Magyarország déli részén, a szerb határon található Kunbaja, az egykori Bács-Bodrog vármegye (1910-es népszámlálás szerint) 2769 – túlnyomórészt német nemzetiségű – lakossal bíró települése. Kunbaja katonakorú férfi lakosainak nagy részét a cs. és kir. zombori 23. és a m. kir. szabadkai 6. honvéd gyalogezredhez sorozták be. A községi Rókus-kápolna falán elhelyezett emléktábla 115 első világháborúban elesett kunbajai nevét örökíti meg.

Nemrégiben szolgálatteljesítés közben jutottam el Kunbajára, ahol egy érdekes I. világháborús emlékhelyre lettem figyelmes.

 (forrás: Wikipedia)

Kunbaját először 1580-ban a török adóösszeírások említik, a neve alapján kunok által alapított településnek ekkor már szerb lakossága volt. A falu később többször is elnéptelenedett, mígnem a 19. század elején a terület birtokosa, Almási Rudics Máté németekkel telepítette be Kunbaját. A német etnikum a 20. századig meghatározó maradt a településen, a Monarchia utolsó, 1910-ben elvégzett népszámlálásának adatai szerint a 2769 kunbajaiból 2388-an németek, míg 361-en magyarok voltak. A lakosság majdnem teljes egésze katolikus vallású volt.

Kunbaja Bács-Bodrog vármegye térképén 

Hadkiegészítési szempontból Kunbaja az almási (ma: Bácsalmás) sorozójáráshoz tartozott, amely a cs. és kir. zombori 23. (Markgraf von Baden) és a m. kir. szabadkai 6. honvéd gyalogezredhez adta az újoncokat. Természetesen más alakulatoknál is szolgáltak kunbajaiak: a veszteségi és kitüntetési adatokból például kitűnik, hogy a m. kir. budapesti 30. honvéd gyalogezred soraiban is számos kunbajai katona harcolt. Erre a jelenségre az alakulat Harmincas honvédek élete a halálmezőkön címmel megjelent ezredtörténete ad magyarázatot:

„A hadiállományhoz szükséges tartalékos és póttartalékos legénységet az 1. és 6. honvéd gyalogezredek állományából helyezték át, mégpedig mindazokat, akik az új szervezés szerint ezentúl a 30. honvéd gyalogezred kiegészítésére rendelt sorozójárásokban voltak illetékesek. Ezek a sorozójárások voltak: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének kalocsai, kiskőrösi, kiskunfélegyházai, továbbá Bács-Bodrog vármegyének apatini, bácsalmási, bajai és zombori járásai, valamint Baja városa. A pestmegyei járások a kecskeméti, a többiek a zombori honvéd kiegészítő parancsnokság területéhez tartoztak."

 A császári és királyi zombori 23. gyalogezred, illetve a magyar királyi szabadkai 6. honvéd gyalogezred hadkiegészítő területe
(forrás: magyarezredek.hu)

De említhetnénk itt az ugyancsak kunbajai születésű Szaszur Ádám szakaszvezetőt, aki a m. kir. 1. honvéd huszárezred katonájaként érdemelte ki az I. és a II. osztályú ezüst vitézségi érmet. Érdekes, de még a tiroli vadászok soraiban is szolgált kunbajai katona: Lutz Mihály 1887-ben született Kunbaján és a világháborúban a 3. tiroli vadászezredben harcolt alvadászként. Kunbajáról származó tisztet is sikerült találnom: Veisz Oszkár (1896) a m. kir. 6. szabadkai népfölkelő gyalogezred géppuskás századának hadnagya 1918-ban sebesülése miatt került a veszteségi lajstromba.

 A kunbajai Rókus-kápolna napjainkban
(A szerző felvétele)

A háború végeztével a kunbajaiak is eleget tettek a hősi halottak iránti kegyelet – egyébként törvény által is előírt – kötelességének, és emlékművön örökítették meg az elesett katonák neveit. Az emlékezés helyéül a település köztiszteletben álló vallási épületét, a Rókus-kápolnát választották. A kápolna 1836–38 között épült, hálából a vidéken pusztító kolerajárvány megszűnéséért és hamarosan kedvelt búcsújáró helye lett a környék lakosságának. Az elesettek neveit tartalmazó fehér márvány emléktáblák a kápolna kapuja körül vannak elhelyezve. A táblák tetejét a HAZÁÉRT illetve a FÜRS VATERLAND 1914–1918 felirat díszíti, utalva a német eredetű lakosságra. Összesen 115 katona neve, életkora és halálának éve olvasható a kőlapokra vésve. Elgondolkodtató, hogy az elesettek a település lakosságának több mint 4%-át tették ki.

Az elesettek neveit tartalmazó fehér márvány emléktáblák a kápolna kapuja körül
(A szerző felvétele) 

A kápolna bejáratával szemben látható egy rohamsisakkal és babérkoszorúval díszített magányos sírkereszt. Felirata szerint az 1887-es születésű Berger Rókus őrvezető sírja, aki 1917-ben hunyt el. A hadisir.hu adatbázisában sikerült megtalálni őt: Berger Rókus eszerint a cs. és kir. 23. gyalogezredben szolgált, és 1917. július 23-án hunyt el a budapesti 17. számú helyőrségi kórházban, agyhártyagyulladás következtében. A veszteségi nyilvántartásban rendfokozat nélküli gyalogosként szerepel, eltemetési helynek pedig a kunbajai községi temető van megadva.

Berger Rókus sírja
(A szerző felvétele) 

A teljesség igénye nélkül még néhány név, akiket sikerült beazonosítanom a veszteségi adatbázisokban:

Andraskó János gyalogos, a cs. és kir. 23. gyalogezred IV/15 menetszázadába beosztott katona. Az 1896-os születésű Andraskó a kassai III. számú tüzérkaszárnyában működő tartalékkórházban hunyt el tetanuszfertőzésben, 1916. június 9-én. A veszteségi lajstrom szerint holttestét Kunbajára szállították és ott temették el.

Müller József, a m. kir. 30. honvéd gyalogezred tizedese. Az ezred 8. századának kötelékében esett el 1914. november 6-án.

Schvoob/Scwob Antal honvéd. M. kir. 30. népfölkelő gyalogezred 3. század. Született 1880-ban, elesett 1916. augusztus 19-én.

Werner Antal őrvezető, cs. és kir. 23. gyalogezred 1. század. Született 1884-ben, elesett 1915. május 16-án.

Wolitz János honvéd, a m. kir. 30. népfölkelő gyalogezredben szolgált, az 1. században. Született 1873-ban, elesett 1916. augusztus 8-án.

A kápolnában évente egyszer tartanak misét, környezete szépen rendben van tartva. Sajnos maga az épület állapota nem a legjobb, ami az emléktáblákról is elmondható: a vésetekből nagyrészt kipergett a festék, így igen nehezen olvashatók. Remélhetőleg a centenárium kapcsán a településnek sikerül módot találnia arra, hogy a Rókus kápolna ismét régi fényében ragyogjon és hirdesse a falu hősi halottainak emlékét.