Drávetzky Sándor hadapród őrmester sírja – 2. rész

2010.09.07. 07:45 :: NégyesiLajos

Kegyeleti utazás Volhíniába – Terepbejárás és megemlékezés

Az előzetesen begyűjtött és feldolgozott térképanyag szerint két javított talajúton tudtuk volna megközelíteni az egykori harcok helyszínét. A navigációt kézi GPS-szel végeztük, amelyre előzetesen letöltöttem a lehetséges útvonalakat. A folyó partjára épült két egykori falut – Smolaryt és Zarzeczét – felerészben töltésre épült út kötötte össze Povorskkal. Először ezen haladtunk az egykori Smolary falu helyéig, ahol jelenleg ligetes rét terül el, néhány halommal, ami az épületek helyét jelzi.

Az 53. hadosztály harcainak színhelye 1916 július-augusztus havábanEgykori térkép a helyszínről

Zarzecze felé nem tudtunk továbbmenni, mivel a töltést több helyen mély gödrök szakították meg, és az első megfeneklés után inkább visszafordultunk. Nem sokkal később egy gombaszedő házaspár javasolt egy másik utat Zarzecze felé, majd egy favágó igazított útba. Délután értük el Zarzeczét, ahol remekül látszottak az első világháborús állások és lövészárkok. Ekkor már zuhogott az eső. A csoport öt tagja megkezdte a terepbejárást, ketten pedig visszaindultunk a többiekért.

A Stochod egyik ága napjainkban A Stochod egyik ága napjainkban az egykori Zarzecze falu mellett

Korábbi tapasztalataink azt mutatták, hogy csak a járt utakon érdemes haladni. Ezek azonban nem Povorsk irányába vezettek. Egy idő után visszafordultunk, mivel sötétedésig már nem tudtuk volna be- és visszaszállítani a teljes csoportot. Mivel a térképen jelzett jó minőségű talajutat nem találtuk, elkezdtem rögzíteni az útvonalat a GPS-szel, de még visszafelé is kerestük a jelzett utakat. Az egyik mocsaras foltnál aztán az autó elakadt. Az első és hátsó híd felült a középső bakhátra. Ketten nem tudtuk kiszabadítani, ezért odavezettem a csoport visszamaradt részét.

Stencinger Norbert, Pintér Tamás és Rózsafi János az egykori Zarzecze falu melletti állások maradványaiban Stencinger Norbert, Pintér Tamás és Rózsafi János az egykori Zarzecze falu melletti állások maradványaiban

Először a hátsó híd emelésével próbálkoztunk, de ez nem hozott sikert. Időközben kezdett alkonyodni, ezért úgy döntöttem, hogy egy fővel elindulok a faluba segítségért, a csoport többi tagja pedig folytatta a munkát. A kapcsolatot telefonon tartottuk. Elindulásunk után egy órával sikerült kiszabadítani a járművet, mindkét végének megemelésével. Sötétedett, amikor elkezdtük keresni a kivezető utat. Mindenhol a járt utakat kerestük, mivel a sötétben nem kockáztathattunk még egy elakadást. Ezek a nyomok azonban nem délre, Povorsk felé, hanem nyugatra vezettek, ahol elértük Stobichivka falut, innen azután először földutakon, később műúton visszatértünk Kovelbe.

Második elakadásunk a volhiniai mocsaras utakon Második elakadásunk a volhiniai mocsaras utakon

Augusztus 28-án került sor az emlékkereszt felállítására. Ezt eredetileg Zarzeczébe terveztük, ahol Drávetzky Sándor elesett. Végül azonban Smolary mellett döntöttünk, mivel a bécsi Hadilevéltár adatai szerint itt temették el 1916. augusztus 4-én.

Az unokák Drávetzky Sándor hadapród őrmester emlékkeresztjénél és jelképes síremlékénél Az unokák Drávetzky Sándor hadapród őrmester emlékkeresztjénél és jelképes síremlékénél

Povorskból két váltásban szállítottuk a csoportot terepjáróval a helyszínre. Itt a hozzátartozókkal kiválasztottuk a kereszt helyét egy hársfa alatt. A jelképes sír kialakítását Szanka József vezetésével végezte a csoport. Egy arra járó helybelitől megtudtuk, hogy az általunk választott helytől mintegy 200 méterre volt a katonai temető, de az már a lőtér célterületére esik és semmilyen nyoma nem látszik.

A hozzátartozók és a kutatócsoport egy része A hozzátartozók és a kutatócsoport egy része

Drávetzky Sándor hadapród őrmester, a civil életben négy gyermeket felnevelő egykori beregszászi banktisztviselő jelképes sírjánál megemlékezést tartottunk. Ezt követően a csoport első felét visszaszállítottuk Povorskba.

A hátralévő időben még bejártuk az állások Homokdombnak nevezett szakaszát, amelyet mindkét fél Haláldombként is emlegetett, majd visszatértünk Kovelbe.

Augusztus 29-én indultunk haza. Útközben felkerestük a vereckei emlékművet, a derceni katonai temetőt és a beregszászi múzeumot.

A jelképes síremlék egy hársfa lombjainak árnyékában az eltűnt temető közelében A jelképes síremlék egy hársfa lombjainak árnyékában az eltűnt temető közelében

A kegyeleti útról az MTV stábja 25 perces összeállítást készít, amit a Sírjaik hol domborulnak? műsorában mutatnak be. A terepbejárások során szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy a harctereken aktív fémkeresőzés folyik. Az egykori temetők jelentős része mára már jeltelen, de az idősebb helyi lakosok még emlékeznek rájuk. Célszerű lenne a helyi hatóságokkal együttműködve információgyűjtő utakat szervezni a területre és térképen dokumentálni az egykori katonai temetők helyét.

A diavetítést a család barátja, Szölgyémy Pál készítette és bocsátotta rendelkezésünkre.

3 komment

Címkék: zene drávetzky sándor bruszilov offenzíva zarzecze smolary povorsk kovel volhínia

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr292274168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

madaraszzsofi 2010.09.07. 11:48:08

Eléggé kalandos utazás volt ez a leírás alapján. De bizonyára megérte.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.09.07. 19:00:10

@madaraszzsofi: Igen, nagyon kalandos volt, de emellett életre szóló élmény szerintem minden résztvevőnek.

Szölgyémy Pálnak ez úton is köszönjük a hangulatidéző diavetítés blog rendelkezésére bocsátását! A YouTube változatnak sajnos romlott a minősége, de még talán élvezhető maradt.

Évazsuzsanna 2010.09.27. 07:18:54

Amikor 2006 őszén, az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából Sydneyben vendégszerepeltünk a Budapesti Bartók Kórussal, nem gondoltam volna, hogy szállásadó házigazdáinkkal még valaha találkozunk, nem utoljára integetünk a minket búcsúztató Mártának és férjének Tonyának, mielőtt a gép felszáll velünk Sydney repülőterén. Azóta többször találkoztunk Budapesten a barátainkká váló házaspárral. Otthonunkban mi is vendégül láthattuk Őket, sőt Bárány Antal megtisztelt azzal, hogy kiadandó hadifogolynaplójának korrektúráját ránk bízta.
Ausztráliai élményeinkről: amulok.blogspot.com és a képek picasaweb.google.com/vajda.molnar

Programajánló

Könyvbemutató

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Könyvajánló

A hadak útján 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Utazás

húavéti emlékút