Szarajevói variációk – 7/1. rész

2010.09.14. 08:18 :: PollmannFerenc

Amint a sakkparti végeztével az ellenfelek felállnak az asztaltól, rendszerint akkor következik az éppen befejezett játszma elemzése: a játékosok sorra veszik az egyes változatokat, erősebb lépéssorrendet keresnek, igyekeznek megjavítani a fehér vagy a fekete által választott tervet. Ennek az utólagos analízisnek természetesen gyakorlati jelentősége van: a sakkpartik újrajátszhatók, a megjavított variációkat a későbbiekben bárki alkalmazhatja. Sajnos abban a nagy történelmi játszmában, amelyben az emberiség csapatának tagjaiként mi mindannyian részt veszünk, ilyen újrajátszásra nincs lehetőség. A múltbéli alternatívák számbavétele azonban nagyon is ésszerű gyakorlat: leginkább akkor élünk vele, ha valamely kudarcunk megismétlődését elkerülendő arra keressük a választ, hogy mit kellett volna másként tennünk, s hogy egyáltalán volt-e alternatívája annak, ami ténylegesen megtörtént. Ez a magánéleti vonatkozásban nap mint nap alkalmazott eljárás nyilván nagyobb embercsoportok múltjának esetére is érvényes. Mégis, a történészek túlnyomó része a „mi lett volna, ha…” kezdetű kérdéseket csípőből történelmietlennek minősíti, mondván: értelmetlen társasjáték (parlour game) csupán azon elmélkedni, ami nem történt, és mindenesetre a tudományhoz az efféle spekulatív elemzéseknek bizonyosan nincs semmi közük.

Nagy Károly unokaöccse a vesztes parti után csalással gyanúsítja az egyik Haymon-fivért, aki a sakktáblával vesz elégtételt a sértésért Nagy Károly unokaöccse a vesztes parti után csalással gyanúsítja az egyik Haymon-fivért, aki a sakktáblával vesz elégtételt a sértésért
(Endrei-Zolnay: Társasjáték és szórakozás a régi Európában)

Ennek ellenére a történelmi alternatívák iránti – hol komoly, hol csupán játékos – érdeklődés valójában a legnagyobb történészeknél is gyakran tetten érhető. Vélhetőleg úgy állunk ezzel, ahogy a két világháború közötti népszerű slágerben énekelték: „Van, aki bevallja, van, aki tagadja, de az is akarja, sőt!” A szerzők, Eisemann Mihály és Szilágyi László, természetesen nem a historikusokra gondoltak, ám a szaktudomány magatartását e téren tényleg egyfajta ambivalencia jellemzi. Ez nyilván részben abban nyeri magyarázatát, hogy a múlttal kapcsolatos spekulációknak látszólag csupán a fantázia szab határt, amit a történelmet puszta nyersanyagnak tekintő, különféle rendű és rangú szerzők, közöttük is különösen a forgatókönyvírók, alaposan kihasználtak. A „Vissza a jövőbe” vagy a „Jöttünk, láttunk, visszamennénk” és más efféle filmek sikere megerősíthette azt a vélekedést, hogy szórakoztató történetek kiagyalásán túl nem érdemes egyebet várni az alternatív történelemtől (ahogy művelői a módszert gyakorta nevezik).

A Jöttünk, láttunk, visszamennénk című film plakátja A Jöttünk, láttunk, visszamennénk című film XII. századi hősei a múltba szeretnének visszajutni, hogy megváltoztassák a közeljövő tragikus eseményeit, ám egyszer csak a XX. században találják magukat
(© Copyright 1993 Gaumont)

Az utóbbi években azonban komoly erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy a fantáziadús irodalmi alkotások és a tudományos igényű esettanulmányok között határozott különbség tétessék. A jelenkori nemzetközi történész-társadalom talán legszínesebb egyénisége, a brit Niall Ferguson a közelmúltban terjedelmes tanulmányt szentelt az általa virtuális történelemnek (virtual history) nevezett analitikai eljárás eszmetörténeti megalapozásának, és egyúttal igyekezett meghatározni alkalmazhatóságának feltételeit illetve határait. Ennek lényege, hogy a történésznek csak azokkal a múltbéli alternatívákkal szabad érdemben foglalkoznia, amelyek a kortársak számára is reálisan léteztek, így a puszta fantázia termékeiként kiagyalt variánsok eleve kimaradnak a vizsgálandók köréből. Ferguson szigorú kritériumot javasol annak eldöntésére, mely alternatívák tekinthetőek „reálisan létezőknek”: szerinte történeti forrásoknak kell bizonyítania azt, hogy a múltbéli döntéshozók számára valóban számításba vehető volt-e valamely változat. (Meglehet, a brit történész talán túlságosan is szűkre szabta a figyelembe veendő variánsok számát, hiszen a véletlen által vezérelt útelágazások így kimaradnának a vizsgálandók köréből.) Ily módon a kutató képes lehet arra, hogy megkülönböztesse azt, ami megtörtént, ami megtörténhetett (de valamely okból mégsem történt meg) valamint azt, ami nem. A történettudomány hagyományosan az első kategóriával foglalkozik, a virtuális történelem pedig a másodikkal (miközben óvakodik a harmadiktól). Ennek a közbülső kategóriának a tárgyát az angol nyelvű szakirodalom a counterfactual elnevezéssel jelöli, aminek tudomásom szerint nincs megfelelően frappáns magyar fordítása. (Jobb híján nevezhetnénk talán alternatív ténynek vagy röviden más-ténynek.) A történelem hatalmas rendező-pályaudvarának eme váltóit átállítva kísérelheti meg a kutató, hogy virtuálisan más sínpárra terelje a dolgok menetét, s a történeti folyamatokat képzeletben meghosszabbítva következtessen a valójában meg nem történtekre.

Bismarck, a váltókezelő. Németország összetűzést provokál Oroszország és Anglia között Bismarck, a váltókezelő. Németország összetűzést provokál Oroszország és Anglia között
(A Punch című lap karikatúrája, 1873)

Természetesen az efféle múltbéli esettanulmányok praktikusan a legfontosabb történelmi mérföldkőnek számító eseményekkel kapcsolatban ígérhetnek érdeklődésre számot tartható hozadékot. Az éppen befejeződött 20. század széles választékot nyújt ilyen sorsfordulókból. Közülük is kiemelkedik 1914 nyarának szenzációja, a szarajevói merénylet, amit – tudjuk jól – alig egy hónappal később az emberi civilizáció jelentős részének elpusztításával fenyegető első világháború követett. Kézenfekvő a kérdés, vajon volt-e reális esély arra, hogy az események más irányt vegyenek. Mi lett volna, ha a boszniai fővárosban azon a tragikus júniusi napon másként alakulnak a dolgok?

A cikk következő részét 2010. szeptember 16-án, csütörtökön közöljük.

19 komment

Címkék: besztof szarajevói merénylet virtuális történelem

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr282291991

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gefraiter 2010.09.14. 13:03:11

A szarajevói téma kapcsán a kommentekben korábban már szóba került ez az írás, s bíztam benne, hogy megjelenik majd itt is ez a cikk. Örülök neki, hogy végül összejött a közlés, gratuláció és köszönet a szerkesztőknek! Jók lettek az illusztrációk is, az első kép különösen ütős! :-)

A szerző bátorságát is dicséret illeti, amiért egy ilyen "történelmietlen" megközelítést fel mert vállalni. Nagyon érdekes, várjuk a folytatását!

PollmannFerenc 2010.09.14. 15:45:27

@Gefraiter: Én egy kicsit mindig is mulatságosnak tartottam, milyen kétségbeesett sietséggel igyekszünk biztosítani mindenkit, hogy mi aztán természetesen tökéletesen tisztában vagyunk a felteendő kérdés "történelmietlen" voltával, ami persze végső soron mégsem akadálya annak, hogy mégis csak feltegyük. Olyasmi ez, mint a - szintén kerülendő - közhelyek használatának decens módja: "közhelynek hangzik, mégis igaz ..." és már mondhatjuk is a közhelyet. De hát a "mi lett volna, ha" nem azonos a virtuális történelemmel - mint az reményeim szerint majd a végére kiderül.

madaraszzsofi 2010.09.14. 17:01:37

Miután a "történelmietlen" kérdéseket feszegető azonnal megkapja az orrára koppintást, jócskán elmegy a kedve az ilyen területekre merészkedéstől. Legalábbis tanár-diák viszonyban szerintem mindenképp. Engem eléggé meghökkentett annak idején a letorkolás, utána meg már óvakodik a témától az ember, sőt átveszi maga is az attitűdöt, hogy nem kell ilyesmikkel foglalkozni.
Épp ezért örülök, hogy terítékre került ez a dolog, és érdeklődéssel várom a folytatást.

Gefraiter 2010.09.14. 21:46:54

@madaraszzsofi: Való igaz, általános iskolától az egyetemig azt hallod, hogy "történelmietlen" kérdésekkel nem kell foglalkozni, s hülyének néznek, ha mégis merészelsz, így gyorsan le is szoksz róla...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.09.14. 23:20:59

Én - a bejegyzésben is említett slágert idézve - "bevallom", hogy az alternatívák el szoktak gondolkodtatni "sőt" néha (az előző bejegyzésekben is említett, az iskolákban mélyen belénk sulykoltak ellenére) engedem átfutni az agyamon, hogy mi lett volna, ha akkor és ott másként történtek volna az események, mint ahogy épp történtek. S néha elgondolkodom azon is, ha már így történt, akkor miért éppen így, ha volt másik reális alternatíva is?

Azt gondolom, hogy ezekre a spekulációkra a szarajevói merénylet és az utána előállt helyzet vizsgálata igazán kitűnő alkalmat biztosít. Ezért is örültünk, hogy lehetőségünk nyílt az írás közreadására a blogon.

Cheradine 2010.09.15. 09:43:51

Én úgy látom (Montesquieu által inspirálva), hogy mindig vannak mélyre ható évtizedek alatt kialakuló okok (jelen esetben a föld területi felosztása lezárult, az imperializmus meg burjánzott tovább), illetve kiváltó okok (szarajevoi merénylet), melyek begyújtják a löporos hordót. Ime néhény lehetséges alternativa mi lehetett volna másképp, ha 1914-ben nem tör ki a háború:
- Németország katonai-gazdasági fölénye csökken, ezzel az esély is, hogy később meginditja a háborút
- angol-francia-német szövetség Oroszország ellen (a korban divatos szakértői előrejelzésnek számitott), Oroszország akkor kb. olyan szerepet töltött be a világpolitikábn, mint ma Kina
- Nem lenne nyári időszámitás
- Az asszonynak otthon lenne a helye a mai napig, nem dolgozhatnának a nők
- A vezető poziciókban szerte Európában még mindig a származás lenne a meghatározó az éredem helyett (a nemesség intézménye ekkor bukott el végleg)
- Sorozatos kisebb háborúk lennének a mai napig Európában, 1914 előtt 1000 év alatt, csak 22 békés éve volt az öreg kontinensnek
- a gyarmat ma is léteznének
- egy gazdasági politikai közösségbe tömörülő Európa ma megőrizhette volna vezető szerepét a feltörekvő országokkal szemben (USA, Oroszország, Japán)
- a kommunizmus és fasizmus elméleti ideológia maradt volna
- a spanyol nátha sose öl meg 40 millió embert

Lényeg, ami lényeg az első világháború az első perctől az utolsóig az emberiség legnagyobb tévedéseinek korszanaka. Ahogy Mr Bean mondta a Fekete Viperában: "Olcsóbb lett volna kivégeztetni hetente 20 ezer munkanélkülit..."

Brájen 2010.09.15. 10:12:46

Nem akarnék fatalistának látszani, de egyáltalán elkerülhető lett volna a (két) nagy világégés? Persze még hat rész hátra van a cikkből, és izgatottan várom, mi sül ki belőle, de mintha minden abba az irányba mutatott volna, hogy valami robbanni fog.

Kora Délutáni Kornél 2010.09.15. 13:13:21

Nagyon érdekes felvetés, várom a folytatást.

Az első illusztráció pedig zseniális. :)

KDK

Cheradine 2010.09.15. 16:38:28

@Brájen: Szerintem ez hit kérdése, hogy mennyire gondoljuk a történelmet determinisztikusnak vagy sem, tehát a helyes válasz valószinűleg az, hogy sose tudjuk meg szükségszerű volt-e két háború. Személy szerint azt gondolom inkább az volt meglehetősen irreális, hogy az első világháború egy pont ezért törjön ki, többek között mert:
- Ferenc Ferdinánd alkalmatlan volt uralkodásra a 20. századi Európában, senki sem szerette, az udvar igazából jól járt, hogy eltűnt a színről.
- Korábban ennél sokkal súlyosabbnak tűnő konlfiktusok miatt sem tört ki a háború (pl. Bosznia 1908-as annektálása vagy a két marokkói válság).
- Szerbia lényegében elfogadta az ultimátumot, kivéve, hogy a Monarchia rendőri szervei szerb területen nyomozhassanak. Ezt minden szuverén állam visszautastaná ma is (különben nem lenne szuverén). A diplomáciai megoldás mindenképpen kézenfekvőbb lett volna.
- Európa politikusai és uralkodói olyannyira nem vették komolyan a merényletet, hogy egyik sem szakította meg a nyaralását. Többek közért ezért telt egy hónap az merénylet és a hadüzenet közöt.

A tévedések sorozata, ami merénylettől eljutatta Európát a hadüzenetig nagyon hosszú lenne erre itt nincs hely most. Én ebből a történetből pont azt a tanulságot vontam le, hogy a nagy eseményeknek gyakran appró okai vannak...

Brájen 2010.09.15. 17:31:07

@Cheradine: Nem gondolom, hogy a történelem eleve elrendelt lenne, mint ahogy szerintem hitvitát sem érdemes folytatni a tényekről. De úgy érzem te egy kicsit ellentmondasz önmagadnak, mivel először ezt írtad:

"Én úgy látom (Montesquieu által inspirálva), hogy mindig vannak mélyre ható évtizedek alatt kialakuló okok (jelen esetben a föld területi felosztása lezárult, az imperializmus meg burjánzott tovább), illetve kiváltó okok (szarajevoi merénylet), melyek begyújtják a löporos hordót."

Most pedig ezt írod: "Én ebből a történetből pont azt a tanulságot vontam le, hogy a nagy eseményeknek gyakran appró okai vannak..."

A bennem kialakult kép szerint sokáig nem lehetett volna elodázni a háborút, előbb-utóbb bekövetkezett volna, és ennek sok év alatt kialakult okai-előzményei voltak, és nem maga a merénylet egymaga borította lángba Európát.

Az is érdekes kérdés, hogy Ferenc Ferdinánd mennyire volt alkalmas vagy nem alkalmas uralkodójelölt. Ha életben marad és sikerül a Monarchiát a nemzetiségeknek több jogot biztosítva átalakítani, vajon meddig húzta volna még a birodalom?

PollmannFerenc 2010.09.15. 18:42:31

Nem mondhatnám, hogy nem tanulságosak az eddigi kommentek. De hát még nagyon az elején vagyunk... Én is kíváncsian várom a folytatást.

Cheradine 2010.09.15. 18:43:56

Nahát pont ez az. Az appró okok is kellenek, mert a mélyre ható okok idővel gyengülnek. Lehetett volna egy olyan forgatókönyv, hogy megint elcsitulnak a szenvedélyek és marad a béke. Néhány évtizeden belül nem Németország lett volna már Nagy-Britannia vetélytársa, hanem mondjuk Oroszország vagy USA. Világégés persze ettől még más felállásban lehetett volna. Összességében úgy gondolom emberi döntések voltak a meghatározóak, hogy ilyen formában tört ki. Szerintem a Monarchia is fentmaradhatott volna, csak akkor a nemzetállomosodás eszméje (és politikai gazdasági szükségessége) erősebb volt, mint mondjuk az európai szintű integráció eszméje. Nemsokára ugyanezen államok ismét egy politikai szövetségbe tömörülnek, mert idővel a nem európai hatalmak felemelkedése szükségessé tette volna az egyesülést.

Gefraiter 2010.09.15. 19:02:00

Hú, de messzire szaladtunk már itt az elején... A szerző bizonyára jól szórakozik a kommenteken, szegény Ferdinándot még meg se merényelték, s némelyek már a második világháborút is lejátszották :-)
Sikerült kellően beizzítani az agyakat, jöjjön az a folytatás!

PollmannFerenc 2010.09.15. 19:08:41

@Gefraiter: Távol álljon tőlem, amire utaltál... De tényleg nagyon tanulságosak a hozzászólások, és megerősítenek abban, hogy nem felesleges az egész vállalkozás, amibe belevágtunk.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.09.15. 19:59:03

Na, jól van, a szerkesztők is elégedetten összedörgölik a tenyerüket: a szerző és a kommentelők is elégedettek az eddigiekkel, s várják a folytatást.

Mindenki megnyugtatására: már fel van töltve, holnap élesítjük! :-)

Balt 2011.05.26. 15:57:29

@Cheradine: Amondó vagyok magam is, hogy Ferenc Ferdinánd meggyilkolása, mint casus belli csak a gyújtószikrája volt az eseményeknek, de máshol, más formában biztosan kipattant volna valamiféle regionális-gazdasági konfliktus, amely elvezetett volna kb. ugyanide, ahová a két világháború majd a két totalitariátus rendszer. (Nem mintha elégedetlen lennék a jelenkor társadalmával, bár a Föld "kizsákmányolása", a globális túlnépesedés könnyen elhozhat vagy tán szükségszerűen elhoz majd megint valamiféle 3. kataklizmát.)

A fenti gondolatjeles "opciókkal" néhol vitáznék, vagy legalábbis számomra magyarázatra szorulnának, de érdekes gondolatok. Na, olvasom a folytatásokat! :)

Balt 2011.05.26. 16:02:58

Talán érdemes elmélázni a "Balkán, mint puskaporos hordó" sztereotípián: Ugye elég nyilvánvaló, hogy máig hatnak a török hódoltság - és vele a vallási-etnikai különbözőségek - következményei, lehetne talán ez a kiindulópont. (Persze ez távolról nézve még csak "regionális" konfliktusforrás, a szövetségi rendszerek, gyarmatbirodalmak stb. feszültségei akárhol kipattinthattak volna egy hasonló világégést a kor mindenkori haditechnikai színvonalán...) Na, tényleg nem megyek elébe, olvasom tovább! :)

Balt 2011.05.26. 16:09:43

@Cheradine: A gondolatot osztom: Marxszal ellentétben :) messze nem a népek börtönét látom a monarchiában, még a maga anakronisztikus félfeudális viszonyai között sem, sokkal inkább a mai "európai integráció" egyfajta előképét. Lehet, hogy részemről "nosztalgia" a boldog békeidők iránt, de Krakkótól Kotorig, Tiroltól Galíciáig páratlan gazdasági fejlődést eredményezett a XIX. század vége. Lehet, hogy nem direkt a soknemzetiségű monarchiából kell ezt levezetni, de azt hiszem látványos, bárhová is megy az ember az egykori monarchia területén.

Balt 2011.05.26. 16:11:10

@Gefraiter: :)) Na, tényleg olvasom tovább feszt, bár van egy pár kör előnyötök... :)

Programajánló

Könyvbemutató

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Könyvajánló

A hadak útján 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Utazás

húavéti emlékút