Filiis optimis – patria grata

2010.08.13. 07:00 :: PintérTamás

A székesfehérvári-nagyváradi közös csoport doberdói utazása 2010. augusztus 1-jén ért véget. A csoport székesfehérvári tagjai részére a hazautazás napjára tartogattunk egy különleges helyszínt és egy fehérvári katonáról szóló történetet.

A hazautat a Comeni-fennsíkon keresztül terveztük, ahol útközben felkerestük még Stanjelt, az egykor San Danielként ismert szlovén városkát. A fennsíkot átszelő kelet-nyugati irányú – a korabeli utakkal megegyező – közúton Comen felől közeledve messziről feltűnik az út fölé magasodó dombtetőn a várfallal övezett középkori hangulatú, romantikus kisváros.

Stanjel, az egykori San Daniel Stanjel, az egykori San Daniel.
A kép közepén látható épület két fával az előterében volt a hadikórház

Sok magyar katonának az itteni vasútállomás volt az első és az utolsó találkozása a Nagy Háború olasz frontjával. A vasúti szállítmányok egy része ide futott be a katonákkal, a munícióval, s a sebesültek, illetve némely esetben az elesett hősök hazaszállítása is innen történt.

A kisvárosban, a vár egyik épületében a háború idején hadikórház működött, falai között sok magyar katona is gyógyult a Doberdón szerzett sebesüléséből. A város alatti völgyben, a vasútállomással szemben katonai temető létesült.

A San Daniel-i osztrák-magyar katonai temető napjainkban A San Daniel-i osztrák-magyar katonai temető napjainkban

A háború során az osztrák-magyar források szerint 993 (az 1930-as években keletkezett olasz források szerint 1315) hősi halottat helyeztek itt végső nyugalomra. A temetőben grandiózus emlékművet emeltek Joseph Ullrich építész tervei alapján, az építés még 1916-ban megkezdődött.

A székesfehérvári 17-es honvéd gyalogezred egyik legnépszerűbb tisztjét, Pour Gyula századost is itt temették el először.

Pour Gyula százados Pour Gyula százados, a székesfehérvári 17-es honvédek legendás zászlóaljparancsnoka
(Rózsafi János-Stencinger Norbert: 17-es székesfehérvári honvédek a Doberdón című kötetéből)

A zászlóaljparancsnok és az alakulat további két tisztjének, valamint harmincnégy katonájának az életét 1916. szeptember 17-én Kostanjevica közelében egy dolinában oltották ki a becsapódó olasz nehéz gránátok. A hősi halottakon kívül ekkor megsebesült még egy tiszt és hatvanöt honvéd is.

Pour Gyula temetése a San Daniel-i temetőben Pour Gyula temetése a San Daniel-i temetőben, háttérben az épülő emlékmű
(Rózsafi János-Stencinger Norbert: 17-es székesfehérvári honvédek a Doberdón című kötetéből)

A temetőben az elkészült emlékműre, több más itt nyugodott magyar tiszttel együtt Pour Gyula nevét is felvésték. A temető ma már üres, az itt eltemetetteket a közeli Gorjanskóba helyezték át. Az egykor itt nyugvó katonákra a monumentális emlékmű és néhány megmaradt sírkő és kereszt emlékeztet.

A szerzők az emlékmű előtt Az emlékmű előtt, amelynek a felirata: „Filiis optimis – patria grata”, azaz legkiválóbb fiainak – a hálás haza

Az alárendeltjei és feljebbvalói által egyaránt szeretett és megbecsült Pour Gyulát az ezred és Székesfehérvár városa is saját halottjának tekintette. Hamvait hamarosan exhumálták és a székesfehérvári Hosszú temetőben, a város által biztosított díszsírhelyen 1916 októberében városi ünnepség közepette helyezték végső nyugalomra.

A San Daniel-i egykori katonai temető látogatása alatt Görög István ezredes úr, utazásunk székesfehérvári szervezője, az egykori katonaős történetének felelevenítésétől megindulva javaslatot tett az ötnapos utazás végső állomására, amit mindannyian elfogadtunk: utunkat Székesfehérváron a Hosszú temetőben, Pour Gyula százados sírjánál fejeztük be és síremlékén elhelyeztük az egykori harcainak helyszínéről gyűjtött karszti köveket.

Pour Gyula százados végső nyughelye a székesfehérvári Hosszú temetőben a karszti kövekkel Pour Gyula százados végső nyughelye a székesfehérvári Hosszú temetőben a karszti kövekkel

6 komment

Címkék: székesfehérvári 17–es honvéd gyalogezred pour gyula százados san daniel stanjel hosszú temető joseph ullrich gorjansko

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr622218154

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

otvoseva 2011.02.17. 16:05:25

Sziasztok!
Volna két kérdésem. Az első első világháburús katonai emlékművekkel kapcsolatban. Olvastam, hogy 1917-ben kiadtak erről egy törvényt, 1922-ben pedig egy mintaalbumot. Ezeknek hol lehetne hiteles forrásban utánanézni? Illetve, hogy a Monarchián belül melyik részlege foglalkozott a Kriegsministeriumnak a veszteség (halotti) listák összeéllításával és közlésével s hogy ennek hol lehetne utána nézni? Köszi. Üdv.

StencingerNorbert · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.02.18. 07:50:24

@otvoseva: Szia! Erre a törvényre gondoltál?
"1917. évi VIII. törvénycikk

a most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről

1. § Mindazok, akik a most dúló háborúban a hadrakelt sereg kötelékében híven teljesítették kötelességeiket, a nemzet osztatlan, hálás elismerésére váltak érdemesekké. Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélybenforgó haza védelmében.

2. § Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökíti meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel.

A részletes szabályokat a belügyminiszter rendelettel állapítja meg.

3. § Ezt a törvényt a belügyminiszter hajtja végre."

Forrás:www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=7380

MTi 2011.02.18. 14:30:15

@otvoseva: nézz szét ezen a blogon is:
www.nemfelejtjuk.blog.hu
bizonyára találsz majd egy-két érdekes dolgot!

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.02.18. 22:15:38

@otvoseva: Az MTi által említett blogon túl az első világháborús emlékművek keletkezéstörténetével, tipológiájával kapcsolatban ajánlom még a Monumentumok az első háborúból című kötetet, ami a Műcsarnok és a Népművelési Intézet közös kiállítása kapcsán jelent meg először 1985-ben, majd 1991-ben Kovács Ákos szerkesztésében újra.

A veszteséglisták keletkezésével kapcsolatban javaslom, hogy keresd meg a magyar kirendeltséget Bécsben: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Állandó bécsi kirendeltség (Ständige Ungarische Archivdelegetion beim Kriegsarchiv); A-1030 Wien, Nottendorfer Gasse 2. E-mail cím: ukadel@freemail.hu

otvoseva 2011.02.21. 12:04:53

Sziasztok!
Köszönöm a válaszokat, sokat segítettetek!

gabesz7004 2011.02.23. 10:32:41

@PintérTamás: Én pedig javaslom Kiss Balázst a 44-es (Rosseb) Ezred és az I. V.h. kutatóját aki épp most talált I.v.h. veszteséglistákat a Bp-i Hadtörténeti Könyvtárban. somogyorszag@gmail.com, de ajánlom a blogját is: rossebezred.blog.hu/

Programajánló

Könyvbemutató

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Könyvajánló

A hadak útján 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Utazás

húavéti emlékút