A Holmár család az első világháborúban

2016.09.09. 07:21 :: Nagy Háború szerkesztőség

Az 1914–1918 között zajló első világháború több millió hősi halottat követelt. Voltak, akiket kitüntettek és életben maradtak, de voltak olyanok is, akik nem tudtak hazatérni szeretteikhez. Közéjük tartoztak az 1715-ben Magyarországra települt, német eredetű Holmár család férfi tagjai is. A családnak a Fejér megyei Rácalmáson és a Tolna megyei Dunaföldváron élő tagjai közül nyolcan fordultak meg a nagy háború különböző frontjain.

 

Az 1860-ban alakult császári és királyi székesfehérvári 69. gyalogezred - a kiegyezés után a közös hadseregbe tartozott. Az ezred tulajdonosai egyben az ezred névadói is voltak, így az első világháború elején, 1915-től báró Leithner Ernő táborszernagy helyett Paul von Hindenburg, ahogy akkoriban írták, „Hindenburg Pál” vezértábornagy lett az ezredtulajdonos, ezután sokszor csak a „Hindenburg-gyalogezred”, „Hindenburg-bakák” megnevezéssel találkozhatunk a harctéri jelentésekben. Az alakulat gyakori említéséhez a német-magyar katonai kapcsolatok elmélyítésén túl kellett a 69-esek arcvonalban tanúsított bátor magatartása is. Az ezred katonáit Fejér vármegyéből, valamint Tolna és Esztergom 2-2 járásából sorozták be. Az ezred bevetésre került a szerb, az orosz, a román és az olasz fronton egyaránt. Lembergnél a 44-esek és a 69-esek göngyölítették fel az oroszok vonalait, Uzsoknál ők verték ki bevehetetlennek tartott állásaikból az oroszokat. A Kárpátokban nagy csatákat vívtak az orosz haderővel, Galíciában, majd az olasz hadszíntéren, a Piavénál is az életüket és vérüket vitték vásárra. A közös irányítású gyalogezred a Monarchia felbomlásával értelemszerűen megszűnt.

A 69-es emlékmű Székesfehérváron A 69-es emlékmű Székesfehérváron

A magyar királyi 17. honvéd gyalogezredet és párját, a 17-es népfölkelő gyalogezredet Székesfehérvár háziezredének is nevezték. A háború idején Fejér megye mellett Somogy megye igali és tabi járásából, és Tolna megye területéről történt a személyi állomány utánpótlása. Az ezredtörzs I. és II. zászlóalja az 1914-es mozgósításkor Székesfehérváron, míg a III. zászlóalj Kaposváron volt elhelyezve. Az ezred a magyar királyi 20. honvéd gyaloghadosztály kötelékében harcolta végig a nagy háborút. A magyar királyi 17. honvéd gyalogezred megjárta a Kárpátokat, harcolt a betörő orosz csapatok ellen, majd 1915-től az olasz fronton, főként a Doberdón és környékén vívott állásháborúban töltött be meghatározó szerepet. Az ezred több ízben elveszítette fegyvereinek jó részét, és hatalmasak voltak az emberveszteségek is. Az alakulat nevezetes parancsnoka Sipos Gyula alezredes (később ezredes) volt, aki mindenkor nagy emberséggel és eredményesen vezette a rábízott egységet, a háború végén pedig rendben visszavezette azt Székesfehérvárra. Parancsnoki és emberi erényeinek elismeréseként a város 1918-ban díszpolgárrá választotta. Az ezred 1918. november 17-én érkezett vissza békehelyőrségébe, majd december 10-én szűnt meg. A császári és királyi 69. gyalogezredből és a 17. honvéd gyalogezredből alakult meg a 17. magyar gyalogezred, majd ebből lett a magyar királyi 3. gyalogezred.

A 17-es honvédek emlékműve Székesfehérváron A 17-es honvédek emlékműve Székesfehérváron

A magyar királyi 17. honvéd gyalogezredben harcolt Rácalmásról Holmár János, Holmár Imre és Holmár József, valamint Dunaföldvárról Holmár Ferenc. Holmár János 1887. május 12-én született. Apja Holmár Mihály, anyja Kovács Terézia voltak. Foglalkozását tekintve földműves, vasesztergályos. Felesége Matus Julianna. 1908. október 6-án bevonult a 17. honvéd gyalogezredhez. 1914. október 16-án született meg Ibolya Julianna nevű lánya. A világháború kitörésekor ismét bevonult csapattestéhez. Küzdött az orosz harctéren Rohatyn, Dobronoutz, Kirlibaba stb. környékén, az olasz hadszíntéren pedig a doberdói, majd később a brentai és egyéb harcokban vett részt. A Rendeleti Közlöny szerint 1918. január 30-án kitüntették a Bronz Vitézségi Éremmel, majd 1918. július 24-én a II. osztályú Ezüst Vitézségi Éremmel. Ekkor még tartalékos szakaszvezető volt. 12 heti frontszolgálatért (84 nap) megkapta a Károly Csapatkeresztet is.

Károly Csapatkereszt Károly Csapatkereszt

1921-ben nyugdíjba helyezték - őrmesterként szerelt le. A „Rácalmás története” című könyv szerint 1923-ban Franciaországba ment, ahol 13 évig dolgozott, s csak 1936-ban tért haza és kezdett el gazdálkodni Rácalmáson. A második világháború utolsó évében, a földosztás idején, 1945. április 10-én, a Rácalmáson megalakult Földigénylő Bizottság elnöke lett.

Holmár János Holmár János

Holmár János öccse, Holmár József 1895. január 20-án született Rácalmáson. Az első világháborúban a magyar királyi pozsonyi 13. honvéd gyalogezred 1. tábori zászlóaljának 1. századában szolgált honvédként. Megkapta a Vitézségi Érem ezüst fokozatának II. osztályát.

Ezüst Vitézségi Érem Ezüst Vitézségi Érem

A háború után ezrede egy pozsonyi kitérővel Mosonmagyaróvárra érkezett vissza teljes hadfelszereléssel, s innen indult utolsó bevetésére a csehszlovák és román megszállók ellen 1919-ben. Holmár József a nagy háború végén hazatért Rácalmásra és 1919. február 22-én feleségül vette Igmándi Erzsébetet, november 9-én pedig megszületett első gyermeke, Imre. Holmár József 1972. április 11-én hunyt el, 77 éves korában Rácalmáson.

Holmár János édesapjának unokatestvére, Holmár Imre 1877. október 28-án született. Szülei Holmár Imre és Hunkár Katalin voltak. Kisbirtokosként élt, s 1901. november 19-én Adonyban kötött házasságot Ragoczki Máriával. Az első világháborúban a magyar királyi 17. népfelkelő gyalogezred 8. századában harcolt népfelkelőként. Nem sokkal a háború kezdete után, 1914. november 24-én esett el a szerb fronton az akkor 37 éves népfelkelő. Az ezred ekkor Bukvica Mehana térségében csapott össze az ellenséggel, amelyet sikerült visszavonulásra kényszeríteni, ezáltal elérve a Mokra Perina hegy gerincét.

A Dunaföldvárról származó és földművesként élő Holmár József 1876-ban született Holmár Imre és Molnár Mária gyermekeként. Felesége Bencze Ilona volt. Szintén a 17. honvéd gyalogezredben szolgált népfelkelőként és 1918. február 16-án megkapta a legénységi Bronz Vitézségi Érmet. A háborút túlélte és 1945. március 7-én hunyt el Dunaföldváron 69 éves korában szervi szívbaj következtében.

Bronz Vitézségi Érem Bronz Vitézségi Érem

A szintén Dunaföldvárról származó Holmár Ferenc 1894. szeptember 9-én született Holmár István és Mess Katalin gyermekeként. A fiatal ácssegéd a magyar királyi székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred 1. pótzászlóaljában harcolt tizedesként. A gorlicei áttörést követő napokban az ezred tovább nyomult előre a Kárpátok térségében. 1915. május 9-én Karlików község mellett, az oroszok elleni harcokban azonban életét vesztette a mindössze 20 éves fiatalember. Fényképe a Tolnai Világlapja 1915. szeptemberi számában is szerepelt.

Holmár Ferenc fotója Holmár Ferenc fotója

Dunaföldvárról származott egy szintén Holmár Ferenc nevű fiatalember, aki 1896. november 24-én született Holmár Ferenc és Helyes Mária gyermekeként. Eredeti foglalkozása kőműves segéd volt. Románia 1916-os hadba lépésével újabb front nyílt meg. A fiatal dunaföldvári katona részt vett az itteni harcokban, azonban román hadifogságba esett, és Mastacaniba hurcolták. Az itteni foglyokat – melyek között több 17-es honvéd is volt – föld feletti deszkabarakkokban tartották. Ott, ahol magyarok laktak, tisztaság uralkodott, szappan hiányában mosáshoz fahamut főztek és nagy gondot fordítottak arra, hogy a férgek el ne szaporodjanak. A hajszolt életmód és a silány élelmezés következtében azonban az emberek szervezete nagyon legyengült és a betegségek iránt fogékonnyá váltak, így Mastacaniban sokan lettek a tífusz áldozatai. Holmár Ferenc is itt halt meg 1917. május 15-én, éjfélkor (az anyakönyvben tévesen Mesztikánnak írták), 20 évesen.

A császári és királyi 69. gyalogezredben a rácalmási Holmár János testvérei harcoltak. Bátyja, az asztalosmesterként dolgozó Holmár Mihály 1884. szeptember 14-én született. A századforduló után Budapesten élt, és itt vette feleségül Hedlicska Teréziát 1910. január 27-én. 1912-ben tanúként jelent volt öccse, Holmár János esküvőjén is. A világháború kitörése után a „Hindenburg-gyalogezred” 5. századában harcolt szakaszvezetőként. Öccsük, a szintén asztalosként dolgozó Holmár András 1891. november 29-én született és az ezred 2. századában szolgált gyalogosként. A 69. közös gyalogezred augusztusban még a szerb fronton harcolt, majd szeptember 1-jén megkezdték az alakulat átszállítását Galíciába, az orosz harctérre. A cáriak egy Horozanna-Wielka nevű községet tartottak megszállás alatt, s a hősiesen támadó 69-esek itt hajtották végre az első szuronyrohamukat az orosz gyalogság ellen, fényes sikerrel. Súlyos veszteség árán, de végül sikerült győzelmet aratniuk. A még csak 22 esztendős Holmár András ebben a harcban esett el 1914. szeptember 9-én.

Testvére, Holmár Mihály 1914-ben harc közben megsebesült, 1917-ben pedig orosz hadifogságba esett, és Moszkvába került. A világháború után Svájcban élt feleségével, ahol Michael és Eliane nevű gyermeke is megszületett.

A cikk szerzője Holmár Zoltán történész, a nyíregyházi Jósa András Múzeum munkatársa.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr10011689615

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása