Egy hőstett, két kitüntetés, három naplóbejegyzés

2017.09.13. 07:30 :: Miklós Tamás

Az alábbi posztban Gömöry Árpád, a cs. és kir. debreceni 39. gyalogezred századosa 1914 szeptemberi haditettét mutatjuk be korabeli naplójegyzetei, kitüntetési javaslata és a Katonai Mária Terézia-rend káptalanjához intézett folyamodványa alapján. Ugyanarra az eseményre többször is visszatért a naplójában. Nem véletlenül…

 

A világháborúra vonatkozó személyes források között mindig kiemelt helyet foglalnak el az eseményekkel egy időben készült naplók. A most közlésre kerülő forrásrészletek ugyanakkor nem csak egy konkrét haditett bemutatására alkalmasak, ugyanis a naplóíró később újra elővette feljegyzéseit, és további kommentárokkal egészítette ki azokat. Ezekből egyrészt az eseményekkel kapcsolatos újabb adalékokat nyerhetünk, másrészt Gömörynek a történtekhez való későbbi viszonyát is megismerhetjük.

A naplókra Gömöry Árpád unokája hívta fel a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány figyelmét a 2016-os Isonzó Expresszen. Ezt követő találkozásaink során ismertük meg az értékes hagyatékot és vállaltuk el az irat- és fotódokumentumok feldolgozását.

* * *

Gömöry Árpád százados haditette

Gömöry Árpád (1882–1943) a temesvári hadapródiskolában kezdte katonai pályafutását. 1902. november 1-jével hadnaggyá nevezték ki, 1909. május 1-jével főhadnagy, majd 1914. augusztus 1-jétől százados. Az események idején a cs. és kir. debreceni 39. gyalogezred egyik géppuskás osztagának a parancsnoka.

Gömöry Árpád százados. A fénykép Pancsován készült 1914. augusztus 17-én Gömöry Árpád százados. A fénykép Pancsován készült 1914. augusztus 17-én
(forrás: Gömöry Árpád hagyatéka)

Gömöry Árpádot az első világháború alatt több alkalommal is kitüntették. 1914 novemberében a Bronz Katonai Érdemérmet a Katonai Érdemkereszt szalagján adományozták részére. 1915 júliusában az Ezüst Katonai Érdemérmet is megkapta, amelyet 1916 októberében másodízben is kiérdemelt. 1915 májusában a III. o. Katonai Érdemkereszt a hadidíszítménnyel és kardokkal kitüntetést kapta, 1916-ban pedig a III. o. Vaskorona Rend a hadidíszítménnyel és a kardokkal kitüntetést is kiérdemelte. Ezen felül a háború során a német II. o. Vaskereszttel is kitüntették. A háború után is aktív katonatiszt maradt. 1932. szeptember 1-től 1935. május 1-ig a miskolci 13. honvéd gyalogezred parancsnoka. 1936. november 1-jével tábornokká nevezték ki.

1914 szeptemberében az orosz fronton a 2. lembergi csata idején a 17. gyaloghadosztály Komarnóról Einsiedel – Lesniovicén keresztül Pustomytyre támadott. Ennek során a hadosztály kötelékébe tartozó cs. és kir. 39. gyalogezred szeptember 8-án veszteségteljes harcokat vívott Einsiedel előtt, szeptember 9-én pedig sikeres éjjeli támadást hajtott végre Serdice – Einsiedelre. A további előnyomulás következtében 10-én az ezred már a Malinovkától délre lévő erdőben állt egy újabb támadásra készen. Ugyanezen a napon a nagy veszteségeket szenvedett géppuskás osztagokat Gömöry Árpád százados parancsnoksága alatt egy században egyesítették. Szeptember 11-én az ezred Lesniovice ellen indított támadást.

A cs. és kir. 39. gyalogezred harcai 1914. szeptember 6–12.A cs. és kir. 39. gyalogezred harcai 1914. szeptember 6–12.
(forrás: Lépes Győző – Mátéfy Artur: A cs. és kir. báró Hötzendorfi Konrád Ferenc tábornagy debreceni 39. gyalogezred világháborús története 1914–1918. Debrecen, 1939.)
 

Ezen a napon Gömöry százados az alábbiakat jegyezte fel német nyelven kisméretű négyzetrácsos füzetébe:

„09. 11. Délelőtt 11-kor előrevonás Lesniovice felé. – A III. géppuskás osztag a 9. századdal 3.30-kor vonult az első vonalba. – 11.45 kor érkeztünk a IV. zászlóalj részeivel az erdőcskébe, a jobb szárnyra. Tolnai útban a fegyverrel srapneltől sebesült. Állvány nélküli fegyverével érkeztünk az erdőbe, a veszélyeztetett szárnyra. Az oroszok kitartottak, magam is rajtuk ütöttem. A derék Tőzsér és Rácz kitartottak. Az utánpótlás 2000 töltény, amit az oroszok hátrahagytak. Az erdőcskében sikerült tartanom a szárnyat. Hős katonáim mind kitűntek. Az összes tartalékunkat ellőttük. A fegyverrel magam lőttem, amíg lehetett. 4 órán keresztül tartottuk még a helyet. Sajnos, az erősítés nem érkezett.”

Gömöry Árpád német nyelvű naplóbejegyzése 1914. szeptember 11-énGömöry Árpád német nyelvű naplóbejegyzése 1914. szeptember 11-én
(forrás: Gömöry Árpád hagyatéka)
 

Itt megszakad a napló. Gömöry százados haditette elsősorban a Katonai Mária Terézia-rend káptalanjához 1930-ban benyújtott folyamodványa alapján ismerhető meg, amelynek a másolata a Hadtörténelmi Levéltárban található. Gömöry a saját feljegyzései és az egykori szemtanúk beszámolói alapján rekonstruálta a haditettét. Az események bemutatásához az ő összeállítását vettük alapul. Azokon a helyeken, ahol beazonosíthatóan az egykori szemtanúk beszámolóira hivatkozik, külön jeleztük.

A folyamodvány alapján tudható, hogy 1914. szeptember 11-én 9 óra 30 perckor érkezett a 39. gyalogezredhez a 17. gyaloghadosztály támadási parancsa. Az ezred ekkor mind a négy zászlóaljával a Malinovkától délre található erdőben helyezkedett el, és ellenséges tüzérségi tűz alatt állt. Gömöry leírása szerint ekkor az erdő szélén, egy kb. 10 méter magas tölgyfáról figyelte a harcteret. Vázlatot készített a feltételezett ellenséges tüzérségi állásokról, ezt azután személyesen adta át a közelben lévő saját tüzérségnek, amely a támadás bevezető tüzét vezette. Gömöry azt is megfigyelte továbbá, hogy egy több századnyi erősségű ellenséges osztag kel át a vasúti töltésen Pustomytytól délnyugatra, és Lesniovicénél átkarolja és felgöngyölíti a cs. és kir. kolozsvári 51. gyalogezred, illetve Hauninger vezérőrnagy csoportjának sorait. Ez a személyes tapasztalat vált később meghatározóvá, amikor Gömöry hasonló válsághelyzettel találta szembe magát.

A saját támadás elrendelésével kapcsolatban az alábbiakat írta Gömöry 1930-ban: „Amikor a 39. gyalogezred parancsnoka az ezred Lesniovice elleni támadására a parancsot délelőtt 10 óra körül kiadta, a géppuskás szakaszokat altisztek parancsnoksága alatt a zászlóaljakhoz rendeltem. Személyemre vonatkozóan nem az ezredparancsnokságra mentem, ahol tartózkodnom kellett volna, hanem – a korábbi személyes megfigyeléseim alapján – saját elhatározásból, külön parancs nélkül úgy határoztam, hogy átveszem az [előzőleg] alám rendelt III. géppuskásosztag vezetését, amelyik a támadási parancs szerint a III. zászlóaljjal a veszélyeztetett jobb szárnyra lett beosztva.”

A támadóknak, miután 10 óra 45 perc magasságában elhagyták a mailnovkai erdőt, egy, az ellenség felé mérsékelten lejtő és teljesen átlátható terepen, ellenséges tüzérségi kereszttűzben kellett előnyomulniuk. A Gömöry vezette III. géppuskásosztag a Pintér Sándor hadnagy vezetése alatt álló 9. századdal karöltve támadott. Pintér Sándor folyamodványhoz csatolt szemtanúleírása szerint a mintegy három és fél kilométer hosszú veszélyeztetett szakaszt megállás nélkül, futva tették meg, hogy mihamarabb túljuthassanak az ellenséges tüzérségi tűzön.

A veszteségek ellenére a rohamozók elérték a Lesniovicétől délre lévő kis erdősávot, ahol találkoztak Bohner Zoltán századossal és a 11. századdal, valamint Popović Konstantin százados vezetése alatt a 15. századdal. Gömöry százados Bazsa Gyula szakaszvezetővel és L. Nagy tizedessel előrement, hogy kilövési helyet keressen.

Géppuska lövésre készen – a fotó készítésének idejéről és helyéről nem rendelkezünk további adatokkal Géppuska lövésre készen – a fotó készítésének idejéről és helyéről nem rendelkezünk további adatokkal
(forrás: Gömöry Árpád hagyatéka)

Amikor ezt követően az osztagot tüzelőállásba akarta vinni, megfigyelték, hogy tőlük jobbra ellenséges csapatok kelnek át a vasúti töltésen Pustomytytől délnyugatra, és bekerítve őket több vonalban támadnak. Az egyik szemtanú szerint az oroszok az osztrák–magyar „Tüzet szüntess!” kürtjelet fújták a támadás során.

Ekkor Gömöry felismerte, hogy az ellenség ugyanazzal a módszerrel próbálkozik, mint ahogyan azt korábban a Hauninger csoport esetében tette. Gyors elhatározással úgy döntött, hogy géppuskáit a veszélyeztetett szárnyon állítja fel a támadás elhárítására.

A rohamozó orosz alakulatok és Gömöry között, utóbbitól mintegy 250 lépésnyire egy erdősáv húzódott, amelyben saját csapatok voltak. Gömörynek két választási lehetősége volt: vagy jelenlegi helyzetéből veszi tűz alá az ellenséget, ám ekkor a saját csapatok irányába kell tüzelnie, vagy pedig egy gyors rohammal segítségükre siet és onnan nyitja meg a tüzet. Gömöry végül az utóbbi mellett döntött. A gyors rohamot nyílt és átlátható terepen, ellenséges gyalogsági és tüzérségi kereszttűzben kellett végrehajtani, ami súlyos veszteségekkel járt. Gömöry századoson kívül csak Tőzsér Ferenc tizedesnek és Rácz Péter tizedesnek sikerült elérnie az erdősávot. Előbbi egy géppuskát cipelt, míg utóbbi három lőszeresrakaszt vitt magával. A többiek sebesülten, vagy holtan maradtak vissza.

Gömöry százados a harctéren – a fotó készítésének idejéről és helyéről nem rendelkezünk további adatokkal Gömöry százados a harctéren – a fotó készítésének idejéről és helyéről nem rendelkezünk további adatokkal
(forrás: Gömöry Árpád hagyatéka)

Gömöry az erdősávban a 14. századtól kb. 30–40 főt és 3–4 tisztet talált Bodony hadnagy vezetésével. „Az ellenség, saját tüzérségi tüze által a legerőteljesebben támogatva, több sorban, gyorsan rohamozott a veszélyeztetett szárnyunk ellen, azt bekerítve, és az első hullám már 200 lépésnyire jutott. Ebben a kritikus helyzetben megragadtam a géppuskát, és mivel géppuskaállványunk nem volt, a géppuskát a két bátor altiszt térdére fektettem, betöltöttem, és a géppuskát saját magam kezelve, egy gyilkos, hatásos tüzet kezdtem leadni” – idézte fel beadványában Gömöry a kritikus pillanatot. A géppuska meglepetésszerű megszólalása rendkívüli hatással volt a rohamozó oroszokra. Szemtanú leírások szerint az első hullámban érkezőket szó szerint lekaszálták a lövedékek. A további ellenséges hullámok pedig vagy fedezékbe húzódtak, vagy pánikszerű menekülésbe kezdtek.

Az ezred elleni első átkarolási kísérlet ezzel meghiúsult. Ezt követően heves tüzérségi tüzet zúdítottak a támadókból védővé átalakult 39-esekre, akiket tovább tizedeltek a becsapódó lövedékek. Gömöry összeszedette a halottaktól a lőszert, hogy megtölthessenek néhány hevedert, azonban a lőszerhiány miatt abba kellett hagyni a tüzelést a géppuskával. Ezt követően egy karabéllyal tüzelt egy fa mögül a megmaradt ellenségre. Megparancsolta, hogy ássák be magukat, mivel nemcsak az ellenség tüze veszélyeztette őket, hanem már a mögöttük és mellettük előnyomuló saját csapatoké is.

Délután 4 óra magasságában az oroszok egy újabb támadást kíséreltek meg, amely szintén összeomlott a kis csoport puskatüzében.

Gömöry százados haditette jelentős hatással volt a saját gyalogságra. A háború után szemtanúleírásában Cs. Nagy Károly így emlékezett vissza erre: „Gömöry Árpád százados úr személyes bátorságán és szívós kitartásán az ellenség támadó ereje annyira megtört, hogy képtelen volt a támadást folytatni. Ugyanis Gömöry százados úr látta, hogy az ellenség nagy erővel jobb szárnyunkat be akarja keríteni, kiadta a parancsot, hogy várjuk be, amíg az közelebb jut, addig pedig a töltényt rendezzük, sebesült és halottaktól elszedni. Amikor az ellenség kb. 5-600 lépésre közeledett, megnyitotta a tüzet, ő pedig személyesen a géppuskával oly hatásosan lőtt, hogy az ellenség teljesen megsemmisült. Ennek láttára oly öröm töltött el bennünket, hogy szerettük volna a százados urat megcsókolni, mert éreztük azt, hogy egyedül az ő ügyes és bátor vezetése miatt szabadultunk meg nemcsak kik ott voltunk, de az egész csapat, mert ha az Isten gondviselése őt nem vezéreli hozzánk, az ellenségnek biztos siker koronázza tervét.”

Este 7 óra 30 körül érkezett meg erősítésként a cs. és kir. szegedi 46. gyalogezred egyik zászlóalja. Gömöry összegyűjtötte a körülötte lévő katonákat és öntevékenyen csatlakozott a 46-osok támadásához a vasúti töltés ellen. Este 8 óra magasságában Gömöry Árpád géppuskalövedéktől súlyosan megsebesült és Vály Zoltán hadapród mellett összeesett. A sebesülését követően Hajnal István törzsőrmester vette át az egyesített géppuskás-osztag parancsnokságát.

Egy hőstett, két kitüntetés

Gömöry Árpád fentiekben ismertetett haditette eredményezte, hogy az ezred tartani tudta a súlyos harcok árán elért helyzetét Lesniovicénél. Szintén ennek volt köszönhető, hogy másnap az ezred fényes nappal, veszteség nélkül hajthatta végre a hadosztály visszavonulási parancsát.

Klein László őrnagy – aki a betegség miatt távollévő ezredparancsnokot szeptember 15-től helyettesítette – 1914. szeptember 19-én Gömöryt kitüntetésre terjesztette fel. Barbini vezérőrnagy, a 33. gyalogdandár parancsnoka szeptember 21-én az alábbiakat írta a felterjesztésre: „Rendkívül tevékeny volt és a szeptember 11-ei ütközet során értékes harcjelentéseket küldött a dandárparancsnokságnak. Kitüntetése különösen javasolt.” Két nappal később a 17. gyaloghadosztály parancsnoka, Henriquez altábornagy szintén pártolólag írta alá az iratot: „Egyetértek! Különösen javasolt!” Olvasható a kitüntetési javaslaton a rövid, tömör véleménye.

Gömöry Árpád százados idézett kitüntetési felterjesztése, 1914. szeptember 19.Gömöry Árpád százados idézett kitüntetési felterjesztése, 1914. szeptember 19.
(forrás: HM HIM Hadtörténelmi Levéltár, Ti. kit. jav. 31442)
 

Elöljáróinak felterjesztése alapján Gömöry Árpád részére 1914. szeptember 29-én a Bronz Katonai Érdemérem a kardokkal kitüntetést adományozták.

Gömöry valamikor az adományozást követően (az időpont sajnos nem határozható meg közelebbről), egy rövid, magyar nyelven írott szöveggel egészítette ki naplója félbehagyott sorait. Ebből nemcsak az eredeti napló írásának körülményeit ismerhetjük meg, hanem saját haditettét és az érte kiérdemelt kitüntetését is értékeli:

„A kuszált írás elárulja az ellenség tüzének hatását. Írtam a földön fekve, fedezék nélkül, igen nehéz helyzetben írtam [Így!]. Az ellenség a jobb szárnyat ismételten támadta és erős tűz alatt tartotta. Géppuskatűzzel sikerült őket levernem és nagy áldozatok árán az ezred jobb szárnyát biztosítani. Vitéz embereim közül csak kettő maradt sértetlen. Számos halott és sebesült. Ennek dacára este 7 h-ig tartottuk a fontos, de veszélyes helyet, amíg a 46. gy. e. részei beérkeztek. Ezekkel rohamoztam a vasúti töltésen lévő muszkáknak és útközben megsebesültem, Vályi [Így!] hadapród mellett. 8 h tájban magam hátravánszorogtam.

Ezen nap volt háborús időmnek bár legnehezebb, legveszélyesebb, de egyszersmind legdicsőségesebb napja is. A siker nagy volt, de persze a kitüntetés szerényebb. Bronz érdemérmet kaptam – a legvéresebben szerzett kitüntetésem.”

A bejegyzésből is láthatjuk, mily büszke volt Gömöry ezen hőstettére, ugyanakkor az érte kapott kitüntetést egy kissé méltánytalannak érezhette. Amint azonban a poszt címében is utaltunk rá, a történet ezzel még nem zárult le. Naplóját később egy újabb, harmadik bejegyzéssel egészítette ki:

„U. i. Bp. 1933. I. 1:
Fenti haditettért – az 1916. VII. 6.i Galazeai sikerért együtt – a Mária Theresia Rendért folyamodtam 1930. I.-ban és 1931. októberben a tiszti arany vitézségi érmet kaptam.
Gömöry ezds a m. kir. Görgey 13. honv. gy. e. parnoka.”

Gömöry Árpád naplójának utólagos bejegyzéseiGömöry Árpád naplójának utólagos bejegyzései
(forrás: Gömöry Árpád hagyatéka)
 

A néhány soros feljegyzésből megtudhatjuk, hogy Gömöry a Lesniovice előtti haditettéért és egy későbbi hőstettéért együttesen a Katonai Mária Terézia-rendért folyamodott. Gömöry a háború után is rendszeresen vezetett naplót, azonban az idézetben említett időszakból nem maradtak fenn feljegyzései. Személyes indítékait ugyanakkor megismerhetjük a Katonai Mária Terézia-rend káptalanjához intézett folyamodványából. Ebben leírja, hogy egyrészt azért halasztotta kérvényének benyújtását a háború utáni időkre, mert úgy vélte, hogy akkor már a hivatalos orosz vezérkari jelentések is rendelkezésére fognak állni. Másrészt ennek lelki okai is voltak. Ezt így fogalmazta meg:

„Az összeomlás után – az igazságtalan békeszerződés, továbbá szülőföldem, Dobsina elvesztése miatt, ahonnan menekülnöm kellett, mert egy 1919 júniusi cseh front mögötti fegyveres felkelés szerevezéséért halálra és vagyonelkobzásra ítéltek és ennek következtében 4 gyermekem a földbirtok-örökrészét elvesztette – olyan lelki depresszióba kerültem, hogy nem tudtam a folyamodásra gondolni.

Az ebben a hónapban a lapokban közzétett, utolsó felhívás által megtudtam, hogy ezt kötelességem benyújtani, mégpedig Hazám iránti kötelességből, a dicső, soha meg nem ingó, történelmi törzs-ezredem, a cs. és kir. 39. Conrad gróf gy. ezredért, továbbá családom és magam iránti kötelességből.”

Gömöry Árpád folyamodványa a Katonai Mária Terézia-rendértGömöry Árpád folyamodványa a Katonai Mária Terézia-rendért
(forrás: HM HIM Hadtörténelmi Levéltár, Ti. kit. jav. 31442)
 

Amint azt Gömöry Árpád is említi, 1930. január elején több lapban is megjelent a hír arról, hogy 1930 tavaszán még egy káptalan fog ülésezni, amely a világháború alatti fegyvertényekért benyújtott folyamodványokat fogja tárgyalni. Ezeket a megfelelő hadiokmányokkal és tanúbizonyítványokkal ellátva január végéig kellett benyújtani a rend bécsi irodájához. Gömöry 1930. január 25-én küldte el folyamodványát, amely 18 mellékletet tartalmazott. Olyan nagy számban érkeztek azonban a kérelmek a káptalanhoz, hogy azok feldolgozása hosszabb időt vett igénybe, és csak 1931. október elején ülhetett össze a testület. Ez alkalommal összesen 6 fő kapta meg a Katonai Mária Terézia-rend Lovagkeresztjét, 43 főt pedig a Tiszti Arany Vitézségi Éremre találtak érdemesnek. 28 magyar tisztet, közöttük Gömöry Árpádot a Tiszti Arany Vitézségi Éremmel tüntettek ki.

Gömöry százados a harctéren – a fotó készítésének idejéről és helyéről nem rendelkezünk további adatokkal Gömöry Árpád ezredes. A fotón látható a Tiszti Arany Vitézségi Érem
(forrás: Gömöry Árpád hagyatéka)

Írásom végén szeretnék köszönetet mondani Gömöry Árpádnak, hogy rendelkezésünkre bocsájtotta nagyapjának rendkívül értékes hagyatékát. Köszönettel tartozom Babos Krisztinának, Balpataki Rolandnak, Kiss Gábornak, Pintér Tamásnak, Pollmann Ferencnek és Sallay Gergelynek szakmai tanácsaikért és segítségükért, amelyek nélkül ez a poszt nem jöhetett volna létre.

Az írás lábjegyzetekkel kiegészített tanulmány változata elérhető a Műhely rovatban.

1 komment

Címkék: géppuska orosz front 1914 katonai mária terézia rend Gömöry Árpád

A bejegyzés trackback címe:

http://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr6912825076

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

PollmannFerenc 2017.09.13. 08:51:33

Nagyon jó az írás! Viszont engem érdekelne, miért nem kapta meg Gömöry a Mária Terézia Rendet? Elvileg léteznie kellett legalább egy olyan szakvéleménynek, amely ellenezte a megadást.

Programajánló

könyvbemutató

könyvbemutató

könyvbemutató

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Könyvajánló

A hadak útján 

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Utazás

húavéti emlékút