A komáromi hősi temető

2016.11.23. 12:06 :: BálintFerenc

Komáromban ugyanúgy lelkes optimizmussal üdvözölték a Nagy Háború kitörését, mint a Monarchia más városaiban. Ez a hangulat azonban hamar alábbhagyott, amint a vasútállomásra megérkeztek az első sebesültszállítmányok. A birodalom huszonhét helyőrségi kórháza közül az egyik, a 18-as számú Komáromban működött. Az egyre növekvő létszámú sebesült elhelyezésére azonban a kolostorépületből kialakított kórház kevésnek bizonyult, így iskolákat és más közintézmények helyiségeit is igénybe kellett venni. A kórházak mellett hamarosan új temetőre is szükség volt.

 

A helyi sajtó tudósítása szerint 1914. december elején a helyőrségi kórházon kívül az északi városrészben 15, míg délen három helyen ápoltak sebesülteket.

Dél-Komáromban kialakítottak egy barakk-kórházat is, amely a mai Jedlik Ányos – Erdélyi – Czucor Gergely utcák által határolt területen helyezkedett el, akkor még beépítetlen területen, a város keleti végén, míg a mai Jókai Gimnázium helyén fertőző részleg működött.

Az északi városrészben elhunyt sebesülteket a városi temetőben helyezték örök nyugalomra, mivel a város polgársága a felekezetének megfelelő parcellában temetkezett, így a katonai temetések is ezt az eljárást követték. A dél-komáromi kórházak halottait viszont nem a polgári temetőben hantolták el, az ő temetőjüket a Csillag erőd egyik sáncában jelölték ki. A korabeli fényképek tanúsága szerint a sírokat szokatlan módon a sánc felső részén ásták meg. Ennek oka az lehetett, hogy a környék talaja meglehetősen nedves volt, így a holttesteket száraz sírgödörbe tudták elhantolni.

Légi felvétel a Hősi Temetőről 1960-bólLégi felvétel a Hősi Temetőről 1960-ból
(forrás: fentrol.hu; Földmérési és Távérzékelési Intézet)

A legkorábban eltemetett személy az 1914. december 12-én elhunyt Szima Vukov volt. A cs. és kir. 29. gyalogezred 3. menetszázadába tartozó 32 esztendős torontálszigeti katona hastífusz áldozata lett. Őt mindössze két nappal később követte a 28 éves, a tiroli Bregenzből származó Nikolaus Rietzler, aki a 2. tiroli vadászezred 2. menetszázadába volt beosztva, az ő halálát vérhas okozta. Érdemes megemlíteni, hogy mindketten menetalakulathoz tartoztak, valószínűleg nem a harctéren, hanem a frontra szállítás közben betegedhettek meg.

Őket a háborús évek alatt további mintegy 90, a birodalom különböző szegleteiből származó osztrák–magyar katona követte. Az itt eltemetettek között azonban komáromiak és a környékről származók is akadtak. Például az izsai születésű Uzsák Ferenc népfölkelő, a komáromi 12. gyalogezred 22 éves katonája, aki orbáncban hunyt el 1916. április 21-én.

A komáromi kórházakba nemcsak saját katonák, hanem hadifoglyok is kerültek. Mivel a környék hadifogolytáborai rendelkeztek saját egészségügyi részleggel, minden bizonnyal a szállítás közben megbetegedők, a súlyos esetek, valamint a környéken munkára kiadott beteg foglyok kerülhettek Komáromba. Az Észak-Komáromban elhalt, főként szerb és orosz hadifoglyok zömét a görögkeleti temetőben kialakított parcellába temették el. A déli városrészben meghalt foglyokat a korábban említett sáncban helyezték örök nyugalomra. A tucatnyi orosz, szerb és román katona mellett hat olasz is itt lett elföldelve. Utóbbiakat 1934-ben exhumálták, és a budapesti Új Köztemető olasz katonai parcellájában újratemették – ekkoriban az olasz kormány kérésére ide gyűjtötték össze a Magyarországon nyugvó olasz hősi halottakat.

A háború befejezésével Komárom kettészakadt, az északi városrészbe bevonultak a csehszlovák csapatok. Dél-Komáromban az egykori kórházbarakkokból szükséglakás lett, főként az elszakított területekről menekülő magyarok éltek itt. Még a húszas évek végén is sokan laktak a városszéli barakkokban, sokszor nyomorúságos körülmények között. A létesítmény utolsó emléke a kápolna volt, melyet 1987-ben bontottak le.

Megemlékezés a Hősök Napján, 1930-ban Megemlékezés a Hősök Napján, 1930-ban
(A szerző gyűjtése)

A sáncban lévő temető emlékhely lett, rendben tartását a helyi iskolások végezték dr. Sulacsik Lajos – kitüntetett háborús veterán – irányításával. A város Hősök Napi megemlékezéseit is itt tartották 1931-ig, amikor elkészült a főtéren álló világháborús emlékmű. 1944-ben sajnos új sírok kerültek a temetőbe: a Komáromban működő kórházakban elhunyt német és magyar katonákat temették ide.

1945 után a hősi temetőt – hasonlóan a többi világháborús sírkerthez – elhanyagolták, idővel sajnos valakik „újrahasznosították” a sírokat jelző fémkereszteket is. A temető elhagyatottságának azonban előnye is volt: az ötvenes évektől sok hősi sírt felszámoltak, de az itt nyugvókat nem háborgatta senki. Szerencsére nem mindenki felejtette el, hogy a sáncban hősök nyugszanak. 1988-ban Érsek János amatőr helytörténész hívta fel a figyelmet az emlékhelyre, ennek is volt köszönhető, hogy 1991-től a megtisztított terület közepén egy kopjafát állítottak fel, a bejárathoz pedig egy kapu került, mindkettőt Bruncz János népi fafaragó mester készítette.

Az 1991-ben felállított kapu Az 1991-ben felállított kapu
(fotó: Rabi Lenke)

1998-ban az itt nyugvó német katonákat a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség munkatársai exhumálták és a budaörsi német katonai temetőben újratemették. Nem sokkal később a temető sajnos ismét elfelejtődött: a kaput és a kopjafát vandálok elpusztították, a területet pedig benőtte a bozót.

2015 januárban a szerző jelezte a temető létét a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztálynak, nem sokkal később pedig Legát István amatőr helytörténész „Egy elfeledett Komáromi várda” című írása nyomán a komáromi lokálpatrióták is gondjaikba vették a helyszínt. A Komáromi Erődök Barátainak Egyesülete (KEBEL) tagsága a Te Szedd! akció keretében összegyűjtötte a szétszórt hulladékot, a temető bejáratát pedig megtisztította a sűrű növényzettől. Legát István amatőr helytörténész egymaga félnapi kitartó munkával kiszabadította a temetőbe vezető kő lépcsősort a rárakódott földtől. Ennek során egy „ottfelejtett” fém sírkereszt is előkerült.

A megtisztított lépcső A megtisztított lépcső
(fotó: Legát István)

Most a Nagy Háború centenáriumának alkalmából a Hadtörténeti Intézet és Múzeum írta ki azt a pályázatot, amely lehetővé teszi valamennyi magyarországi I. világháborús katonatemető megújítását. Remélhetőleg a pályázat által biztosított források lehetővé teszik, hogy a komáromi Hősi Temető is újra méltó emlékhelye legyen a Nagy Háború áldozatainak.

A szerző köszönetet mond Czita János alpolgármesternek, néhai Érsek Jánosnak, Legát Istvánnak, Rabi Lenkének, Turi Bálint alpolgármesternek, valamint a KEBEL tagságának (Bágyi Ferencné elnök asszony, Dombai Gábor városi képviselő, Pálfi László) a cikk elkészítésében nyújtott segítségért és a Hősi Temető ügyének felkarolásáért.

Szólj hozzá!

Címkék: komárom

A bejegyzés trackback címe:

http://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr3511992782

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Programajánló

könyvbemutató

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Könyvajánló

A hadak útján 

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Utazás

húavéti emlékút