Nótázás gázmaszkában és a vesztüket érző sturmosok

2018.05.07. 07:15 :: PintérTamás

Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 10. rész

Egymást érik a készülő offenzívával kapcsolatos „iskolázások”, gyakorlatok. A gázmaszkok átvizsgálásakor hősünk megnótáztatja az egyik társaságot, amitől fergeteges jókedve kerekedik a sturmosoknak. 1918. június 4-én az ezredparancsnok személyes utasítására Kókay Lászlónak kell átvennie a Piavén elsők között átkelő rohamszakasz vezetését. Megkezdődik a támadó csapatok átcsoportosítása. Elhagyják Cosnigát, a szegedi 46/II. zászlóalj és a rohamszázad Compolongóra, valamint Barba települ át. Hősünk lesz a rohamszázad szálláscsinálója…

 

Csukonyi pedig még ma megcsinálta az offenzívában a leendő beosztását a századnak és tisztjeinek, s mivel mindenáron meg akarta most szerezni a vaskoronát, gondoskodott (befolyásosságánál fogva meg is tette), hogy a Baon műszaki csapatainak legnagyobb része századunkhoz lett az offenzíva tartamára beosztva. Tervezete szerint a tulajdonképpeni fő támadás céljára a 2 legjobb Sturm Zugot használta fel, parancsnokai Gombos és Szarafolyán hadnagyok, parancsnoksága alatt. Míg a regruta sturmosokból álló 3. zugot (vagyis zugomat) a parancsnokságom alatt a III. Baon-hoz osztotta be. Ezt a beosztást közömbösen fogadtam, mert ha nem sikerül az áthajózás, evvel nyerhettem, míg ha mint reservére szükség lesz rám, rosszabb dolgom lesz, mint a másik két zugnak. Az I. Baon-hoz a 1. és 2. 43. Sturm zugok lettek beosztva. Weidainer hadnagy ill. Colling k. asp. parancsnoksága alatt.

Csukonyinak sikerült kieszközölnie, hogy a fő támadó csoportba, vagyis a II./46 Baon-hoz beosztott sturmosokhoz lett az Inf. Gesch. Zug két kis ágyújával, továbbá 4 minen- és 4 gránátwerfer és 4 Spreng patrul, 3 flammen werfer, s 2 olasz golyószóró, a hozzá való személyzettel beosztva, s ezenkívül 4 telefon patrul, a század H.M.G. zugja, s a szanitéceinkkel együtt tekintélyes csapatot fogunk alkotni az ezrednél. A patrulok beosztásáról még nem intézkedett Csukonyi, csupán arról, hogy a II. Baon-hoz lesznek beosztva ezek az összes műszaki csapatok, melyeket fönt felsoroltam, s a II. Baon-nál a patrulokat Schulz, Szarafolyán és Gombos fogják vezetni, s ő is (itt lévén a legtöbb sturmos) itt fog a legtöbbet tartózkodni. Mint reserve zug kmdt. ide lesz beosztva Forgó hdgy. is s továbbá Szeles hdgy. is, mint fentebb felsorolt műszaki csapatok parancsnoka. Én is III. Baon-nál csupán csak zugom-nál fogok lenni.

Másnap délelőtt [1918. június] (2-án), bár vasárnap volt, iskolát tartott a számunkra Flicker az étkezdében, s az offenzíva céljára szolgáló térképeket osztott ki századonként a tisztek közt. Én is kaptam egy vittorioi és trevisoi speciál kártyát. Az iskolázás után közölte azután Csukonyi velünk a század leendő beosztását. Délfelé Gombos is visszaérkezett abrentiernirungjáról.

Délután 2 órakor az egész Baon századonként a coneglianoi színházba ment, hol mozielőadást kellett végignéznünk, melynek tárgya az volt, hogy mint történik egy gáztámadás. Nagy meleg volt, s óriási por, s pláne mivel Coneglianóba, mely csaknem állandó tűz alatt állt, meglehetősen veszélyes volt ilyen csapatostul moziba járás, egy cseppet se szívesen, inkább hatalmas káromkodások közepette mentünk az említett előadásra, de hát muszáj volt, engedelmeskedni kellett. Az előadás csak ¼ órát tartott s mivel fúvó gáztámadást mutattak be (ami itt a Piave-n keresztül nem lehetséges) igazán nem tanultunk belőle semmit. Szerencsénkre az olasz messzehordó ágyúk csendben voltak, s így legalább bajunk nem történt.

Másnap (3-án) ismét nagy übungot tartottunk übungs platzunkon a 39-es Sturm Komppal együtt (áthajózási gyakorlatot az én tervezetem szerint), s nem is gondoltuk, hogy az lesz az utolsó übungja a századunknak a cosnigai übungs platzon.

Délután 2 órától kezdve a gázkamrában a század részére gázmaszkpróba és cserélés volt, hogy mindenkinek jól passzoló gázmaszkája legyen. A próbánál Mráz volt ott a századdal, Korp. Pálfy a gáz unteroffizier tartotta a próbát. Én is lementem a maszkám kipróbálni (jónak bizonyult), s felbiztattam Pálfyt, hogy addig ne engedje ki a bent lévő 10 embert (Mráz is bent volt), míg egy nótát el nem énekelnek (gázmaszkában természetesen), amit ezek kénytelenek voltak a kint lévők hahotája közben megtenni. Hanem aztán mikor kijöttek, nekiestek Pálfynak, s úgy meglovagolták, hogy a ruhája is szétszakadt. Szegény fiúk! Úgy látszik az offenzíva előtt evvel a jó kedvvel vesztüket érezték.

Játszadozó rohamisták 1918 májusában Cosnigán Játszadozó rohamisták 1918 májusában Cosnigán
(Kókay László hagyatékából)

Mi, a század tisztjei (mostmár Gombos is jött), továbbá Weidaner, Zeipper és Colling a 43-as Sturm Komp-tól a hintóval és egy kocsival délután 4 órára Zoppéba mentünk, hol Zeiss megismételte a tegnap előtt tartott iskolát, de most már az ezred összes tisztjei jelenlétében, úgyannyira, hogy alig fértünk a hatalmas teremben. Szükségesnek tartom ezúttal megemlíteni az ezred komp. kmdánsainak tisztikarát, mellyel az ezred az offenzívát csinálta. I. Baon kmdt. Hptm Pap, 1. Komp Hptm Dettre, 2. Komp Oblt. Bugyi, 3. Komp Oblt. Lyakovits, 4. Oblt. Hajnal. II. Baon Kmdt. Major Ritter, 5. Komp Hptm. Friedrich, 6. Oblt. Búzás, 7. Oblt. Filder, 8. Oblt. von Molnár, III. Baon kmdt. Major Hoszpodár, 9. Komp Gróf Kubinyi 10. Oblt. Szivessy, 11. Oblt. Sztenta, 12. Oblt. Gerle. Regts Kmdt. Obst. Zeiss. Stab Hptm. Polareczky, Réder, Oblt. Götter, Mildner I. Baon adjutant Lt. Szekerke II. Lt. Irsay, III. Oblt. Polák. 1. M.G. Komp Oblt. von Vály, 2. Oblt. Laboda, 3. Oblt. Majsai. Techn. Inft. Komp. Hptm. Magyar. Az iskola befejezése után visszamentünk Cosnigára.

Másnap [1918. június] (4-én) reggel ½ 6-kor Schulz vezetése alatt (Csukonyi Flickerrel a hintón jött), a század a H.M.G. Zuggal együtt a Palazzo Luchettitől északra az 1-jén csinált übung színhelyére ment, illetve ettől valamivel északra (jobbra) a II. Baon részére kijelölt übungs terepre. Velünk jött most minden műszaki csapat is, mely az offenzívára századunkhoz osztatott be, a telefonisták kivételével. Az übung hasonló időben és módon folyt le mint az 1-én csinált übung, avval a különbséggel, hogy ez mégis nagyobb szabású volt, mert 2 Sturm zug szerepelt (a 3. most is aviso postokat állított), mégpedig az 1. és 2. Gombos és (mivel Szarafolyán még szabadságon volt) vezetésem alatt. Az előkészítésnél most nemcsak a Begleits Batterie hanem a 2 Inf. Geschütz (a megfigyelő jelentése szerint a lövedéke felakadt a fán) és mine- és gránátwerferek is. Azonkívül az I. vonal elleni támadásnál 2 helyen a spreng patrulok is felrobbantották a hindernist és flammen werferek is dolgoztak, na meg most 2 strum zug nagyobb lármát csapott, mint a múltkor egy. Gombos az 1. zugot a jobbszárnyon, míg én a 2. zugot a balszárnyon vezettem. Közénk voltak azután beosztva Schulz géppuskásai és az egyéb műszaki csapatok. Az übung kitűnően sikerült. Utána megbeszélés volt a tiszteknek én azonban nem vettem ebben részt, mert a kapott parancs értelmében a századot hazavezettem, s ½ 11-kor már Cosnigán voltunk.

Alig, hogy megérkeztem Csukonyi is megjött egy hintóval, és magához hivatott. Tudatta velem, hogy Zeiss határozott kívánságára én leszek Gombos helyett az áttörés csináló a II. Baonhoz, mint egyik sturmos tiszt beosztva, de mivel a legjobb patruloknak kell lenni ezen a legfontosabb szerepet játszó baonnál működni, én veszem át Gombos zugját (az elsőt), ő pedig az én eddigi zugomat, a harmadikat, s ő lesz a Regts. Reserve III. Baonhoz beosztva. Az egész csere hidegen hagyott, de azért inkább örültem a cserének. Igaz, mivel az áthajózást nekünk a sturmosoknak kellett kezdenünk, ha az átkelés nem sikerülne, nekem régen rossz lesz, mert számunkra meghátrálás (pláne én úszni sem tudtam) nem lesz lehetséges, de viszont ha sikerül, mindig jobb az első vonalban lenni, mint reservének, pláne a patrulnak annyiból jó, hogy az ellenséges tüzérség tüze azt veszélyezteti legkevésbé, sőt ha rögtön támad a tüzérségi tüzünk megszűnte után, még ellenséges géppuska tűztől se kell tartani. Leginkább azonban azért örültem a cserének, mert mint sturmos (tehát specialista, akire irigykedtek az ezred tisztjei) bizonyára nem éreztem volna egyedül jól magamat (pláne olyan parancsnoknál, mint Hoszpodár őrnagy volt), míg így tömegesen, hogy ne mondjam „családban” bizonyára jobban respektáltak bennünket a II. Baonnál, hová 7 Sturm Baon 17-beli tiszt lett beosztva.

Tulajdonképpen nem ez volt az oka, amiért Csukonyi magához hivatott, hanem az, hogy Zeiss közlése szerint a hamarosan kezdődő offenzíva előjeléül az „Albrecht” első csoportosítása már ma este megtörténik, vagyis a II. Baon, s így vele együtt mi is, kik a 17 Sturm Baonból hozzá osztattunk, az este folyamán az I. Baon helyére Campolongora megyünk, a tőlünk lévő 6 tiszt és 203 ember részére én leszek előre küldve szállást csinálni. Várjam meg tehát a falun keresztül marsolandó II. Baont, s kérdezzem meg Irsay hdgy-ot, az adjutánst, hogy ki lesz és hány órakor előreküldve a II. Baonból Campolongóba quartier machernek, hogy majd a délután folyamán, mikor ezek keresztülmennek a falun, én is hozzájuk csatlakozhassam altisztjeimmel, akiket mint legénységi quartier machert, minden zug és műszaki csoport ki fog jelölni.

A parancs értelmében cselekedtem, megvártam az übungról falunkon keresztül haladó Zoppéba térő II. Baont. Megtudtam, hogy Lt. Trebitsch (a gáz officier) lesz előre küldve quartier machernek, aki tudatta velem, hogy 2 órakor indulnak Zoppéból, s így Cosnigán délután ½ 3 körül fognak áthaladni. A legénységi quartier macherek felől ez értelemben adtam ki a parancsot Mráz őrmesternek, majd Banyicki hdgy-hoz mentem, s megkértem, hogy mivel mint adjutáns a hídnál lesz majd Flicker mellé beosztva, vigyázzon az offenzíva ideje alatt ételhordómra, mivel neki nincsen, használja addig azt, ha pedig elesnék az offenzívában… legyen az övé. Banyicki szívesen belement az alkuba. Majd Lukácsnak adtam pakolásra vonatkozólag utasítást. Őt nem szándékoztam most magammal vinni, csak estére jött utánam (a holmimat a század kocsijára rakva), addig volt ideje bepakolni.

Délben az étkezdében elbúcsúztam a Baons tisztjeitől. Ma még mindnyájan együtt voltunk, de századunk kiválásával már megkezdődött a szétoszlás, mely a közeli napokban folyatódni fog bizonyára, s csak az offenzíva után (már aki megéri közülünk) fogunk ismét bizonyára már túl a Piavén összekerülni. Mindenki szívélyesen, sőt meghatottam búcsúzott el tőlem, legjobban meg volt illetődve az öreg Flicker, ki szép szavakkal búcsúzott tőlem, majd megrázta kezem s így búcsúzott: „Glück auf! Auf wiedersehen!” Én is meghatottan távoztam.

[Itt hét kitörölt sor következik.] Volt két szép villanykörtém, ezek közül az egyiket a puposéknak, a másikat a háziasszonynak ajándékoztam, kiktől szintén elbúcsúztam, s kik [kitörölt szó] (legalább) külsőleg minden jót kívántak számomra, sőt a púpos anyja még a kezét is imára kulcsolta.

½ 3 előtt néhány perccel kint a század kvártélya előtt, az út mellett az altisztekkel együtt, vártuk a II. Baon quartier macherjeit, akik csakhamar fel is tűntek a Zoppe felől jövő úton. Hozzájuk csatlakoztunk. Elhagytuk a falut, hol nagyon sok civil kijött az utcára búcsúzni tőlünk. [Itt két kitörölt sor következik].

Panoráma a Conegliánóból dél felé. „Conegliano a hegyről. Középen a compolongói út. Jobbra a házak közt a Piavének vivő út. A kettő közt a vasút.” – írta a kép alá  Kókay László. Panoráma a Conegliánóból dél felé. „Conegliano a hegyről. Középen a compolongói út. Jobbra a házak közt a Piavének vivő út. A kettő közt a vasút.” – írta a kép alá Kókay László. (Kókay László hagyatékából)

Egyre távolodtunk Cosnigától, hol oly jól éreztük már magunkat, akárcsak otthon, s a lakosság is igazán megszeretett bennünket. San Vendemiano előtt balra letértünk a Fossamerlón át Campolongóra vezető útra, s Fossamerlón keresztül ½ 4-kor megérkeztünk Campolongóra. A II. Baon egyszerűen az I. Baon megfelelő lakhelyeit foglalta el, ellenben nekünk nem volt meg a megszokott helyünk, s most nekem kellett kvártély után szaladgálnom. Szerencsére a 17. Schwere Feld Art. Reg. volt 3. Batri kommendánsával Obl. Juhásszal találkoztam, ki jelenleg ennél az ezrednél proviánt tiszt volt. Juhász fhdgy megismert, s megtudva mi járatban vagyok a Campolongótól északkeletre lévő néhány házból álló Bar nevű házcsoport környékén mutatott szállást századunk részére. Bizony ezek a házak kb. 1 km-nyire voltak Campolongótól, de más megoldás nem lévén lehetséges, megköszöntem Juhász fhdgy szívességét, s ezekben a házakban csináltam szállást a század és a hozzá beosztott osztagok, a konyha és a lovak részére. A tisztek részére nem lévén lehetséges a század körletében helyet csinálni, a tisztek legnagyobb részét Campolongóban helyeztem el, mivel ott tiszti lakások bőven voltak. Így a II. Baon kmdo épületében csináltam lakást egy külön emeleti szobában Csukonyi, egy másodemeleti szobában Forgó és Szeles és egy másik házban Schulz részére. Magában Barban az út déli oldalán lévő földszintes házban, mely a 43-as és a 3 M.G. Komp trénjének körletébe tartozott, csináltam Szarafolyán és saját részemre lakást a stellungba lévő 43-as század manipulánsával felnyittatva a szobát, s elvitetve vele a benne lévő kufferjait 2 zászlósnak. A manipuláns egy kissé apellált, de én nem tágítottam, mert tudtam, hogy a század körletébe úgyis kell tőlünk tisztnek lakni, s az egész környéken ez a lakás felelt meg legjobban.

Meglehetősen sötét, hűvös kis szoba volt, de most nyáron ez volt a jó, a szoba elég szépen volt bebútorozva, volt benne két szép vaságy, egy sifon, egy sublót egy mosdó és egy fogas és egy szép politúros kerek asztal, s az ágyak mellett éjjeli szekrények. Két elég barátságos fiatal lány volt a háziasszonynak a lánya, miután kinyittattam a szobát tudtukra adtam, hogy itt fogok lakni, olasz szokás ellenére rögtön bementek a szobába és kitakarították. Így tehát készen voltam a kvártélycsinálással, s leszámítva, hogy egy kissé távol voltunk Campolongótól, jó kvártélyt sikerült csinálnom, annak dacára is, hogy az összes házak felesleges szobái mind tele voltak selyemhernyókkal.

Barnak a környéke tavasszal nem lehetett valami barátságos hely, mert annak jeléül, hogy az olaszok erősen lőtték nagy messzehordó ágyúkkal, számos régi gránátlyuk volt a földek és a szőlők közt, sőt abba a házba , hová a sturmosok legnagyobb részét a konyhát és az irodát helyeztem, március 8-án a digó házigazda elmondása szerint egy gránát vágott be, s alaposan megrongálta az épület földszintjét. A gránát ütötte rés most be volt deszkázva. Szálláscsinálás közben egy hatalmas zivatar is ellenem volt, mely azonban nem sokáig tartott, de hatalmas víztócsákat és sarat csinált a földek közt és a szekér utakon.

7 óra még nem volt, már készen voltam a szálláscsinálással, mely után az altiszteket kiállítottam az útra látni a századot, mert a II. Baon már 7 órakor átvonult Baron. De a század egyre késett, nyilván Csukonyi sokáig búcsúzkodott Cosnigán, s ezért késtek. 8 óra után már sötétedni kezdett s még mindig nem jöttek. Lassan sétálva az altisztekkel Fossamerlo felé elébük mentem a C. Castaldinig (hol a fényszórósok voltak) s itt megálltunk. ½ 9 tájban végre messziről felhangzott a „Réten-réten” dallama, s rögtön tudtuk, hogy jön a század. Jó 5 perc múlva el is értek bennünket, s 9 órakor a század már a szálláshelyén volt. Csukonyi értesülve, hogy nem lehetett jobb kvártélyt csinálni, belenyugodott a dologba. Szarafolyán még mindig szabadságon lévén az éjjel egyedül aludtam a szobámban.

Egész éjszaka és másnap is csaknem egész nap esett az eső. Délelőtt és délután is elnéztem a század körletébe, de foglalkozás nem volt. Csukonyi egy 15 liternyi bort küldött a részemre, azzal, hogyha elfogy csak szóljak, megint kapok. Rá is szabadítottam Lukácsot és jelenlegi (már közel 3 éve együtt járta velem a harcteret) ordonáncomat, Farkast, s Mráz őrmester is sűrűn vizitelt a bor miatt nálam.

Szólj hozzá!

Címkék: piave 1918 Kókay László

A bejegyzés trackback címe:

http://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr913896294

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Programajánló

beszélgetés

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

A hadak útján 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Utazás

húavéti emlékút