„a falunépe ot várt az álomásba hogy lásák milyen népek a csángok”

2016.11.07. 07:10 :: VeresEmese

Barcasági csángók visszaemlékezései menekülésükre 7.

Az 1916-os erdélyi román betörés elől menekülő barcasági csángók egyes csoportjai a Dunántúlra is eljutottak. A „világot látottak” közé tartozott a Brassó vármegyei Tatrangról származó Barkó István is, aki akkor 12 éves gyermek volt. Ő és társai a Komárom vármegyei Bánhidán, majd Budapesten éltek, amíg vissza nem térhettek szülőfalujukba.

 

Egy tatrangi kézirat Barkó (Néma) Istváné, aki 1904. július 12-én született és 1999 februárjában hunyt el. A hat elemit és három ismétlőt végzett férfival többször beszélgettem az 1990-es években, elsősorban a boricatáncos múltja kapcsán.

Barkó István boricatáncos legényként Barkó István boricatáncos legényként
(Veres Emese-Gyöngyvér: „Mikor Oláhország háborút izene…” A barcasági csángók kálváriája című kötetéből)

Amikor néhány régi fényképet vetetett le velem a konyhaszekrény tetejéről, kezembe akadt az a füzet is, amelybe azokban az években írta le néhány oldalnyi életrajzát, elsősorban a családi eseményeket rögzítve, de fontos adatokat találunk az I. és II. világháborút, illetve az 1990-es években bekövetkezett kivándorlásokat illetően is. A háborús események kapcsán Barkó István megemlíti a menekülésüket is. Igaz, csak néhány sorban, de mindenképp értékes adatokkal járul hozzá a barcasági csángók történetéhez. 

* * *

Születem 1904 julius 12én, növekedtem lasan föl ovodába keztem járni azútán Iskolába és igy továb. Iskolát végeztem 6 elemit és 3 ismétlőt öszesen 9 osztályt de magyarba. Igy folyt az élet dolgoztunk ahogy lehetet. 

Egyszer az erdőn voltunk szénáé, haza jötünk, lehántuk és elmentem fürödni hát egyszer csak jöt egy repülő, adig nem látunk soha ez volt 1916ba agusztusba egy vasárnap. Akor regelre hétfő volt, még sötét volt dobolták, hogy menekülni kel, mert jön az elenség az olá, és akor fölpakoltunk a szekére amit tudtunk szénát meg élelmet amit lehetet akor neki indultunk a nagy útnak öt darab marhával 2 járomba 2 oldalt a szekér melet egy kicsi szekér után és elmentünk Hermánig továb nem gyözöt és akor ot hagytuk egy kovácsnál mi is Anna néniméknek is. Aszt mondotuk ha visza jövünk meg fizesük a tartást ha nem jövünk magának marad. Igy menekült az egész megye és székelség is ithagytunk mindent a házba és amikor haza jötünk nem kaptunk semit csak az üres házat voltak akik ithon maradtak és az oláhok is le jötek és minden ösze szedtek, és továb mentünk egész megyesig, otan az álom a marhákat szete be és mérte meg és fizete ki és a szekeret othagytuk az út szélén és akor minket föl ültetek a vonatra és elvitek komárom megyébe bánhida faluba tatabánya melé.

Barkó István boricatáncos legényként A bánhidai vasútállomás az 1910–1920-as években kiadott képeslapon
(forrás: gallery.hungaricana.hu)

Amikor megérkeztünk a falunépe ot várt az álomásba hogy lásák milyen népek a csángok mert hire volt hogy éjet napot egyet dolgoznak az újságokbol is olvasták, ugyhogy nem volt rosz dolgunk. El látásunk jo volt még mentünk munkába is, de ot 8kor mentek ki, ebédre hazamentek, 3kor mentek ki újbol és három holnapig ot ültünk aztán be kéreszkedtünk Budapestre mert gondoltuk hogy onan hamaráb haza jövünk mert midenünen halotuk hogy menek haza de bizony mi ot maradtunk. Csak márciusba jötünk haza, ot laktunk 6 Kerület murányi utca 21 szám, egy nagy iskolába, ot székelyek és minden félék vegyesen ételünk volt elég, oszt haza jötünk márciusba a semire, job let volna ha ot maradtunk volna, és osztán elmentünk hermánba és haza hoztuk a bornyakat megfizettük a tartást és akor átvetük Annanénim bornyujukat és fölneveltük és betanitottuk a járomba és megindultunk a munkába, úg hogy elmenekültünk 1916ba hazajötünk 1917be márciusba, legaláb világot látunk, de az volt a baj hogy semink se volt neki kel fogjunk vásárolni a házba ágyat asztalt széket és mindent hát még ennivalót, őszre a bornyukat betanitottuk és a mezőn ami volt betakaritottuk és még fát is hordosztunk.

Következő rész:
„Mikor Oláhország háborut izene”

A történetek eredetileg megjelentek Veres Emese-Gyöngyvér: „Mikor Oláhország háborút izene…” A barcasági csángók kálváriája című kötetben. Barca Kiadó, Budapest 2008.

Szólj hozzá!

Címkék: komárom csángók szászhermány

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr4311932565

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása