„Valódi állások még nincsenek...”

2010.08.31. 08:05 :: StencingerNorbert

Élet a Doberdó lövészárkaiban – 1. rész

Az Isonzó mentén és a Doberdó-fennsíkon folytatott terepbejárásaink során megannyi lövészárok-maradványt vizsgáltunk meg kutatótársaimmal. Helyenként már csak nehezen felismerhető kőkupacot találunk, máshol méteresnél is mélyebbek ezek az árkok. Megépítésük emberpróbáló feladat volt a Karszt-fennsík sziklarengetegében.

Lukachich Géza tábornok a Monte San Michelén kiépített állásban Lukachich Géza tábornok a Monte San Michelén kiépített állásban

Az olasz szövetséges társunk hűségében való bizakodásunkban 1914-ben a szerbiai hadjárat kezdetén az olasz határon úgyszólván semmi komolyabb katonai előkészületet nem tettünk” –írta a Doberdó-fennsík védelmét kezdetben irányító báró somorjai Lukachich Géza császári és királyi altábornagy 1918-ban megjelent visszaemlékezésében. Ahogy telt az idő, nyilvánvalóvá vált, hogy az egykori szövetséges nem fogja esküjét megtartani, sőt egyre valószínűbbé vált, hogy ellenségként fog a harcokban részt venni.

1915 áprilisában adták ki az első parancsot a Monarchia Olaszországgal közös határvonalának megerősítésére. A hónap végén elkezdődött munkálatokat, Lukachich Géza visszaemlékezése szerint mindössze öt munkásosztag kezdte meg egyenként 180 fővel, a későbbiekben ezek száma tizenháromra emelkedett. A fő cél az volt, hogy az elkészült erődítések alkalmasak legyenek egy ellenséges támadás felfogására. A munkálatok lassan haladtak, ezért további három zászlóaljat vezényeltek ide. Szükség is volt rájuk, hisz rendkívüli körülmények között kellett helytállniuk az építőknek: „Mindenütt sziklatalaj, amelyben csákánnyal, feszítővassal csak itt-ott érhető el valamilyen eredmény. A legtöbb helyen csak robbantásokkal haladnak előre. Még a drótakadályok cövekeinek leszúrása is úgy lehetséges, ha kőfúróval előbb lyukat vájnak a sziklás talajba” – emlékezik Lukachich Géza a rendkívül nehéz, lassan haladó munkálatokra.

Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia határtérsége az Isonzónál korabeli térképen Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia határtérsége az Isonzónál korabeli térképen. Zöld színnel jelölve a határ, szaggatott kékkel a tervezett védelmi vonal

A munka éjjel-nappal folyt, a csapatok ott töltötték az éjszakát, ahol dolgoztak, csak az étkezés és a minimális pihenés idején tartottak pár óra szünetet. A fáradozás eredményeként a harcok megkezdésekor három-, helyenként ötsoros drótakadály és átlagosan öt méter széles buktatósáv fogadta a támadókat. Védőárkok kiépítéséről az idő rövidsége miatt szó sem lehetett, többnyire csak olyan magas kőfalakat emeltek, amelyek ülő helyzetben védelmet nyújtottak a harcoló katonáknak. Ehhez felhasználták a dolinákban található, a helyi lakosság által megművelt kerteket elválasztó kőfalakat és a nagyobb kősziklákat is. Az első vonal megközelítése azonban továbbra is rendkívül veszélyes volt, mivel az erre szolgáló futóárkok megépítésére nem maradt idő, így a katonák a nyílt terepen mozogva ki voltak téve az ellenség tüzének, ami később hatalmas veszteségeket okozott.

A kiépített védelmi rendszer egyik fontos további tényezője a mesterséges árvíz volt, amit a Dottori-csatornát övező gát átrobbantásával idéztek elő. A tervezett védelmi vonal előtti falvakat, Redipugliát, Vermeglianót és Selzet kiürítették, a házakat lerombolták és felgyújtották. Ez a sebtében kiépített védelmi rendszer volt hivatott arra, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiát megvédje támadó olasz csapatokkal szemben.

A védelem kezdeti fedezékeként szolgáló kőfalak a Doberdó-fennsíkon napjainkban A védelem kezdeti fedezékeként szolgáló kőfalak a Doberdó-fennsíkon napjainkban

A futóárkok hiánya nemcsak a tartalékok előrenyomulását nehezítette, hanem az első vonalban harcolók ellátását is. A kánikulai melegben a legfontosabb a vízellátás biztosítása volt. A lakosság a Karszton az esővizet ciszternákban – kibetonozott medencékben – fogta föl, de a katonaságnak ez nem volt elegendő. A harcoló alakulatok vízellátását a védőszakasz különböző részein eltérően oldották meg. Az Isonzó alsó folyásánál, amíg ez a terület az osztrák-magyar csapatok birtokában volt, könnyebben lehetett vízhez jutni, de más területeken távolról, lovaskocsikon, hordókban szállították az első vonalakhoz a Wippach-folyó völgyéből. Később a Doberdó-tó alól feltörő kifogástalan tisztaságú források felfedezése és kiaknázása nagyban megkönnyítette a helyzetet.

Az élelmet az első vonalak mögött készítették, és innen szállították előre napi rendszerességgel a harcolóknak. Ez azonban nem mindig jutott el a katonákhoz, ekkor saját kenyérzsákjukban levő készleteiket fogyasztották.

Tábori konyha az olasz fronton Tábori konyha az olasz fronton
(Balla-Pollmann-Kürti: A nagy háború másik arca c. kötetből)

1915. július 6-án József főherceg lovassági tábornok veszi át a Doberdó-Karszt-fennsík védelmét. Az első Isonzói csata utolsó napjai voltak ezek, amikor a Monarchia csapatai hatalmas veszteségeket szenvedtek. A főherceg így emlékszik az akkori viszonyokra: „Az átvett állások műszaki kivitele, eddig kizárólag csekély, sebtében összerakott kőfalakból, itt-ott csekély homokzsákokból és alig nevezhető akadályokból áll, ezeket is igen csekély munkaerővel és eszközökkel, többnyire küzdelem közepette, az idő sürgető kényszere alatt s a körülmények vasmarkától szorítva próbálgatták megépíteni. A kőfalak és homokzsáképítmények az utóbbi napokban lefolyt heves lövegtűztől teljesen megsemmisültek. A tartalékok részére egyáltalán nincsenek védett helyek […] valódi állások még nincsenek csak a vonalat, melyben a csapatok feküsznek nevezik állásnak.”

Gyalogsági ágyú kőfal mögött a Doberdón Gyalogsági ágyú kőfal mögött a Doberdón

„Keskeny lövészárkok vésessenek...” Élet a Doberdó lövészárkaiban 2.

A Črnci barlang. Élet a Doberdó lövészárkaiban 3.

„Elepedünk egy kis víz után…” Élet a Doberdó lövészárkaiban 4.

6 komment

Címkék: besztof isonzó lukachich géza doberdó józsef főherceg lövészárok wippach

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr602260402

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

IronRock 2010.09.05. 22:00:11

Kiváló írás, gratula Norbert! Csak így tovább! Én várom a folytatást!

IronRock 2010.09.05. 22:01:56

Ja, és külön köszönet a képekért.

StencingerNorbert · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.09.06. 15:12:22

@IronRock: Köszönöm szépen!A jövő héten jön a folytatás,remélem az is tetszeni fog!

Balt 2011.05.25. 13:45:37

@IronRock: Még jobb lenne, ha legalább a térképekbe bele lehetne nagyítani. De így is köszönet a hiánypótló dolgozatért!

@poszt: Az említett Lukachich emlékiratok hozzáférhetőek?

Balt 2011.05.25. 13:49:35

Megint Zalka Doberdó c. könyvére hivatkoznék: abban pontos és tényszerű leírások olvashatók, meg a könyv belső borítóján egy tán maga rajzolta elég részletes térképvázlat a fennsíkról.

StencingerNorbert · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.05.26. 21:41:02

@Balt: Az említett Lukachich emlékirat: báró somorjai Lukachich Géza A Doberdó védelme az első isonzói csatában, Budapest Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. 1918. A nagyobb könyvtárakban szerintem hozzáférhető, az OSZK-ban biztosan, mert én ott olvastam.

Programajánló

Könyvbemutató

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Könyvajánló

A hadak útján 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Utazás

húavéti emlékút