„A hangulatot és lelkesedést leírni lehetetlen”

2017.11.08. 07:10 :: RózsafiJános

Előrenyomulás a Monte San Gabrielétől az Isonzóig

1917 őszén a Monte San Gabrielén harcoló magyar ezredek a gránát szaggatta magaslatot „poklok poklaként” emlegették. Az alábbiakban a caporettói áttörést követő napok történetét mutatom be a hegyen küzdő magyar királyi székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred harcain keresztül.

 

A Monte San Gabrielén zajló harcok ideje alatt „Gyula” fedőnevet viselő székesfehérvári honvédezred életében 1917. október 25-én eljött az a nap, amikor a súlyos harcok, nagy áldozatokat követelő hetek után az alakulat III. zászlóaljának a naplójában a következőt jegyezhették fel: „Tolmintól – Flitschig tartó offenzíva megindult. Itt is élénk lett a tüzérségi tűz. Délelőtt 8-kor két saját repülőt lőttek le az olasz repülők. Egész nap nagy repülő tevékenység.”

Olasz gyalogsági állás a Monte San Gabrielén Olasz gyalogsági állás a Monte San Gabrielén
(forrás: internet)

Október 26-án reggel 8 óra 13 perckor Lukachich tábornok, a magyar királyi 20. honvéd gyaloghadosztály parancsnoka a következő tájékoztatást küldte a Monte San Gabrielén harcoló magyar ezredek parancsnokainak: „Ellenség az éj folyamán tőlünk északra mindenütt visszavonult. A szomszéd 24. ezred már Zagorjét megszállotta. Megparancsolom, hogy átellenünkben levő ellenséget erősen figyeltessék járőrökkel. Amint az ellenség visszavonul és állásaiban csak kisebb erőket hagy vissza, az ezredek parancs bevárása nélkül is azonnal előnyomulni tartoznak.”

Az ezredek tájékoztatása a hadosztály részérőlAz ezredek tájékoztatása a hadosztály részéről
(forrás: Hadtörténelmi Levéltár)
 

A 17/III. zászlóalj (9., 10., 11. és 12. század) Náday százados vezetésével október 26-án éjjel 11 órakor vette át a nagyváradi 4/I. honvéd zászlóaljtól a 646-os magaslat körüli állásokat. Egy honvéd sebesült meg a váltás során. Az ellenséges tüzérségi tűz a felváltás alatt lanyha volt. A zászlóaljhoz balról a 4/III. zászlóalj, jobbról a budapesti 1. honvéd gyalogezred csatlakozott.

Október 27-én a kora reggeli órákban megélénkült az olasz tüzérségi tűz. Még sötét volt, amikor a 06 óra után a jobbszárnyon álló 10. század Schlosser hadnagy századparancsnok vezetésével megkezdte előnyomulását az 552-es magaslat felé. Az ellenséges tüzérségi tűz ellenére sikerült a védelmi állást elérniük, amelyet kiürítve találtak. Az árkot megszállták, a század egy része az ottani kavernában, a többiek sziklák mögött helyezkedtek el. Egész délelőtt erős tüzérségi tűz alatt állt a Monte San Gabriele egész területe. A 17/III. zászlóalj hiába kért tüzérségi megtorlást, lényegesebb támogatást nem kaptak.

8 óra 35 perckor Böti hadnagy, a 12. század századparancsnoka parancsot kapott, hogy járőröket küldjön ki. Feladata: a 468-as magaslaton összeköttetést keresni a 4-es honvédekkel, majd előnyomulni az Isonzóig, és a visszavonuló ellenséget felderíteni. Irányként a salcanói északi templomtorony szolgált. Böti hadnagy a járőr elindítása után azonnal egy 35 fős különítményt is felállított, az önként jelentkező Tárnok István hadnagy vezetésével.

A nagy tüzérségi tűz ellenére a régi állásba előnyomult 10. századból járőrök mentek előre, akik elfogtak egy olasz katonát. Vallatásakor a fogoly elmondta, hogy a 7. ezredből való, saját csapata visszavonult, ő elaludt és visszamaradt. Állítása szerint a könnyűágyúik többnyire visszavonultak.

A honvédezredek előnyomulásának vázlata  A honvédezredek előnyomulásának vázlata
(forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

A 17/III. zászlóaljtól déli 12 óra 15 perckor újabb járőrök indultak lefelé e hegyről. 13 óra 35 perckor elindult Tárnok hadnagy különítménye is. Közben a tüzérségi tűz egyre erősödött, már 28 cm-es ágyúkkal lőtt az olasz tüzérség. Az egyik gránát a tartalék 9. század XIX. számú kavernájába vágott bele, a bejáratot beszakította. Egy honvéd meghalt, öt megsebesült.

15 óra 15 perckor Sipos Gyula ezredes, a 17-es honvédek ezredparancsnoka azt a parancsot adta ki, hogy a századok szakaszonként ereszkedjenek le a hegyről, és valamennyien foglalják el a régi állásokat. A nagy tüzérségi tűz miatt ez nem volt lehetséges, ezért egy újabb parancs reggel 6-ig adott haladékot: „a legjobb időt válasszák ki a századok az indulásra”.

Most kövessük Tárnok hadnagy különítményét. A hegyre zúduló pergőtűzben csak gránáttölcsértől gránáttölcsérig ugrálva jutottak előre. Két olasz járőrrel is találkoztak. Egyiket megsemmisítették, a másikból egy ép és három sebesült katonát elfogtak. Az esti szürkületben 18 óra 15 perckor érték el a salcanói vasúti híd romjait, amelynél még épségben ott állt az olaszok által épített hadihíd. Tárnok hadnagynak ekkor már csak 15 embere volt, a többiek elszakadtak a nagy ágyútűz és a járőrökkel vívott harc miatt. A híd tövéből a következő jelentést küldte: „A hídtól néhány száz lépésre erősebb, kb. 2 század ellenség van. Északra ellenség nem észlelhető. Az Isonzó nyugati partján géppuskák és gyalogság ereje még nem volt megállapítható. Szándék a híd körüli részt közelebbről felderíteni, attól délkeletre levő ellenségen rajtaütni, elűzni.” Sipos ezredes a jelentés kézbevétele után azonnal erősítést küldött egy géppuskás szakasszal kiegészítve, Tárnok hadnagy különítményének megerősítésére. A beérkező, fontos hírt hozó küldöncöt, Czigler honvédet azonnal tizedessé léptette elő Sipos ezredes.

Sipos ezredes jelentése a dandárparancsnokságnak Sipos ezredes jelentése a dandárparancsnokságnak
(forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

Az erősítés még nem érkezett be, amikor a különítmény megközelítette a megszálló csapatokat. Akkor szembesültek azzal, hogy kb. egy zászlóaljnyi erővel, és géppuskákkal állnak szemben. Erős puska- és géppuska-, kézigránáttűz fogadta őket. A salcanói híd nyugati hídfőjénél négy géppuska volt tüzelőállásban, azok is tűz alá vették a különítményt.

Sipos ezredes jelentése Tárnok hadnagy jelentése után Sipos ezredes jelentése Tárnok hadnagy jelentése után
(forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

Tárnok hadnagyék kénytelenek voltak visszavonulni, majd egy újabb jelentésben a kimerültség miatti felváltásukat kérni. A küldönc megérkezése és jelentése után Sipos ezredes azonnal intézkedett. Vértes hadnagy, a géppuskás osztag parancsnokának vezetésével 52 főt indított útnak két géppuskával, kézigránátokkal. Az olasz tüzérségi tűzcsapások ellenére sikerült lejutniuk a salcanói híd közelébe, és találkozni a Tárnok különítménnyel. Tárnok hadnagy az erősítés beérkezése után úgy döntött, hogy embereivel nem megy hátra pihenőbe, hanem ott maradtak, mert így már jelentős erőt képviseltek.

Október 28-án 01 óra 50 perckor rögzítették a 17/III. zászlóalj naplójába: „Az olaszok éjjel nehéz gránátokkal lőtték az első vonalat és hátsó részeket. A saját tüzérség főleg a görzi ágyúkat lövi. Ellenséges gyalogság nem mozgolódik. Saját gyalogságunk járőrözik, de mindenhol erős géppuskatűz fogadja. Eddigi veszteség: 4 halott, 31 sebesült.”

A 17-esek ezrednaplójában a következő olvasható: „Az egész éjszaka és különösen hajnalban az Isonzó nyugati partján a hidakon, továbbá a San Michelen, sőt ameddig a síkságon nyugatra el lehet látni, mindenütt erős lobbanások látszanak, melyeket dörgés kísér, utána a helyen soká magas lobogó tűz van. Az egész láthatár égőpiros a sok felgyújtott raktártól, muníciótól, felrobbantott hidaktól és égő házaktól. Görz több helyen ég.”

Reggel 04 óra és 05 óra között lanyhult az olasz tüzérségi tűz, már csak a visszavonulás fedezésére szolgáló ágyúk szóltak. A salcanói hadihidat nem sikerült épségben megkaparintani, mert a nyugati hídfő olasz géppuskásai hatásosan lőttek minden mozgást. Reggel 05 órakor az olasz utászok felrobbantották a hidat.

Jelentés a salcanói híd felrobbantásáról Jelentés a salcanói híd felrobbantásáról
(forrás: Hadtörténelmi Levéltár)

Reggel 8 órakor már a salcanói híd közelében, az Isonzó partjánál volt Schlosser hadnagy is az egész 10. századdal. Jelentették, hogy az Isonzó keleti partján már nincsen ellenség. A Podgora mögött erős robbanásokat lehet hallani. Az előrerendelt utászok azonnal nekikezdtek a felrobbantott hadihidak javításának, de a salcanói híd nyugati hídfőjében még mindig voltak olasz gyalogosok és géppuskások. Október 28-án délután 3 óra 30 perckor a következő jelentés érkezett a hadosztály parancsnokságára: „A Salcanótól északra levő felrobbantott vasúti híd nyugati fejében közvetlen az Isonzó partján beépített két ell. gp. a hídépítési munkálatainkat igen erős tűz alatt tartotta és akadályozta. Azonkívül visszahagyott ell. különítmények élénken lőtték a dolgozó utászokat. A tüzelést viszonoztuk s míg a gyalogosokat elűztük, a géppuskák tovább is zavaró tüzet adtak.” A jelentés leadása után nem sokkal sikerült az olasz géppuskákat elhallgattatni, és az este 8 óra 40 perckor leadott jelentés szerint már járható volt a salcanói híd.

Az Isonzó keleti partját elérő honvédek már október 27-én azonnal körülnéztek, hogy mit lehet zsákmányolni. Nagy mennyiségű hadianyagot, kézigránátot és élelmiszert találtak a sziklába vájt kavernákban. Október 28-án már eredményesen ténykedtek az ezredek által felállított zsákmányoló különítmények is. E nap délelőttjén érkezett a hadosztály valamennyi ezredéhez Lukachich tábornok következő parancsa: „Ma Görzben fosztogatás miatt 4 honvédet agyonlőttek. Az ezredek sürgősen hirdessék ki, hogy a fosztogatók akár a saját, akár az ellenséges országban azonnali agyonlövéssel büntettetnek és tegyenek minden intézkedést arra, hogy a hadosztályt és az egész honvédséget megszégyenítő büntettek elő ne forduljanak.”

Október 29-én nagyon rossz idő volt, egész nap szakadt az eső, a legénység a kavernákba húzódott. Az Isonzó két métert áradt, a nagy sodrás a hidakat megrongálta, a javítási munkákat megnehezítette. Az utászok egy tutaj összeállításán munkálkodtak, de az áradás megakadályozta a munkálatokat.

A 17/III. zászlóalj vesztesége e néhány nap alatt: halott 11 fő, sebesült 77 fő, eltűnt 6 fő, beteg 29 fő. „A legénység kimerült, ruházatuk rongyos, a lábbelik rosszak és a nadrágok is.” – jegyezték fel a zászlóalj naplójába.

Olasz állások a harcok után  Olasz állások a harcok után
(forrás: internet)

A leharcolt fizikai állapot ellenére a naplót tanulmányozva a következő bejegyzést is megtaláljuk: „A hangulatot és lelkesedést leírni lehetetlen. Az agyongyötört és elcsigázott emberek olyan erősen át vannak hatva a siker örömétől, hogy elfelejtenek minden kínlódást, melyet nékik 2 esztendeig az olasz front szerzett. Az emberek kint sétálnak a Mt. San Gabrielen.”

7 komment

Címkék: 1917 caporetto 20–as honvéd gyaloghadosztály Monte San Gabriele

A bejegyzés trackback címe:

http://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr4713185388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

fofilozofus · http://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/ 2017.11.08. 09:39:39

"Ma Görzben fosztogatás miatt 4 honvédet agyonlőttek. Az ezredek sürgősen hirdessék ki, hogy a fosztogatók akár a saját, akár az ellenséges országban azonnali agyonlövéssel büntettetnek"

Ez nem tudom, mennyire volt általános, de azért jó lett volna, ha a szovjet hadsereg is ilyen.

csorsza 2017.11.08. 09:59:43

@fofilozofus: sokszor a ruszkiknál is szó nélkül agyonlőtték a fosztogató, erőszakoskodó katonákat. Nyilván, nem mindenkit, nem mindig, de ott egy normálisabb századparancsnok simán lelőtte a részeg, megvadult katonát, nem volt gond. Nekik is érdekük volt a fegyelem valamilyen szintű fenntartása. Persze, ettől még rengeteg erőszakos cselekményt szenvedett el a civil lakosság.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2017.11.09. 00:42:49

@csorsza: Így igaz. S az is, hogy évtizedeken keresztül sok olyan szovjet hősi emlékmű mellett zajlottak a megemlékezések, koszorúzások, ahol olyan katonák voltak/vannak eltemetve, akiket a katonai rendőrség lőtt agyon erőszakoskodásért... Vácon például legalább annyian voltak, mint akik harci eseményekben veszítették az életüket.

csorsza 2017.11.11. 19:12:21

@PintérTamás: értem, nyilván, de ez miért lényeges? Olvastad a fenti szösszenetet?

"Ma Görzben fosztogatás miatt 4 honvédet agyonlőttek."

Ők vajon hogy szerepelnek a falujuk hősi emlékművén? Mit írt a századpk a családnak küldött tábori levlapra?

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2017.11.11. 21:32:15

@csorsza: A felvetett téma kapcsán jutott eszembe a múltbeli levéltári emlékeimből, mint tény. Ezért, s ennyi.

A valóságot biztos nem írták meg, nagy eséllyel a kivégzett honvédek is ott vannak az emlékművön a hősi halottak között.

csorsza 2017.11.12. 10:22:09

@PintérTamás: Akkor jó :)
valóban egy érdekes melléktevékenység az ilyen esetek adminisztratív kezelése

MTi 2017.11.12. 12:29:21

@PintérTamás: @csorsza: érdekes lenne megnézni, hogy a halotti anyakönyvekbe (katonai és polgári) mit írtak be! A katonaiba szinte biztos beírták, hogy konkrétan mi történt - ilyet már láttam (kivégzés lázadsá miatt). Viszont a polgáriban még nem találkoztam ilyen bejegyzéssel: lehet, hogy szándékosan nem közölték ezt a haláleset okát?

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Könyvajánló

A hadak útján 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

Programajánló

könyvbemutató

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Utazás

húavéti emlékút