A 17. rohamzászlóalj újraalakítása

2018.03.26. 09:36 :: PintérTamás

Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 4. rész

1918. március 28-án, nagycsütörtökön záró gyakorlattal ér véget a rohamtanfolyam, és ezt követően újraszervezik a rohamzászlóaljat. Hősünk a cs. és kir. szegedi 46. gyalogezred rohamszázadában a 3. szakasz parancsnokaként kap új beosztást. Elkezdődik a kézi géppuskás kiképzése és az olasz lányokkal történő ismerkedése is…

 

Másnap, [1918. március] 28-án nagycsütörtökön volt a kurzus záró übung. Az übungon részt vett Wolff gen. major a jelenlegi divisionarius és Zeiss, s még számos tiszt a 46. és 61-es gyalogezred részéről. Századom és a 61-es Sturm Komp. 2. wellének voltunk beosztva az übungnál, mely ellentámadás volt (feltevés szerint) az állásunkat elfoglaló ellenség ellen. A patrulokat és az 1. wellét a kurzus, a 3. wellét a 46. és 43. Sturm Komp-ok adták. Az ellentámadást minen- és gránátwerfer előkészítés előzte meg. Közben csaknem baj történt, mert egy kis gránát werferlövedék a kiindulási árokba (tőlem 30 lépésre) a bakák közé esett, de szerencsére nem lett baj. Az übung jól sikerült, s mivel flammenwerfer is dolgozott, sokat is mutatott, megdicsértek érte bennünket, s most már ezzel a kurzus hivatalosan is befejeződött.

Következett a Sturm Komp-k újjáalakítása a kurzusból és a régi emberekből, s a selejtes és fölösleges ember és tiszti anyagoknak az ezredekhez való visszaküldése. A ma esti parancs szerint, holnap nagypénteken reggel kellett megkezdeni, még pedig úgy, hogy minden tiszt és zugember tekintet nélkül arra, hogy milyen beosztásban volt eddig, az illető ezredének számát viselő Sturm Komp-nak rayonjában gyülekszik reggel 7 órakor, s az illető ezredtől az itt lévő legrangidősebb tiszt (39. Eidlitz, 43. Daikovics, 46. Csukonyi, 61. Jäger) összeválogat egy 4 zugból (a 4 patrul és egy u. offz., egy patrul = 1 kmdt, 1 stellv., 7 ember) álló Sturm Kompanit. A 46. Komp. 3 zugot. A fölösleges embereket külön sorakoztatja, s minden a Baon-nál faszolt holmit elszedtek tőlük. Majd megállapítandó, hogy milyen és mily mennyiségű felszerelési tárgyak hiányoznak, s ezek rögtön kifaszolandók a Baons magazinból . Délután 3 órára a Sturm Komp-knak teljesen kész kell lenniük, amikor is Flicker meg fogja valamennyit vizsgálni. A fölösleges tisztek, s legénység pedig 30-án bevonulnak ezredeikhez. Az ezredhez küldendő tiszteket úgy látszik már előre kiszemelte Flicker (és a fő sturmos Csukonyi), mert a mai parancsban benne volt az ezredekhez berukkolandó tisztek névsora, úgy a 39-es Háza, Kenderesi, és Asp. Nagy, a 43-hoz a két oláh tanító zászlós. A 46-hoz és a 61-hez nem vonult be senki).

Másnap, [1918. március] 29-én a parancs értelmében a 46-os Sturm Komp-hoz mentem. A 46-os sturmosok a század kvártélyhelye, a Municipio előtti térségben gyülekeztek. A beosztást Csukonyi végezte. Az 1. zug kmdt-nak Forgót , a 2-nak Szarafolyánt, a 3-nak engem tett meg. Még Banyicki és Gombos beosztást nem nyertek, mert jó kiképzőknek (különösen Banyicki bizonyulván) Eidlitz-cel együtt a leendő kurzus vezetésére lettek kiszemelve.

A „fő sturmos Csukonyi” – Csukonyi Ferenc százados, a napló időszakában a cs. és kir. szegedi 46. gyalogezred rohamszázadának a parancsnoka, ideiglenesen a rohamzászlóalj parancsnoka A „fő sturmos Csukonyi” – Csukonyi Ferenc, a napló időszakában főhadnagy, a cs. és kir. szegedi 46. gyalogezred rohamszázadának a parancsnoka, ideiglenesen a rohamzászlóalj parancsnoka (Hirn László: A negyvenhatosok fegyverben 1914–1918. Szeged 1933. kötetből)

Forgó és Szarafolyán mind a régi sturmosok után kapkodtak, s különösen Forgónak sikerült két patrult hatalmas szál és csaknem mind nagyezüstös gyerekekből összeválogatni, majd a kurzusból is szerették volna a legjavát zugjaikba kiválogatni, ebben azonban már megelőztem őket, s leendő unteroffizirom korp. Kuruc segítségével (ki ennél a kurzusnál instruktor lévén az embereket jól ismerte) [sikerült] a kurzus színe javát, s a régiek közül is, akiket jól ismertem, kiválogatni, s merem állítani, hogy a Forgó-féle két remekszép patrult kivéve, az én nagyrészt (mint sturmos) regruta zugom egy szikrát se maradt mögötte a másik két zugnak. Pece, kit szabadságon létem alatt szintén ide a sturmosokhoz küldtek, lett az ordonáncom . Korp. Kuruc, majd később, május elején zugsf. Papp lett az unteroffizier h. den front a zugomban. A fölszerelést Csukonyi osztotta szét, s így abban válogatás nem történt.

Délután Flicker megnézte a századot, meg volt elégedve, mert a 17-es Sturm Baon most alakult tulajdonképpen azzá a kitűnő csapattá, mely oly szépen szerepelt később. Most már nyugodtan távozhatott Flicker nősülési szabadságra szerencsekívánatainktól kísérve, másnap hajnalban, [1918. április] 30-án, 3 órakor, Húsvétkor már Bécsben ünnepelhetett. Flicker hosszú 1 hónapi szabadágra ment, s addig a Baons kmdót-t Csukonyi, a Komp. kmdo-t pedig Schulz vette át, aki (főként az járva az eszében, hogy ha szabadságra menne, legyen, aki helyettesítse), a Baons kmdo engedélyével engem a délután foglalkozás helyett H.M.G. Zugs kmdt-nak szándékozott kiképeztetni, amibe én örömmel egyeztem bele.

Schulz Alajos főhadnagy, a napló eseményei idején a szegedi 46-os rohamszázad kézi géppuskás szakaszának a parancsnoka, ideiglenesen a század parancsnoka Schulz Alajos, a napló eseményei idején főhadnagy, a szegedi 46-os rohamszázad kézi géppuskás szakaszának a parancsnoka, ideiglenesen a század parancsnoka
(Hirn László: A negyvenhatosok fegyverben 1914–1918. Szeged 1933. kötetből)

Másnap (30-án) nem volt foglalkozás, a fölösleges emberek az ezredeikhez vonultak be (a 46-hoz 31 ember), a legénység pedig új lakhelyét hozta rendbe, takarította a másnapi húsvéti ünnepre. Az én zugom a Municipio épület bal földszinti tágas szobájában volt elhelyezve, melyben két oldalt hatalmas emeletes priccsek voltak építve. A szoba tágas, világos volt, villanyvilágítással volt ellátva. A jobboldali szoba, a földszinten a leendő kurzus számára volt feltartva (a priccseket most építették bele), míg az emeleten a másik két zugnak és a H.M.G. zugnak volt szállása. Én pedig még a délelőtt folyamán átadtam a 39-es századot (illetve a pénzt) hivatalosan is Zong hadnagynak. (Varas még mindig nem jött vissza a szabadságáról), mivel Eidlitz, mint a létesítendő kurzus parancsnoka, csak harc esetén vette volna át a komp kmdó-t.

Az újonnan megalakult 17 Sturm Baon-nak a tisztikara így alakult egyébként az egyes századoknál:
St. Komp. 39. Kmdt. Lt. Varas (jelenleg távol lévén), beosztva Lt. Zong (jelenleg komp. kmdt.) Lt. Barabás, Fhnr Péter.
St. Komp. 43. Kmdt. Lt. Cáván (a 43-asoknál hdgy. nem lévén a 61-esektől pótoltatott). Fhnr. Daikovics (később, mikor Gombos szabadságra ment, a kurz-hoz került) Fhnr Amusca, K. Asp. Coling.
St. Komp 46. Oblt. Csukonyi (jelenleg baons kmdt), Oblt. Schulz, Lt. Forgó, Szarafolyán és Kókay (Lt. Gombos és Banyicki a kurzushoz instruktoroknak vezényeltettek).
St. Komp 61. Kmdt. Lt. Jäger, beosztva Lt. Pintér és Rözner, Fhnr Fertig (Cáván a 43-as Komp-hoz áttéve).

Átadva a 39-es századot most már új beosztásom lévén, a 46. Sturm Komp. körzetébe kellett Kis-Perjésről beköltöznöm, helyembe Zong jött lakni. Fölösleges magános tiszti szoba nem lévén Gombos hdgy.-nak a szobájába voltam kénytelen költözni, melyben két ágy volt. Elég szép, nagy szoba volt. A falu déli részén az übungplatz felé vivő úton, az utolsó előtti ház emeletén. Nemsoká laktam azonban másod magammal, mert Gombos 8 nap absentirungra eltávozott 4-én, s az ágyát (mely ugyan nem volt valami príma, mert egy éjjel háromszor is beszakadt) foglaltam el.

31-én, Húsvét napján délelőtt 9 órakor a Baon templomba ment San Vendemianóba. Délután pedig Szarafolyán társaságában Zoppéba mentünk, mely kb. 1 ½- 2 km-re feküdt Cosnigától keletre a II. és IV. Baon-okhoz látogatóba. A néhány szétszórt házból álló Capo de Sotton átmenve jutottunk Zoppéba, mely szép, tiszta, s gazdag falu volt, elég nagy templommal. A templom előtt éppen a musik hangversenyezett s nagy katonai ünnepség volt, lepényevés, szamárlovaglás, stb.-vel egybekötve, szóval jókor érkeztünk mi is , hogy szórakozzunk.

A zoppei templom 1918 tavaszán A zoppei templom 1918 tavaszán
(Kókay László hagyatékából)

Az ismerősök örömmel üdvözöltek bennünket, mi pedig leginkább Bandisz, Apfel s egy darabig kis tábori pap Nagy társaságában időztünk. Az ezrednél néhány változás állott be. Így pl. a Regst Kmdo is jelenleg Zoppén tartózkodott, s a kórházba ment Ungermann kapitány helyett gróf Kubinyi Arisztid huszárkapitány vette át a 13. Komp-ot.

6 óra után indultunk csak vissza Cosnigára, hol a vacsora után hatalmas ivás volt, még az állandó kártyások is közénk ültek inni. Az ivást éjfél után 1 órától Zong lakásán Kis-Perjésen folytattuk, hol is a berúgott, s folyton kötözködő Forgót az ágy alá gyömöszöltük, hol majd délig aludt. Egyébként április 1-jén, húsvét másnapja lévén nem rukkoltunk. Ma délután az ezredtől jöttek tisztek hozzánk látogatóba, viszonozni a tegnapi vizitünket, még pedig Cseh (ki már zászlós volt) Rósz (ki már szintén be volt adva, most K. Asp. volt,) Bandisz és még néhányan. Megittak vagy 10 liter bort nálam, de nem sajnáltam szegényektől, mert az ezrednél szűkében voltak.

Április 2-án délelőtt ¼ 8-kor állt a század. Itt néhány szót a 46-os század altisztjeiről. A dinstführender Mráz Pál őrmester, egy pitvarosi tót fiú volt. Nagyszerű pofa, végtelen tréfás s minden szava káromkodás. A fronton nagyszerű katona, mit ágyonpántolt vitézségi érmei bizonyítanak.

Kókay László szakasza, a 17. rohamzászlóalj 46. rohamszázadának 3. szakasza. A kép közepén 1-es számmal jelölve Kókay László, 2-essel Mráz őrmester, 3-assal Papp szakaszvezető, 4-essel Helmeci Lukács, Kókay László tisztiszolgája Kókay László szakasza, a 17. rohamzászlóalj 46. rohamszázadának 3. szakasza. A kép közepén 1-es számmal jelölve Kókay László, 2-essel Mráz őrmester, 3-assal Papp szakaszvezető, 4-essel Helmeci Lukács, Kókay László tisztiszolgája
(Kókay László hagyatékából)

A manipuláns egy Szúnyog nevű zugsführer (később őrmester) volt, egy csúszó mászó zsidó, manipulánsnak elég ügyes, de egyszer (augusztusban) rajta fogtam, hogy szabadságos legénység pénzéből eltulajdonított, s alaposan (székkel) elvertem. Az 1. zug u. offz-je zugsf. Neisz, egy lusta, semmire sem alkalmas sváb volt, míg a 2. zugé zugsf. Szűcs, ki derék, bátor ember volt. Néhány régi, derék sarzsi a századtól, korp. Hódi, korp. Pálfy (később gáz u. offz.) korp. Zsigovics (Flammenwerfwerferes ) korp. Dakó, gefrt. Nagy voltak. Külön megemlítem Csukonyi dinerjét Gút Jánost egy csongrádi parasztgazdát, ki Csukonyi nagy bernáthegyi kutyájával, Néróval rendkívül ügyes dolgokat csináltatott, melynek mindig sok nézője akadt úgy a tisztek, mint a bakák és civilek részéről. Schulznak nem volt dinerje, mert kegyetlenül ütötte-verte őket, s így sűrűn váltakoztak. Neki is volt két buta kutyája, egy bernáthegyi keverék, Muki és egy újfundlandi, Zsazsa. Ezek ordonáncára, Bánffyra voltak bízva.

A H.M.G. zug u. offizirja zgsf. (később őrm.) Kecskeméti derék, megbízható, rendszerető s kitűnő iskolázó képességű ember. Itt volt korp. Lakó egy jóképű ügyes ember, gefrt. Krause, aki tökéletesen értette az M.G. minden csínját-bínját. Gefrt. Szabó, [aki] József fcg. volt dinerje. Az M.G. legénység közül megemlítendők: inft. Sisák, a későbbi rettenthetetlen, bátor vormeisterom , Sárközi egy csuda jópofa („csácsó”) muzsikus cigány, Jáksó, egy ügyes suszter, és gefrt. Kocka, egy asztalos. A legjobb pofák – bár az egész géppuskás társaság kitűnő pofákból állott – gefrt. Szabó és inft. Sárközi voltak. Ezek, ha viccelni kezdtek senki sem állhatta meg nevetés nélkül. Krause és Sárközi civilben muzsikusok lévén, mandolinnal, citerával és gitárral sokszor vidámították fel a század tisztjeit, s egy bakanótát is gyártottak, a Livát. Ezek elmondása után ismét visszatérek a tárgyhoz.

¼ 8-kor állt fel a század, szokás szerint a napos tiszt beadta a rapportot , szintén kivonultunk (most már nem a jobb oldali – a 39-es –, hanem a bal oldali – a 46-os) übungplaztra. A 46-os századnál nem volt divat gelenks übungot tartani, mert ezt Csukonyi ki nem állhatta, ehelyett akadályokon kellett a századnak végig futni és mászni, a mászórudakra felmászni, tornázni és ugrani. Ez éppen elég is volt, a bakák ennek talán még nagyobb hasznát vették, mint a gelenks übungnak s jobb kedvvel csinálták. Utána játék következett, majd gránáthajigálás, s néhány kisebb übung, utána bevonulás. Ma is hasonlóképpen csináltuk, de jóformán nekem és Szarafolyánnak kellett a századdal vesződni, mert Schulz nem értett a sturmossághoz, Forgó pedig nem törődött semmivel se, csak pálcikákat vagdosott s végükre fütyülőt faragott, s a kártyázásról beszélt Schulz-cal.

Délután nem rukkoltam, hanem megkezdtem a géppuskás iskolát hallgatni. Gyorsan haladtam, mert egymagammal foglalkozott korp. Krause minden délután 2 órát, s Krause kitűnő instruktor volt, némelykor délelőtt pedig Schulz a H.M.G. zug-ot magyarázta a saját zugjáról.

Kb. 4 hétig még a kiképzésem tartott, minden délután vagy fent a géppuskás szobában vagy lent valahol a szabadban tartotta Krause velem az iskolát, s némelykor Schulz is megnézte mit tudok már, s meg volt velem elégedve rendszerint.

[1918. április] 4-én és 5-én minden ezred a divizióból 1 tisztet (a 43., mivel kérve lett 2-öt) és 40 embert küldött sturm kurzusra hozzánk, kivéve a 61. gyalogezredet, mely mint rebesgették, el fog távozni diviziónk kötelékétől, s valószínű már azért nem küldött a kurzusra senkit. A 39. gyalogezredtől Fhnr. Császi (St. Peteri iskolatársam ) jött a 43-tól egy tartalékos hdgy. Zeipert (csehországi német fiú) és egy aktív hdgy. Weidauer (sváb fiú), tőlünk a 46-tól pedig a pökhendi Tücsik hdgy. (önkéntestársam Brassóban és Nagyszebenben) jött. A későbbi sarzsijaim közül vele jött a kis korp. Árva és Szalay. A kurzust 8-án kezdte meg Eidlitz és Banyicki, s Gombos helyett, ki absentinungon volt, Daikovics.

Gombos távoztával magam maradva a szobában egy néhányszor behívtam a háziakat beszélgetni, már olasz tanulás szempontjából főleg (na meg más célból is, a lányokat illetőleg). Szép fiatalasszony volt a házban, s egy még szebb, Éva nevű hajadon, de nagyon vadak voltak, nem lehetett velük semmire sem menni. Egy Angelina nevű leány, ki a szomszédban lakott, pedig majd minden délután nálam beszélgetett, s bár sok mindennel kínáltam, s nagyon kacérkodott, s hagyta magát fogdosni, vele se lehetett semmire sem menni, nagyon tartózkodóak voltak mindnyájan az „Austriaco”-kkal szemben.

De nemcsak én, hanem a többi bajtársam se bírtak a lányokkal a faluban semmire se menni. Úgy látszik, a lányokat főleg a nemi betegségtől való félés tette tartózkodóvá, mint pl. Barabásnak az egyik lány azt mondta a faluban, hogy: „Offizier ist marod!

Szólj hozzá!

Címkék: kókay lászló

A bejegyzés trackback címe:

http://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr4813780358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Programajánló

beszélgetés

beszélgetés

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

A hadak útján 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Utazás

húavéti emlékút