Az elrontott nóta

2018.04.09. 09:07 :: PintérTamás

Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 6. rész

1918 április–májusban változatosan telik hősünk élete, akinek könnyen eljár a keze akár egy elrontott nóta miatt is. Befejezi és levizsgázik a kézi géppuska kezeléséből, s több új megbízást is kap. A sors furcsa játéka folytán ugyanazon napon találkozik József főherceggel és szenved egy kézigránát robbanás miatt könnyebb sebesülést, mint két évvel korábban a Doberdón…

 

[1918. április] 24-25-én egyébként a San Vendemianoi vasúti elágazásán dolgoztunk, hol a Cervadának a vasút töltése alatti viaduktját az olaszok fölrobbantották még ősszel, s a mieink úgy javították ezt ki, hogy az egész viadukt helyét teletömték kaviccsal. A Cervada időszakos patak lévén ez nem is volt addig baj, míg a mostani esőzések meg nem kezdődtek s a patak fel nem éledt. Most azonban az áprilisi esőzések következtében a patak feléledve, a vize régi útját kereste, s a kitatarozott vasúti töltés alámosásával fenyegetett. A vasúti töltés megmentése sürgős lévén baonunkat rendeltették ki erre a munkára, mi a patak régi medrét a vasúti töltés előtt feltöltöttük, a pataknak új medret ástunk, a vizét egy 50–60 lépésnyire keletre, egy töltés alatt átvezető másik viadukton átvezettük.

25-én délelőtt csak én és Szarafolyán voltunk kint a századdal (Forgó és Schulz kártyázás fáradalmait pihenték ki) s délben én vezettem a századot haza. A század szokás szerint víg énekezéssel marsolt mögöttünk, de korp. Hódi (az I. zug 1 patrul kmds)-ának nem tetszett az nóta, amit épp akkor énekelt a század, patruljával elrontotta az éneket. Én dühbe gurulva a századot előre küldtem Szarafolyán vezetése alatt, az első zug első patrulját (ez volt a század dísz patrulja) lemarasztva az országút sarában „megnidereztettem” s megindultam velük a század után. Egyszerre csak meghallottam amint Hódi azt mondta a patruljának: „De bassza mög az Isten, ezután nem énekölök egy kukkot se!” Én visszafordultam s ráordítottam Hódira „Mit mondtál, Hódi?” Hódi megismételte, persze finomabban, hogy mit mondott. Erre elfutott a méreg, öklömmel az arcába vágva ráordítottam: „Jegyezd meg! Hogy eddig se az volt, amit te akartál, s ezután is megmutatom, hogy énekelni fogsz!” Nem tudom elfelejteni azt a borzasztó tekintetet, amit Hódi az arculcsapásért rám vetett. Szinte azt hittem, hogy rám akar rohanni, de békebeli katona lévén türtőztette magát, s csak másnap jelentkezett a Baons rapportra ellenem Csukonyinál. De most is bebizonyosodott, akár az üveget vágják a kőhöz, akár a követ az üveghez, sohase a kő törik el, hanem az üveg, így most is nekem lett igazam, s Hódira rákiabált Csukonyi, hogy ne „szocialistáskodjon”, de azért négyszemközt engem is figyelmeztetett, hogy kár volt ilyen régi derék altisztet bántanom.

Kézi géppuskás kiképzés Collalbrigónál 1918 tavaszán: Schultz főhadnagy, Kókay László, Szarafolyán hadnagy és Amusca zászlós Kézi géppuskás kiképzés Collalbrigónál 1918 tavaszán: Schultz főhadnagy, Kókay László, Szarafolyán hadnagy és Amusca zászlós (Kókay László hagyatékából)

Április 27-én géppuskás kiképzésem befejezést nyert, s mivel Schulz a géppuskásait (voltak regrutái is) élessel akarta lövetni célba, elhatározta, hogy engem is levizsgáztat ez alkalommal a tűzvezetésből, s célba is lövet velem. Evégből Collalbrigótól egy délre szép házban lévő Div. M.G. Kurz parancsnokához Róth főhadnagyhoz (39-es volt, egyedül neki volt ez ideig diviziónkból tiszti aranya) mentünk, még pedig én és Schulz délután 3 órakor indultunk a hintón Cosnigából, a géppuskások pedig ½ 2-kor.

Szép idő volt, s az ellenség tüzérsége élénken működött, s majdnem megjártuk Coneglianón keresztülhaladva, egy a főúttól nyugatra lévő úton haladtunk délfelé, mikor is egy tőlünk 50 lépésre keletre lévő villa udvarába egy 10 cm-es kis messze hordó gránát csapódott be, épp egy csomó játszadozó kis digó gyerek közé, kik ijedten rebbentek széjjel, azonban amint láttuk bajuk nem történt. Az előbbi gránátot több nem követte, s így baj nélkül haladtunk, csak később a fejünk fölött ment vagy 10–12 kis kaliberű gránát Conegliano felé.

A kurzusnál ismerősünk Naget zászlós volt csak. Kimentünk egy hegyoldalba, melyen voltak az M.G. állások építve, a céltárgyak pedig egy másik hegyen voltak felállítva a hegyen lévő 2 háztól nem messze (a házakat kiürítették elővigyázatból). Az M.G.-k tüzelését én vezényeltem majd 3 gurtnit (300 db-ot) én is eltüzeltem még pedig H.M.G.-nél elég jó (31%) eredménnyel. Kecskeméti őrmester 58 %-os találatot ért el, ellenben Sisák lőtt az irányzók (sőt majdnem a bedinungok ) közül is legrosszabban, átlag 6% volt trefferjeinek a száma, amiért Schulz éktelenül ordított rá.

A lövést 6 órakor fejeztük be azután visszamentünk Cosnigába, hová minden baj és incidens nélkül érkeztünk meg. H.M.G.-s zug kmdánsi vizsgám tehát sikerült, legalábbis Schulz meg volt velem elégedve. Ez a H.M.G.-s oktatás annyira megtetszett Flieckernek, hogy az összes tiszteket ki akarta oktatni a Baon-unkból a H.M.G. kezelésére. Schulz ezután 2 rövid (csak két hetes) kurzust tartott a tisztek számára, az első kurzusban Zong, Varas, Colling, a másikban Szarafolyán, Péter és Amusca nyertek rövid kiképzést.

[1918. április] 29-én József főherceg látogatott meg bennünket. Az eső esett, s így nem rukkoltunk ki, hanem iskolát tartottunk, mindegyik tiszt a saját zugjának. Zugomba is bejött József fhg., jelentkeztem nála s megkérdezte honnan ismer engem. Megmondtam neki, hogy két éve beszéltünk a Segeti lagerban, mire barátságosan kezet fogott velem.

József főherceg látogatása a romazászlóaljnál József főherceg látogatása a romazászlóaljnál
(Kókay László hagyatékából)

30-án délután én és Varas a Baon részére saját kézigránát helyett kiadott 2000 olasz petárdát 8 részben felrobbantottuk. Nagyon keserves volt ugyanis ezekkel a kézigránátokkal (s pláne nagyon veszélyes) bánni. A nem explodált petárdákat mindig egyenként fel kellett robbantgatni, mert hozzá nyúlni nem lehetett, ha már egyszer el volt dobva. Több baka megsebesült már tőlük, meg Banyiczki is, ki egy hétnél tovább ágyban feküdt, Daikovics zszls pláne kórházba (s innen hinterlandba ) került combsebével, mely szintén petárdától eredt. Este az étkezdében Csukonyival egyetértőleg minden tiszt azon a véleményen volt, hogy esetleges nagyobb szerencsétlenség elkerülése végett tanácsos lesz az összes olasz petárdákat (néhány iskolázásra szolgáló kivételével) felrobbantani. A gránátok felrobbantását én és Varas vállaltuk. A 39-esek übungsplatzán 8 mély gödröt ástunk, s ládástól belehelyeztük a kézigránátokat. 200–240-et helyeztünk egy–egy gödörbe, egybe pedig 480-at (hogy nagyot szóljon). A gödrökbe a ládák közé kapslival és gyújtózsinórokkal felszerelt ekrazit büchséket tettünk, majd földet hánytunk kb. 1 ½ m vastagon a ládákra, s a ládungot begyújtottuk még pedig egyenként robbantottunk minden kézigránát csomót. A begyújtást zugsf. Mónus végezte, sorban egymás után robbantottunk fel a kisebb kézigránát csomókat s a tekintélyes vastagon lévén rajtuk a föld nem nagyon szóltak, csak a föld szóródott hatalmas magasan és messze szanaszét. Mindegyik robbantás helyén kb. 3 méter mély gödör keletkezett. A 480-as csomót legutoljára hagytuk, ezt már azzal a szándékkal robbantottuk, hogy nagyot szóljon, s csak 40–50 centiméternyi földet rakattunk a gránátos ládák tetejére, hogy a splittereket felfogja. Most már jó messze, kb. 150 lépésnyire húzódtunk el. Ez a robbanás retteneteset szólt. Sokáig óriási füst kavargott a tölcsér helyén. Mi odarohanva egy 5 méter mély, s 8 méter széles gödröt láttunk, s mint később megtudtuk a faluban több ablak betört, a civilek pedig ijedten szaladtak ki az utcára, találgatva, hogy mi volt ez? Ezek a ma robbantott gödrök mind megteltek vízzel, s mivel a stellungok előtt voltak a támadási terep frontszerűségét csak növelték.

Csukonyi még baons kmdssága alatt érdemeket óhajtván szerezni a div. kmdo előtt egy nagy übungot szándékozott csináltatni, melyre Ströhert is szándékozott meghívni. Az állandó esőzés dacára is már úgy ahogy begyakoroltuk az übungot, s azt 30-án akartuk megtartani, de esett az eső, s amiatt a div. kmdo telefonice későbbre halasztatta az übungot a következő hónapra májusra mikor nyilvánvalóan ismét szép idők lesznek.

József főherceg látogatása a rohamzászlóaljnál, jobbra Csukonyi Ferenc százados József főherceg látogatása a rohamzászlóaljnál, jobbra Csukonyi Ferenc százados
(Kókay László hagyatékából)

Május 1. tényleg gyönyörű szép idővel köszöntött be, s talán ennek hatása alapján a div. kmdo 3-ára rendelte meg az übungot, de 3-ára váratlanul ismét esni kezdett. Az übungot ennek dacára esőben is megtartottuk, s a bokáig érő vízben és sárral telt árkokban bizony jól bepiszkítottuk magunkat. Az übungs tárgya így „támadás a Piave külső oldalán lévő ellenséges állások ellen” volt avval a föltevéssel, hogy az áthajózása csapatainknak az ellenséges partra már megtörtént. A Piavét a Cervada jelképezte. Az übung, bár rosszabbul ment, mint a próbákon, nagyon megnyerte Ströher és a 43-as és 139-es ezredektől az übung nézésére küldött tisztjeinek tetszését, annál is inkább, mert két védővonal (végcélunk) elfoglalása után ellenséges ellentámadást maszkíroztunk, s egy vörös rakéta fellövésére őrült puska és géppuska tüzelésébe kezdtek embereink, s 1800 darab kézigránátot hánytak el óriási ropogás keretében. Ezt az übungot zsebóra (s nem valami jel) indításra csináltuk, s kicsiben szakasztott mása volt a későbbi piavei offenzívának, melyet Csukonyi, mint nagytudású sturmtiszt (előre, anélkül, hogy tudta volna milyen lesz) hasonló tervvel csinált meg. Mi sturmos tisztek meglehetősen tartottunk tőle, hogy az übung tárgyánál fogva eszébe fogja jutatni Ströhernek, hogy a Piavén keresztül való unternehmung csináltatását, s mikor az übung után tartott megbeszélés végeztével az összes más tisztet elküldte s csak minket a Sturm Baon 17 tisztjeit tartotta ott, biztosra vettük, amitől féltünk: egy nagy unternehmungot. De hál' Istennek csalódtunk. Ströher azért marasztott itt bennünket, hogy megmossa a fejünket egy kicsit. Csukonyi ugyanis Traila helyett másik orvost kért a Baon részére, mert Traila örökösen részeg álmát aludva a maródi viziteket csak délelőtt 11 és 12 közt tartotta, s azonkívül feljelentette azért is, hogy egy este (amikor már a lakásomon voltam) Traila részegségében a leveses tálba vizelt, s később a zongorába okádott. Ströher magyarul beszélt hozzánk, de nagyon barátságos, szinte apai hangon dorgálta meg nemcsak Trailát, hanem mindnyájunkat, azért mert a részegeskedés miatt hanyagul teljesítjük kötelességünket. Majd megemlítette, hogy az „Ő Sturmosait” nagyon szereti, s kért bennünket, hogy javuljunk meg. Az unternehmungról pedig egy szót sem szólt, hanem kezet szorítva mindnyájunkkal eltávozott.

A ma esti parancs szerint tüzér altisztek fognak Baon-unkhoz jönni, hogy őket kézigránát dobásra és kezelésre kioktassuk arra az esetre számítva, ha az ellenség a tüzérséget megtámadná. Ezek a tüzér altisztek ezután ütegjeiknél lévő legénységet oktatnák ki kézigránátra vonatkozólag. Ez a kiképzés 1 hétig tartana a parancs értelmében, mégpedig május 6–11-ig. A kiképzéssel engem bíztak meg. A tüzérek mind altisztek voltak, s 4–5-én megérkeztek, s összesen 23-an voltak, ugyanannyi ütegtől. ¾ részük magyarul beszélt, míg ¼ részük németül. Kiképzésük (mind altisztek s erős emberek lévén) gyorsan ment, s most már az idő is kedvezett, mert állandóan szép idő állott be. Az attrappékkal való céldobást gyakoroltattam velük, 8-án már éleset is hajíttattam velük, 9-én pedig már salvékat is dobattam. 10-én az egyik sappen kopfból a másikba való dobást gyakoroltattam, s végül salvét dobattam velük Stil gránátból. Az egyik Sappen kopf a másiktól 20 lépésnyire volt, s én a tüzérek mögött 10 lépésnyire (30 lépésre onnan ahova dobtak) álltam födözés nélkül, mert az utasítás azt mondta, hogy a Stil handgranatnak 20 lépésen túl nincs szilánkja. De bizony az utasítás hazudott, mert mikor egy szalvé elrobbant egyszerre, az az érzésem támadt, mintha szájon vágtak volna, s a következő pillanatban vastagon ömleni kezdett a vér alsó ajkaimból, megsebesültem. A tüzérek odarohantak, bekötöztek én pedig veszettül káromkodtam, s bementem a faluba a maródi szobába, hol Traila két szilánkot szedett ki a számszéléből és ínyemből (egyet még odakint a gyakorlótéren kiköptem), azután legnagyobb ellenkezésem dacára ½ deci tetanusz injekciót fecskendezett belém. Traila azt hajtogatta, hogy tekintve, hogy hamarosan offenzívázunk, menjek el a kórházba, ő elküld, lám Daikovics már a hinterlandban van. Én nem voltam erre kapható, mert tudtam, hogy oly kicsiny sebbel, visszazavarnak a kórházba, mégpedig nem a sturmosokhoz hanem az ezredhez. Két évvel ezelőtt, május 10-én ugyanezen órában szintén a fejembe (arcomba) kaptam hasonló kisebb szilánkot San Martinónál, s 2 évre rá az eset csaknem ugyanúgy megismétlődött a sors különböző játékából. Haza mentem lakásomra, s lefeküdtem. Lukács végtelenül meg volt ijedve, úgyhogy még nekem kellett vigasztalnom. [A naplóban itt 3 kisatírozott sor következik.]

Sebem nagyon kellemetlen helyen volt, alig bírtam enni, de a szám erősen megkékült és feldagadt a seb körül, lázam pedig folyton növekedett (valószínűleg rossz, vagy piszkos volt a tetanusz injekció), s du. 4 órakor érte el a tetőpontját, úgyhogy 40,6 volt. Ily rohamos hőemelkedés miatt Traila nagyon meg volt ijedve, majd minden órahosszában hozzám szaladt s Lukács és [A naplóban itt több szó kisatírozva.] Hektor mindig vele jött, annyira tudta már a járást, hogy később előfordult, hogy gazdáját a lakásomra jött az okos állat keresni.

4 óra után amilyen gyorsan emelkedett eddig a lázam, úgy esett lefele s este 8 órakor már csak 36,5 fok volt. [Kisatírozva, de kiolvasható szöveg: Este eltávozott Antoinetta, 10 óra után már pedig] nyugodtan töltöttem az éjszakát. Másnap még mindig gyenge lévén, csak estefelé keltem fel s az étkezdébe elmentem, de azért lakásomon vacsoráztam. A tüzéreket visszaküldték batriaikba, mivel már sebesülésem előtt tulajdonképpen kiképzésük befejezést nyert.

Flicker [1918. május] 7-én tért vissza szabadságáról Cosnigára, még pedig most az egyszer nem előbb, mint lejárt volna a szabadsága. Amit látott megnyerhette volna a tetszését, mert ő eddig se a rukkolásokkal törődött, hanem a jóléti intézményekkel. Távolléte alatt Soldatenheim létesült (az őrség épületében az étkezdével szemközt) bolttal, olvasós játékteremmel, s azonkívül 2 gurítós kuglipálya (egy a katona otthon udvarában, egy pedig kint a 39-eseknél, s ezenkívül egy függő (orosz) kuglipálya. A bakának volt most már esténként mivel szórakoznia, a bolt árúit (zugsf. Mónus lett a boltos) pedig mint az orvosságot úgy kapkodták. Egy dolgot nem lehetett csak megakadályozni a kuglizásnál, hogy a bakák ne pénzre kuglizzanak, vagy legalábbis ne fogadjanak.

Május hónapban baon-unk összetételében nagy változások álltak be. Baon-unkat mindenféle modern harceszközzel felszerelték, s ezekhez új csapatokat kaptunk, úgyhogy a Baon-unknak a Sturm kurzussal együtt 1000 emberen felül volt a létszáma, s a sok új embert alig tudtuk elhelyezni. Kiegészítették a flammenwerfereseket , s új lángszóró készülékeket kaptunk. A minen- és a gránátwerferesek számát 6–6-ra emelték fel, s legénységet is kaptunk hozzájuk. Kaptunk ezenkívül egy komplett Inf. Geschutze zugot. 2 geschütz-cel, parancsnokuk egy Worlicsek nevű hadnagy volt. Kaptunk ezen kívül egy pionír zugot egy Bleyer nevű kedves pesti zsidó fiú vezetése alatt, ki jól zongorázott, s ezután esténként zongora mellett mulathattunk (mert zongorázáskor csak Zong tudott, ha kedve volt egy kicsit kalimpálni). Kaptunk ezenkívül két idősebb zászlóst is, mindkettő osztrák volt, s egyik se tudott magyarul. Az egyik fhnr Franz lett a proviant tiszt, a másik fhnr Eis a rechnungsfhürer. Ily nagy létszám mellett (s talán felsőbb parancsra is?) szükségessé vált, hogy egy baons adjutant kerüljön Flicker mellé a baons kmdó-hoz. Nekünk a 46-os komp-nál volt a legtöbb tiszt, Flicker tőlünk szervezett be baons adjutánst, mégpedig Banyickit, mivel ő tudott legtöbbet németül. Banyicki egyelőre a kurzusnál lévén elfoglalva én lettem helyette, míg a kurzus végződött, baons adjutant 14-étől kezdve. Bizony oly sok dolog volt, hogy reggeltől estig az irodában kellett ülni, az volt még a szerencse, hogy az írásbeli teendőket, jórészben Münsberg csinálta, én csak olyanokat, amelyek jók voltak magyarul is. Kellett ezenkívül, az übungsplatzról is egy pontos térképet készíteni, mely 4 napot vett igénybe, ezenkívül a folyamatosan érkező újabb csapatok elhelyezéséről is gondoskodnom, s a parancsokat magyarul beírni a tiszti étkezdében minden tiszt részéről aláírandó parancskönyvbe.

5 komment

Címkék: kókay lászló

A bejegyzés trackback címe:

http://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr1913819848

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTi 2018.04.09. 12:38:57

A Hódi tizedessel történt malőr azért necces: hallomásból tudom, hogy volt olyan gyűlölt tiszt, aki a harctéren nem szemből, hanem hátulról kapta a golyót!
De az egy másik háború volt....

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2018.04.09. 20:53:43

@MTi: Ebben is volt rá sok példa. Kókay László is tudja ezt. Eszébe is jut a Piave előtt, s visszatér még később ez az az ügy. Korábban ilyenért ő is (joggal) megsértődött...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2018.04.09. 21:44:05

@MTi: Hogy mennyire nem volt ismeretlen előtte a hasonló eset:

"7 órakor az a hír terjed el, hogy Mécs-Balogh főhadnagy jön vagy a századunk, vagy az 5. kompani komandóját átvenni. Rögtön suttogni kezdenek a bakák, akik mind ismerik hírből Mécs-Baloghot, de különösen a 18. marsbeliek. Azt beszélik, ha lehetséges »megfizetnek neki ebbe a kavarodásba«. Én nem szólok semmit, de nem tartom kizártnak, hogyha alkalmam lesz rá, én is rá nem lövök erre az emberbőrbe bújt vadállatra."

Lásd itt: nagyhaboru.blog.hu/2013/08/26/_lelolek_kutya_ha_nem_megy_elore

PollmannFerenc 2018.04.10. 18:52:28

A "megniderezés" tényleg a megfektetés: nieder! = feküdj!

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2018.04.10. 23:05:09

@PollmannFerenc: Köszönjük a pontosítást, eszerint javítottuk a buborékot is!

Programajánló

beszélgetés

beszélgetés

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

A hadak útján 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Utazás

húavéti emlékút