Szarajevói variációk – 7/7. rész

2010.10.05. 10:12 :: PollmannFerenc

Conrad 1906-ban a trónörökös nyomására lépett magas beosztásába, ugyanabban az évben, amikor Ferenc Ferdinánd emberei kerültek más fontos posztokra (így például a külügyminiszteri székbe). Kezdetben úgy tűnt, együttműködésük harmonikus lesz, ám kiderült: elképzeléseik számos vonatkozásban eltérnek. A korábban meglehetősen vérmes és erőszakos trónörökös egyre inkább lehiggadt és egyáltalán nem helyeselte Conrad kardcsörtető politikáját, amellyel preventív háborút követelt hol Olaszország, hol Szerbia illetve Montenegró ellen. Most tehát a személyes sérelemtől is fűtött Ferenc Ferdinánd feltevésünk szerint akár még helyeselheti is Conrad azonnali támadásra vonatkozó követelését.

A trónörökös és Conrad von Hötzendorf 1911-ben egy hadgyakorlaton a Duklai-hágónál A trónörökös és Conrad von Hötzendorf 1911-ben, hadgyakorlaton a Duklai-hágónál
(Forrás: Österreichische Nationalbibliothek)

Kérdéses mindazonáltal, rendelkezhetett-e elegendő befolyással 1914 nyarán a trónörökös ahhoz, hogy egy ilyen lépést kikényszerítsen, és a vonakodókat semlegesítse. Tisza ellenállásán kívül ugyanis azokkal szemben is keresztül kellett volna vinni az akaratát, akik, mint az uralkodó is, a fegyveres fellépést ugyan nem vetették eleve el, ám semmiképpen sem akartak azonnal és főleg nem hadüzenet nélkül támadni. Ráadásul minden valószínűség szerint Conraddal is baj lett volna: hiába szajkózta szinte unalomig támadásra vonatkozó követeléseit a vezérkari főnök, éles helyzetben kiderült, hogy ő csakis nagyszabású akcióban hajlandó gondolkodni. Rajtaütés, esetleg Belgrád megszállása vagy efféle akciók szerinte ugyanis nem érnék el a kívánt célt: hogy Szerbia végképp megszűnjön a Monarchia számára veszélyforrás lenni. Ehhez átfogó mozgósításra és támadó háborúra van szükség, melynek során a szerb haderőt megsemmisítik, Szerbiát pedig vagy bekebelezik, vagy felosztják a szövetségesek között. Ferenc Ferdinánd azonban jól tudta (hiszen korábban is ettől tartott a leginkább), hogy a déli szomszéd elleni támadó háború Oroszország beavatkozását vonja maga után. S mi lesz, ha a Monarchia egyetlen megbízható szövetségese, Németország nem jön a segítségére? (Láttuk: balkáni vonatkozásban a casus foederis érvényesíthetőségét illetően a trónörökösnek ekkor már komoly kétségei voltak.)

Németországban kiadott szatirikus térkép 1914-ből Németországban kiadott szatirikus térkép 1914-ből

Ezért inkább egy gyors, rajtaütésszerű büntető hadjárat lehetne az, ami a trónörökös bosszúvágyát is kielégítené, és remélhetőleg mégsem eredményezné a cári birodalom roppant hadseregének mozgósítását. Egy ilyen tervnek talán meg lehetne nyerni a nagyobb háborús konfliktus vállalásától óvakodókat, sőt talán még Tiszát is. A Monarchia vezérkari főnökét azonban aligha: ő inkább újra felajánlaná a lemondását, amit ez esetben gyorsan el lehetne fogadni. Mármost ki lépjen Conrad helyébe? Esetleg Tersztyánszky, az előző évbeli majdnem vezérkari főnök? Ő elsőre jónak tűnhetne: energikus, kíméletlen, határozott, és feltétlen híve a trónörökösnek. Nem véletlenül került 1912-ben a budapesti hadtest élére. Bizonyos jelek szerint Ferenc Ferdinánd fontos szerepet szánt neki egy esetleges trónváltáskor netalán bekövetkező magyarországi ellenállás leverésében. A trónörökös ugyanis nem csinált titkot abból, hogy a birodalom gyengeségének legfőbb okát a magyarok privilegizált helyzetében (azaz a dualista rendszerben) látja, aminek felszámolását akár erővel is hajlandó kikényszeríteni. Tersztyánszky azonban 1914 nyarán éppen mély válságban van, nyugdíjba vonulását fontolgatja. Az esztendő tavaszán a kaszinó affér (azaz a magyar parlamenti képviselők és a tisztikar között kialakult széles körű konfliktus) megoldásán fáradozva sikerült meglehetősen rosszakat húznia, amiért mind Budapesten, mind Bécsben komolyan megnehezteltek rá. Emellett egészsége is megrendült, gyógykezelésre és mindenekelőtt nyugalomra vágyik. Mégis: a valóságban a háború hírére ez a testileg-lelkileg meggyötört hadastyán teljesen újjászületik, és esze ágában sincs félreállni, amikor a hadidicsőség elérésének lehetősége elérhető közelségbe kerül a számára.

Tersztyánszky Károly Tersztyánszky Károly

Szóval ne írjuk le Tersztyánszkyt: várható, hogy ha a trónörökös őt választja, habozás és ellenkezés nélkül hajlandó Conrad helyébe lépni. Amennyiben ő vállalja a gyors rajtaütés végrehajtását, nem kell a fejét fájdítania a Conradnak oly sok gondot jelentő aratási szabadságosok miatt sem. Kiderült ugyanis, hogy a Monarchia haderejének számottevő része a nyári hónapokban a mezőgazdasági betakarítási munkák miatt szabadságon van. Visszahívásuk esetén oda a meglepetés, hiszen ilyen jelentős vasúti mozgás aligha kerüli el a külföldi megfigyelők figyelmét. Rövid és korlátozott, ám hatásos büntetőhadjárathoz azonban elegendő erőt lehetne biztosítani a szabadságosok nélkül is. Ezt Tersztyánszky biztosan meg tudná tenni. Az elfoglalandó célpont lehetne akár Belgrád is, amennyiben sikerül megakadályozni, hogy a szerbek felrobbantsák a zimonyi vasúti hidat. A várhatólag sikeres rajtaütés eredményeként a szerb főváros mindaddig megszállás alatt maradhatna, míg az osztrák-magyar követelések (ezek hasonlóak lehetnének, mint a valóságban átadott jegyzékben szereplők) nem teljesülnek. A nemzetközi közvélemény a Monarchia kemény válaszlépését a barbár és lovagiatlan merényletre vérmérséklettől függően általában megértéssel illetve erőtlen tiltakozással fogadná. A kész helyzet megteremtése mindenesetre (a valóságban történtekkel ellentétben) lényegesen csökkentené egy esetleges orosz beavatkozás esélyét, annál is inkább, mivel a monarchikus szolidaritás – párosulva a szerető hitves elvesztése miatti kötelező együttérzéssel – a cári udvarban is éreztetné jótékony és az indulatokat csillapító hatását.

Végeredményben tehát azt mondhatjuk, hogy Ferenc Ferdinánd életben maradásával nagy valószínűség szerint 1914 nyarán tényleg nem tört volna ki a világháború. Teljesen sikertelen merénylet esetén a feltételezett Tisza-Ferenc Ferdinánd békeplatform hatása miatt a Monarchia csupán békés elégtételre tartana igényt Szerbia részéről, s ezt balkáni tekintélye megerősítésére használhatná fel. Ha ellenben a trónörökös elveszítené a hitvesét, úgy valószínűleg nincs békés megoldás, de a gyors és energikus osztrák-magyar ellenlépés esetén a kontinentális háború azonnali kitörése elkerülhető lenne. Bármelyik szcenáriót választjuk is azonban, a történelem menetének lényeges módosulására egyik esetben sem számíthatunk, azaz: világháború egy-két éven belül! Hogy ne így legyen, ahhoz mással kellene próbálkoznunk. Ferenc József 1914-ben már 84 éves. Egy esetleges trónváltás, lehetőleg még a szarajevói látogatás előtt…?

25 komment

Címkék: ferenc ferdinánd szarajevói merénylet gróf tisza istván conrad von hötzendorf tersztyánszky károly

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr112342876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Brájen 2010.10.05. 11:17:52

Ezek szerint a háborúra is minimum kétféle megoldás lehetett volna: egy nagyszabású, Szerbia megsemmisítésére irányuló háború (ami a valóságban is bekövetkezett), és egy gyors büntető hadjárat, ami csupán megleckézteti Belgrádot. Kérdem, a valóságban ez utóbbi fel sem merült? Vagy ha felmerült, akkor lehet azt mondani, hogy a Monarchia vesztét saját korlátoltsága és mohósága okozta?

Más: Ferenc Ferdinándot akkor józan, bölcs politikusként értkelhetjük, aki adott esetben megmenthette volna a birodalmat?

PollmannFerenc 2010.10.05. 13:53:28

@Brájen: a kétféle megoldás valójában nem létezett, mivel Conrad az utóbbit nem tartotta megoldásnak. Igaza volt abban, hogy a fő problémát, ti. Szerbia tartós kiiktatását nem oldotta volna meg, legfeljebb a merénylet megtorlására lett volna alkalmas. Conrad éppen azzal érvelt: elég a félmegoldásokból, a szerb kérdést végérvényesen kell rendezni.
Ami F.F. értékelését illeti: a politikusok - akárcsak az emberek - idővel tapasztaltabbak, néha még akár bölcsebbek is lesznek. Az 1848-as Ferenc József sem ugyanaz, mint mondjuk az 1911-es.

Brájen 2010.10.05. 14:54:56

A hadüzenetet megelőző hónapokban már benne volt a levegőben, hogy valami készül, hogy háború lesz. Azt lehet-e tudni, hogy mennyire számítottak a politikusok egy összeurópai konfliktusra? Magyarán mennyire lehetett előre sejteni, hogy ebből az lesz, ami végülis lett? Lehet, hogy naív a kérdés, de hát soha előtte nem volt még ennyi országra kiterjedő véres háború...

Szerintem a Monarchia sorsáról érdekes lehetne egy hasonló "mi lett volna, ha" felvetés, már csak miattunk, magyarok miatt is. Nem gondolom persze, hogy a nemzetállamok létrejöttének időszakában, és a nacionalizmus korszakában sokáig fennmaradhatott volna ez a soknemzetiségű állam, még FF reformjaival sem, de talán a mi sorsunk másképp alakul. Ki tudja..

PollmannFerenc 2010.10.05. 15:28:07

@Brájen: szerintem egyáltalán nem naív a kérdés... Egy eljövendő nagy (kontinentális) háború bekövetkeztére mindenkinek számítania kellett, akinek a tisztánlátását nem homályosította el valami. A történészek rengeteget írtak már arról, hogy miért, itt most csak egyetlen okot említek: ahogy a szembenálló szövetségek egyre inkább katonai blokkokká kezdtek átalakulni, úgy csökkent a kialakuló konfliktusok tárgyalásos rendezésének az esélye, míg végül nem maradt más, mint az ultima ratio, azaz a háború. Már 1914 előtt is megvolt rá a lehetőség, hogy kirobbanjon egy általános háború, de addig minden nagyhatalom kivárt. Láthatólag senki nem akarta elkezdeni, de senki nem is akart belőle kimaradni, ha már elkezdődött. A Monarchia döntéshozói megtették azt a "szívességet", hogy magukra vállalták a békebontás ódiumát. Az a gondolat, hogy előbb vagy utóbb úgyis meg kell azt a nagy háborút vívni, ami aztán majd rendbe teszi a világot (legjobb esetben örök időkre feleslegessé teszi a további háborúkat), nagyon megkönnyítette a döntéshozók dolgát. Végül is két lehetőséggel számoltak: a.) az oroszok kimaradnak a konfliktusból (akár mert megijednek a németek kilátásba helyezett hadba lépésétől, akár mert nem látják értelmét, hogy Szerbiáért háborúzzanak), ebben az esetben Szerbiának vége és minden meg van oldva; b.) az oroszok nem maradnak ki, akkor pedig jöjjön, aminek jönnie kell, úgyse lehet megspórolni ezt a nagy leszámolást, és győzzön a jobbik. Ha már el kell pusztulni, legalább szépen haljunk meg... A végzet ellen úgyse lehet tenni semmit.
A Monarchia fennmaradásának esélyeiről csak úgy érdemes spekulálni, ha a világháborút "el tudjuk vele kerültetni".

Brájen 2010.10.05. 15:59:04

@PollmannFerenc: Hát igen, ezért képmutató az a vélemény, amely a Monarchiát és Németországot teszi meg a háború kirobbantásáért egyedül felelős államoknak. A történelmet a győztesek írják...

Brájen 2010.10.05. 17:37:54

@PollmannFerenc: Árnyaltabbá teszi a képet a cikk: a Monarchia inkább kerülte volna a két- vagy többfrontos konfliktust, míg Németország eleve "nagy háborúban" gondolkodott.

A Szarajevói variációk végkövetkeztetése az, hogy 1-2 éven belül elkerülhetetlen lett volna a világháború. Oké, Németország (és szerényebb mértékben az OMM) felelőssége ebben nyilvánvaló, de mindez nem terheli-e a többi nagyhatalom számláját is? Ezt a kérdést ők bizonyára nem teszik fel maguknak...

PollmannFerenc 2010.10.05. 17:54:20

@Brájen: természetesen terheli. Manapság a nemzetközi történetírás már nem menti fel a többi nagyhatalmat sem a megosztott felelősség alól. Ami viszont inkább új (ahogy a hivatkozott cikkben is írtam), hogy a Monarchia iniciátor szerepét jobban hangsúlyozzák. Van olyan felfogás is, melyszerint Bécsből bizonyos politikai körök informális csatornákon megpróbálták elérni, hogy a berlini vezetés gyakoroljon nyomást az osztrák-magyar döntéshozókra a háború mielőbbi megindítása érdekében...!

Gefraiter 2010.10.05. 22:37:34

@PollmannFerenc: Igen, de ha jól értelmezem a cikkeket, az OMM így, vagy úgy, de "csak" a szerbekkel akart leszámolni, míg a németek már az ürügy nyomán kirobbanó konfliktus folytatására játszottak. Vagyis akik Berlin bécsi nyomásgyakorlását gerjesztették, tulajdonképp a németek szándékai szerint, a német katonai vezetés érdekei mentén is cselekedtek. Csak ők talán kizárólag Szerbiában gondolkodtak, míg a németek meg már az ennek nyomán kirobbanó összeurópai katonai sakkjátszmában. Vagy nem jól látom?

Brájen 2010.10.06. 00:30:03

@PollmannFerenc: Ezek szerint a németeket nem kellett nagyon győzködni, hogy nyomást gyakoroljanak Bécsre. Akárhogyis, az OMM melléfogott ezzel a kényszerházassággal...

PollmannFerenc 2010.10.06. 08:43:25

@Gefraiter: ez csak az egyik értelmezés, és nem mondhatnám, hogy általánosan elfogadott. Továbbá figyelembe kell venni az időtényezőt is. Ha abból indulok ki, hogy a leszámolás előbb-utóbb úgy is sorra kerül, és a várható ellenfelek még nem készültek fel rá, én ellenben igen, de az előnyöm az idő előrehaladtával vészesen fogyni fog, akkor logikus, ha siettetem a dolgot... A bekerítéstől rettegő németek számára ez a gondolatmenet "fogyasztható" volt. Viszont egy nagy háborúhoz szükségük volt a Monarchiára, mint ahogy ez fordítva is igaz volt. A kettősszövetség egyre inkább hasonlított a Megbilincseltek c. klasszikus film két szökevényének helyzetére: egyszerre kellett lépni, mert ha bármelyikük nagyobbat vagy kisebbet (esetleg gyorsabban vagy lassabban) lép, hasra esnek. Berlinben pont ezért kárhoztatták a katonai vezetésben a "biankó csekket", amivel szerintük a németek kiszolgáltatták magukat a Monarchiának: ha Bécs úgy dönt, hogy hadba lép, akkor Németország kénytelen követni, mégpedig akkor, amikor a szövetségese jónak látja. A németek természetesen nem kívántak azért háborúzni, hogy a Monarchia leszámoljon a szerbekkel: ha már belépnek, akkor csakis az elkerülhetetlennek ítélt nagy háború végigharcolásáért.

PollmannFerenc 2010.10.06. 08:50:58

@Brájen: a kényszerházasság még az idősebbik Andrássy hagyatéka volt, csakhogy ő nem ilyennek képzelte... Abban, hogy ilyen szigorúan kétszemélyes blokká vált, benne volt az egész nemzetközi környezet megváltozása csakúgy, mint a német külpolitika nagy fordulata: a szakítás a bismarcki kontinentális politikával és ennek felváltása a vilmosi "Weltpolitik"-kal.

Gefraiter 2010.10.06. 16:04:11

@PollmannFerenc: Azt, hogy a kirobbanó háború ekkora "Nagy Háború" lesz felmérte valamelyik szereplő előtte? A németek, úgy tűnik, számítottak erre, sőt rá is játszottak, hogy ne egy újabb helyi érdekű balkáni balhé robbanjon ki, hanem egy mindent eldöntő összecsapás. Az első pofont, ugye, az összeláncolt szövetségessel adatták, de azzal már számolniuk kellett, hogy mindenki vissza fog majd ütni, s kialakul egy kölcsönös adok-kapok.

PollmannFerenc 2010.10.06. 18:01:38

@Gefraiter: Nem mérte. Valahogy úgy jártak ezzel a stratégák is, mint az egyszeri medvevadász: amikor egy minden eddiginél nagyobb barlanghoz ért, akkor legfeljebb egy minden eddiginél nagyobb medvére számított, de a bécsi gyorsra semmiképpen...
A németek - minden ellenkező híreszteléssel szemben - tisztában voltak vele, hogy a győzelemre nagyon halvány az esély, ha egyáltalán létezik. De úgy érezték, hogy nincs választásuk: ha nem ragadják meg az alkalmat, ellenségeik fokozatosan körbezárják és végül a létükre törnek... Hangsúlyozom: úgy érezték. Ugyanakkor tény, hogy saját egyre agresszívebb külpolitikájuk nagyban hozzájárult, hogy ez a képzeletbeli gyűrű létrejöjjön és egyre szorosabbra záruljon. Bismarck még értett hozzá, hogy a potenciális ellenfeleket egymásnak ugrassza. Vilmos viszont sutba vágta a bismarcki, túl óvatosnak és lassúnak ítélt manőverezést. Bismarck idejében az antant - különösen a hármasantant - nem jöhetett volna létre.

Gefraiter 2010.10.06. 21:36:48

@PollmannFerenc: Ha a németek ennyire nem hittek az elején (sem) a győzelemben, akkor ez egy óriási vakrepülés volt, súlyosbító tényezőként mindezt a magukhoz láncolt, felheccelt szövetségessel együtt elkövetve. Hazárdjáték a köbön, tizenkilencre lapot húztak... Mégis miben bíztak?

PollmannFerenc 2010.10.06. 21:58:01

@Gefraiter: csakis magukban. Bismarck: "mi németek féljük az istent, de rajta kívül senkitől nem félünk a világon!" Az az egészben a kínos, hogy bármennyire is kockázatos volt az 1914-es felvonulási terv, tkp. csupán hajszálon múlt, hogy nem sikerült végrehajtani. Egy ismert "counterfactual" szerint a súlyos veszteségek miatt a brit expedíciós erőket már majdnem visszavonták. Ha megteszik, a Marne-i csata valószínűleg ellenkező eredménnyel végződik.

Gefraiter 2010.10.06. 22:38:44

@PollmannFerenc: Minden esetre nagy merészségre vall, ami a mindent grammra kiméricskélő németektől meglepő. S majdnem bejött nekik a lap? Egy újabb "mi lett volna ha"? Ezzel még nem játszott el senki a virtuális történelem eszközeivel?

PollmannFerenc 2010.10.07. 08:29:51

@Gefraiter: Az általam korábban már említett Niall Ferguson azt vizsgálta, mi lett volna, ha 1914 nyarán Nagy-Britannia mégsem lép be a háborúba. Ebben az esetben a német villámháború esélyei sokkal jobbak lettek volna. De nincs teljes rálátásom a szakirodalomra, biztos sokan mások is elgondolkodtak már hasonló problémán.

Balt 2011.05.27. 12:59:08

Végigolvastam a sorozatot. Tkp. így is a merénylet kevésbé sikeres formái mentén szőjük a selymet, ami talán nem döntő kérdés: ettől függetlenül lehetett volna a fentebb vázolt szcenárióknak esélye, ahogy merénylet nélkül is kezdődhetett volna a háború más okok miatt. (Akár az olasz konfliktus okán, akár a németek miatt: volt is erről egy filmsorozat vmelyik tudományos-ismeretterjesztő csatornán, hogy a német hadigépezet már erősen készült a háborúra.

Közbevetőleg: volt itt értekezés arról, hogy a németek fokozatos gyengülésével magyarázható a háború mielőbbi előidézése, aminek talán ellentmond, hogy az összeomlást követően alig 2 évtized múlva újra, sokkal nagyobb erővel végigsöpör Európán a német hadigépezet...

Ezt a körülményt - a szarajevói merényletet - elég jól körüljártuk, de talán tényleg lehetne más, talán elrugaszkodottabb "milettvolnaha"-kérdést is megvilágítani. Jó ötlet Ferenc József korábbi halála, akár egy korábbi orosz forradalom (ennek persze nyilván nem kis részben okozója volt maga a háború), esetleg a szövetséges olaszokkal valami korábbi konfliktus.

Balt 2011.05.27. 13:08:31

@Brájen: Pont erről szólt az a film, amit pár éve láttam: talán a rokoni kapcsolatok (a német-angol-orosz uralkodóházak között) okán nem is a militáns Vilmos vagy épp a Habsburgok köreiben keresendők a kiváltó okok, hanem a német (angol, orosz stb.) hadiipar köszörülte a csőrét...

Szerintem - háborútól függetlenül - érdemes számításba venni a monarchia fennmaradásának esélyeit, mert szerintem többre volt hivatott annál, hogy így érjen véget...

Balt 2011.05.27. 13:55:24

@PollmannFerenc: A korabeli "magyar szocialista történetírás" mégiscsak elveri a port a Ballhaus platzon: ha jól emlékszem, Szabó László Doberdó, Isonzó, Tirol c. könyvében (1980) nem kis részben teszi felelőssé az egykori osztrák-magyar diplomáciát a háborúért. (Nem mondom, hogy hiteles és elfogulatlan, inkább talán tendenciózus, de a frontkörülményeket elég jól ismerteti.)

PollmannFerenc 2011.06.01. 14:24:20

@Balt: A korabeli "magyar szocialista történetírás" helyesen teszi, ha nem kis részben teszi felelőssé az egykori osztrák-magyar diplomáciát a háborúért... Azért azt nem lehet tagadni, hogy a háborút mégis csak a Monarchia kezdte. Ha valaki égő gyertyával megy be a szénapajtába és az leég, nem védekezhet utólag azzal, hogy mások tönkretették a villanyvilágítást, ezért kényszerült erre a megoldásra.

Szalóki István 2016.12.22. 00:30:14

Az I. világháború kirobbanásának megakadályozása a kulcskérdés. Ennek biztosítéka a Szent Szövetség stabilizálása lett volna, melynek tagjai az Orosz Cári Birodalom - 1907 után akár alkotmányos monarchia keretében -,az 1900-ra tetralizmussá átfejlődött Habsburg Alkotmányos Monarchia:Ausztria-Csehország-Magyarország-Horvátország és a Német Birodalom alkotmányos monarchiájának azon közös geopolitikai, stratégiai felismerése, hogy ők együtt hárman tudják garantálni Európa stabilizálást azzal, hogy a már 1792 óta szélsőséges,jakobinus-liberális, ateista, antitradicionális és antisacrális Franciaországot féken tudják tartani. Ha Franciaországnak nem sikerült volna az antant oldalára csábítani Oroszországot, ha az O.M.M. és No. képes lett volna kompromisszumra törekedni a balkáni kérdésben, akkor elkerülhető lett volna a világégés. Ha bár lassan, de békésen tovább fejlődik a modernizáció Oroszországban (urbanizáció, infrastruktúra, indusztrializmus,
mezőgazdaság-ld.sztolipini reformok,polgárosodás)
nincs háborús belső válság, nincs bolsevik hatalomátvétel. Ha nincs háború,nincs versailles-i béke, Németo-ban sincs esélye a nácizmus hatalomra
jutásának, nem utolsó sorban nincs Trianon sem.

PollmannFerenc 2016.12.23. 13:50:17

Ebben az okoskodásban sajnos túl sok a ha... Az természetesen igaz, hogy ha a történelemben néhány dolog másként alakul, akkor a későbbi dolgok is másként alakultak volna. De mire megyünk ezzel?

PollmannFerenc 2016.12.23. 13:51:12

Ebben az okoskodásban sajnos túl sok a ha... Az természetesen igaz, hogy ha a történelemben néhány dolog másként alakul, akkor a későbbi dolgok is másként alakultak volna. De mire megyünk ezzel?
Ami a Szent Szövetséget illeti, az bizony akkorra már rég a múlté volt...

Programajánló

Könyvbemutató

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Könyvajánló

A hadak útján 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Utazás

húavéti emlékút