Szentév és szent folyó

2017.02.23. 07:15 :: BartókBéla

„San Dona di Piave vasúti állomás mellett, a Piave folyó alsó folyásánál van egy meglehetősen magas tűzfallal bíró ház – írja Gabányi János hadtörténész. – Erre nagy betűkkel valaki ezeket a sokat jelentő és valósággal drámai erővel ható szavakat írta: »Piave – fiume santo della patria.« Igaza van annak, aki ezeket az örök mementónak tekinthető szavakat odaírta hatalmas betűkkel arra a házra. Mert a Piave folyó valóban szent az olasz hazának, hiszen annak habjai igyekeztek a nagy háborút az entente, tehát az olaszok csapatai előnyére eldönteni. De – a Piave folyó a magyarok szent folyója is, mert mérhetetlenül megáradt, szennyes hullámaiban sok, nagyon sok derék magyar vitéz találta hősi halálát és partjain ma is ott szomorkodnak azoknak a korhadó fakereszteknek százai, amelyek alatt egy-egy örökre kihűlt magyar szív porladozik...”

 

1925-ben Rómában XI. Pius pápa meghirdette a 23. szentévet. Jubileumi év vagy szentév (olaszul Anno Santo) a római katolikus vallásban a bűnbocsánat és a bűnökért járó büntetés elengedésének éve. A pápa a meglátogatandó templomok körét 1925. december 24-i rendeletével az egész világra kiterjesztette, tehát mindenki a lakóhelyén is elvégezhetett bizonyos előírt templom-látogatásokat és ájtatosságokat a teljes búcsú elnyeréséért, és ez Assisi Szent Ferenc halálának 700. évfordulóján, 1926-ban is folytatódott. Ez volt az első szentév, melyre repülővel is érkeztek zarándokok és a magyar katolikusok is jelentős számban vettek részt. 1925-ben a magányos hívek és a több kisebb-nagyobb csoport mellett 7 nagyszabású magyar nemzeti zarándoklatra került sor, melyeket a püspöki kar megbízásából az Országos Katolikus Szövetség szervezett. A nemzeti zarándoklat egy ország népét megjelenítő, érsek vagy püspök vezette zarándoklat, a Szövetség pedig olyan központi katolikus társadalmi szervezet volt, amely katolikus egyesületeket, intézményeket és mozgalmakat kezdeményezett, támogatott és irányított a magyar társadalom katolikus szellemének ébrentartására.

1925. március 23-án vonattal indult Mikes János szombathelyi megyéspüspök és Bőle Kornél domonkos szerzetes vezetésével 800 fő Rómába. A III. szombathelyi cserkészkerület 2 csapatának tagjai is a zarándokok között voltak. Az 53. sz. kőszegi Jurisich- és a 48. sz. szombathelyi Rákóczi-csapat 35, illetve 5 főből álló csoportban vett részt a márciusi nemzeti zarándoklaton. Megható és hazafias jelenet volt az utazás alatt, amikor a Piave hídjáról, a cserkészkürtök díszjele alatt egy koszorút dobtak a folyóba az elesett és a folyóban meghalt magyar hősök emlékére.

Az 1925-ös szentévi magyarországi zarándokok a római Szent Péter Bazilika előtt, közöttük a cserkész delegáció Az 1925-ös szentévi magyarországi zarándokok a római Szent Péter Bazilika előtt, közöttük a cserkész delegáció
(forrás: darabanth.com)

A nyugat-dunántúli fiúk hagyományt teremtettek, és egy ma is élő szokást adaptáltak a magyar történelmi emlékezetbe. A vízbe fulladt személyek ilyen formában történő búcsúztatása majdnem egyidős az emberiséggel és a tengeri hajózásból terjedt el. Mivel a vízben eltűnt személyeknek nincsen pontos sírhelye, kialakult az a szokás, hogy szimbolikusan emlékeznek rájuk haláluk helyszínének közelében, vagy más folyó, tenger mellett. Ezt a helyet nevezi a köznyelv hullámsírnak. A 20. század elejéig csak a hajók fedélzetén meghalt személyeket temették a tengerbe (pl. Francis Drake), mert a keresztény egyházak más esetben nem fogadták el a vízi gyászszertartást, bár James Cook kapitány csak formális temetésben részesült. A Titanic 1912-es katasztrófája megváltoztatta ezt a hozzáállást. Azután terjedtek el fokozatosan az ilyen jelképes vízi megemlékezések. Sokszor előfordul ma is polgári és katonai gyászszertartásokon, hogy koszorúkat dobnak vagy helyeznek folyókba, tengerekbe a balesetben vagy katonai akcióban meghalt személyek emlékére. Ilyenkor a virágfüzéreket a vízre teszik és hagyják, hogy elvigyék azokat a hullámok. Az első világháborús megemlékezések során így emlékeztek a közelmúltban a gallipoli partraszállás halottaira és a Lusitania áldozataira is. Az Egyesült Államokban a Memorial Day, május utolsó hétfője, az amerikai hősök emléknapja egyik fontos eseménye már több mint fél évszázada, hogy a Pearl Harbor-i eseményeket ilyen módon idézik fel.

A magyar zarándokok vonata 1925-ben ezután mindig tele volt virágokkal és koszorúkkal, amelyeket a Piave hídján megállva, a zarándoklatot vezető főpásztor imája után az elesett hősökre emlékezve beledobtak a folyóba, amelynek hullámsírjában sok magyar hős veszett el. Az ünnepélyes szokás híre csakhamar elterjedt a környéken, és valahányszor magyar zarándokvonat érkezését jelentették, nemcsak az olasz vasutasok, hanem a közeli falvak lakosai is összegyűltek a híd mellett, hogy megcsodálják és meghatva szemléljék a hazafias eseményt.

A Guido Cirilli által tervezett 1934-ben felállított emlékmű a Piavénál
(forrás: www.elevamentealcubo.it)

Másodszor 1925 április 21-én Csernoch János bíboros hercegprímás vezetésével 1400 fő indult, és velük utazott Hanauer A. István váci püspök, Rott Nándor veszprémi püspök, Horváth Győző, Kohl Medárd felszentelt püspökök és Nemes Antal címzetes püspök. A második zarándokút résztvevőihez az egri ciszterci főgimnázium is csatlakozott. Egerből 19 diák jelentkezett dr. Balassa Brúnó, Baksa Kristóf, dr. Bartók Egyed és Tróján Alfonz tanárok vezetésével. Ezen a napon két zarándokvonat indult Budapestről Rómába egy óra különbséggel. Ekkor már előre megtervezték ezt a kegyeleti szertartást. A zarándokok gyönyörű koszorúkat is vittek magukkal, hogy amikor a vonatuk a szomorú emlékű doberdói fennsíkra ér, majd a Piave folyón átkel, e koszorúkkal a hazáért hősi halált halt bajtársaik hullámsírját megkoszorúzzák.

A Piave új vasúti hídja San Doná di Piave község mellett a 20. század elején A Piave új vasúti hídja San Doná di Piave község mellett a 20. század elején
(forrás: www.passaparolanelvenetoorientale.it)

„A magyar himnusz az Isonzó hídján” című tudósítást egy Dr. K. P. monogramú egri zarándok küldte és a következőket írta: „Triesztből kiindulva a zarándokvonatok déli irányt vettek s a doberdói fennsík mellett elhaladva az Isonzó folyóhoz érkeztek. Az erődítések tájékán a zarándokvonatok meglassították menetsebességüket, és miközben az Isonzó hídján a vonat átkúszott, az összes zarándokok az ottani csatatéren elesett hősök emlékének adózva a Himnuszt énekelték el, mit az Isonzó partján tartózkodó olaszok is zarándokainkkal együtt levett kalappal és könnyes szemekkel hallgattak végig. Délelőtt 11 órakor elérték magyar zarándokaink a Piave folyót, amelyben a lezajlott világháborúban bajtársaink ezrei lelték halálukat, sőt a szemtanúk állítása szerint, királyunk is autójával együtt beleesett. Az olasz vonatvezetőséggel történt megbeszélés folytán a Piave hídján gyorsvonatunk megállott és zarándokaink a Piavénál hősi halált halt testvéreink emlékére egy gyönyörű babérkoszorút eresztettek a vízre, és itt is a Himnuszt énekelték. A lélekemelő kegyeletes aktus alkalmával a Piave túlsó partján levő kis vasúti állomáson az olasz elemi iskola növendékei nemzeti zászlójuk alatt kivonulva, ünnepi díszben álltak sorfalat a zarándokvonat mellett és üdvözölték a magyar zarándokokat. A zarándokvonat azonban, sajnos, e kis állomásnál már nem állott meg, hanem menetközben fogadta és viszonozta az üdvözletet. Az olaszok rendkívül előzékenyek a magyar zarándokokkal szemben, kik mindannyian nemzeti színű kokárda jelvénnyel és névre szóló olasz nyelvű igazolvánnyal vannak ellátva, amelyen a katolikus népszövetség és az olasz határrendőrség pecsétje adja meg a hivatalos jelleget, ami Olaszország egész területén való megjelenésre jogosít útlevél és vizum nélkül.”

Az emlékmű napjainkban a San Doná-i vasúti hídnál Az emlékmű napjainkban a San Doná-i vasúti hídnál
(forrás: www.engramma.it)

Hatodik alkalommal, október 14-én Szmrecsányi Lajos egri érsek és Jámbor László jezsuita szerzetes vezetésével 2 különvonaton katonatisztek és a Magyar Katholikus Nőegyesületek Országos Szövetségének tagjai indultak Rómába, velük ment Kriston Endre egri segédpüspök és Zadravecz István tábori püspök. Természetes volt, hogy a frontharcosok is felkeresték a magyar katonák piavei vízi temetőjét. A különvonat 15-én délben futott rá a Piave hídjára, ahol a rendezők kérésére megállt. A zarándokokkal utazó Preszly Elemér, Pest vármegye főispánja rövid beszéd kíséretében megkoszorúzta a sok hős magyar katona hullámsírját. A magyarok ezután a Himnuszt és a Magyar Hiszekegyet énekelték el.

Ebben az évben a Rómába zarándokolt magyar katolikusok száma elérte a 13 ezret, amit XIII. Leó is elismeréssel emlegetett, amikor az utolsó kis csoportot fogadta: „Viselkedésetekkel valóban példát mutattatok Rómának és tanúságot szolgáltattatok minden nemzetnek. Szervezettségetek, melyet mutattatok, a fegyelem, melyet tanúsítottatok, tiszteletet ébresztett nemzetetek iránt mindenkiben, aki csak látta buzgóságotokat és épületes viselkedéseteket.” A magyar zarándokok vezették be Rómában a colosseumi gyertyás körmenetet, melyet lassan az összes nemzetek zarándokai átvettek.

Az Olaszországba utazó magyarok piavei megemlékezései az 1930-as években is folytatódtak, és hosszú idő után, amikor Gulyás Gyula és Gulyás János filmrendező és operatőr az olasz front magyarországi túlélőivel az 1980-as évek elején Olaszországba utaztak, a közös megemlékezés és szimbolikus kibékülés után az olasz és magyar veteránok közösen dobtak koszorúkat a szent folyó vizébe halott bajtársaik emlékére.

A hullámsír megkoszorúzása Fossalta di Piave mellett az Én is jártam Isonzónál című dokumentumfilmben A hullámsír megkoszorúzása Fossalta di Piave mellett az Én is jártam Isonzónál című dokumentumfilmben
(forrás: www.filmkultura.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: zarándoklat piave szentév

A bejegyzés trackback címe:

http://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr612282579

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Programajánló

könyvbemutató

könyvbemutató

könyvbemutató

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Könyvajánló

A hadak útján 

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Utazás

húavéti emlékút