Egy kitüntetés története

2016.04.14. 09:13 :: Nagy Háború szerkesztőség

Gusina magaslat – 1915. április 5.

A Békés, Csanád és Csongrád vármegyékben született ifjak egy része a császári és királyi békéscsabai 101. gyalogezredben harcolta végig a háborút. A sárga parolijáról „Sárgarigó Regimentnek” nevezett alakulat hősiesen küzdött 1915 tavaszán a húsvéti csatában. 1915. április 5-én a Gusina magaslaton a csata kimenetelét is befolyásoló sorsdöntő napot éltek át az ezred katonái a támadó orosz alakulatokkal szemben...

 

„[1915] Márc. 26. állásainkból visszavonultunk minden harc nélkül, hogy a Beskidek magyarországi oldalán foglaljunk állást. A 33. gy. e. vált bennünket. Ma értesülünk Przemysl várának feladásáról, de nem hivatalosan. Minden részvétünk a derék védőseregé, és tudjuk jól, hogy az ott felszabadult orosz haderök velünk szemben is éreztetni fogják hatásukat – nehéz harcokra van kilátásunk.” – olvashatjuk a fenti sorokat a császári és királyi békéscsabai 101. gyalogezred Makkay (Machalek) Pál szerkesztésében megjelent emlékalbumában az 1915 márciusában történt eseményről. A visszavonulás előzményeként a 8. orosz hadsereg még március 20-án a Duklai-szoros irányába heves támadást indított, amelynek következtében az osztrák–magyar 3. hadsereg védővonalában sikerült is eredményt elérniük. A jobbszárnyon levő osztrák–magyar 2. hadsereg alakulatai hátrálni kényszerültek, ezért kellett a 101-eseknek is a Lupkow közelében levő állásaikat elhagyni. Április elejére az orosz csapatok elérték a Kárpátokat. A hegységen való gyors átkelésre számítottak, ami után végső céljuk Budapest elfoglalása lett volna.

Az osztrák–magyar 2. és 3. hadsereg helyzete a húsvéti csatában Az osztrák–magyar 2. és 3. hadsereg helyzete a húsvéti csatában
(Doromby-Reé szerk.: A magyar gyalogság)

1915. március 27-én a 101-es gyalogezred megérkezett Világba, ahol egy menetszázad csatlakozott hozzájuk. Március 28-án, virágvasárnap, a délelőtt folyamán az ezred 3. és 4. századát egy géppuskás osztaggal a közeli Virava község hídjához riasztják, de az ezred nagy része továbbra is tartalékban pihent.

Ezekben a napokban a Világ és Meggyfalu között fekvő Gusina magaslatot a császári és királyi német 94. gyalogezred tartotta megszállva. Március 29-én erős orosz támadás érte őket, amelynek következtében meghátráltak a magaslatról. Ekkor avatkozott a harcba a 101-es gyalogezred két százada: a 2. Guni Frigyes hadnagy, míg a 4. Rainer Rezső főhadnagy parancsnoksága alatt. A harcok során az oroszokat sikeresen elűzték a magaslatról és több száz foglyot is ejtettek.

Március 30-a viszonylagos nyugalomban, de egész nap elhúzódó tüzérségi párbajban telt el. A délután folyamán olyan hírek keltek szárnyra, miszerint másnaptól fegyverszünet lesz. Ez az értesülés azonban tévesnek bizonyult.

Világ és Gusina Világ és Gusina (Makkay Machelek Pál szerk. A 101-es zászlók alatt A volt békéscsabai cs. és k. 101. gy. e emlékalbuma)

Április 1-én a 101-esek I. zászlóalja állásban, míg a III. és IV. tartalékban volt Világban. A másnap, nagypéntek, jelentősebb összecsapás nélkül telt el, habár a Przemyślnél felszabadult orosz erők is csatlakoztak a támadásokhoz és a meglehetősen megingott osztrák–magyar 3. hadsereget Sztropkón túlra szorították vissza. Nagyszombaton felerősödtek a harcok, amelynek következtében a békéscsabai alakulat komoly veszteségeket szenvedett, amikor a Gusina és Czasciki magaslatokon támadó orosz csapatokat három század 101-esnek sikerült megállítania. Ezen a napon érdekes hír kelt szárnyra, amelyet így örökít meg az ezredalbum: „Az egyik szakaszvezetőnket (Dorogi?), egy orosz tiszt megkérdi, sok katona van-e itt ilyen sárga parolival? Erre a kérdezett azt feleli, az egész vonalon csak sárgák vannak, mire az orosz tiszt átadva pisztolyát megadta magát.”

Húsvétvasárnap az orosz tüzérség ugyan kísérletet tett az ellenséges ütegek megsemmisítésére, de kudarcot vallott, csakúgy mint a szórványos gyalogsági támadások. Húsvéthétfőn, április 5-én azonban ismét fellángolt a harc, amelyről az emlékalbumban Makkay (Machalek) Pál részletesen beszámol:

„1915 április 5-én, húsvét hétfőjén az 583-as Gusina magaslaton a hadtörténelem legnagyobb téli csatájának legfontosabb és döntő sikerű része zajlott le. […]
Az I. z[ászlóa]ljunk április 3. óta tartalékban volt közvetlenül a Gusina mögött, míg az árkokat a 94-esek tartották megszállva.

Április 5-én a kora délelőtti órákban lépett működésbe az orosz tüzérség, melynek romboló tüze folyton növekedett, annyira, hogy az a déli órákban az akkor még ismeretlen pergőtűzre fokozódott. Ennek védelme alatt a több vonalból álló orosz gyalogság drótakadályaink elé lopódzva, 3 óra tájban egy sereg géppuska árasztotta el tüzével árkainkat és több hullámvonalban tört elő az orosz gyalogság. Az első támadó vonalak a 94-esek minden dicséretet megérdemlő hősies védelmében összeomlottak, azonban az utánuk következő hullámok betörtek az árkokba, mielőtt a tartalékban álló 1/101. zljunk harcba vethette volna magát.”

„A 94-esek ezredparancsnoksága, mely közvetlenül a Gusina alatt székelt, a keletkezett zavarban álláspontját kénytelen volt áthelyezni s így nem intézkedhetett, illetve nem gyakorolhatott a harc további menetére kellő időben közvetlen befolyást; a visszaszorított 94-esek pedig természetszerűleg az 1/101. tartalék zlj. egyes részeit is magukkal ragadták, annál is inkább, miután a zászlóaljparancsnok Bottka Géza szds. előzetesen harcképtelenné vált és utóda Simon Sándor 2. gy. e. szds. tájékozatlan lévén, szintén nem intézkedhetett.
Ekkor Laczhegyi Zoltán hdgy., az 1/101. zlj. segédtisztje önálló cselekedetre szánta el magát. Lelkes szavakkal és fellépéssel megállította az ingadozó részeket, majd ezekkel együtt a zászlóalj többi részét is harcra fejlődtetve, az oroszok elé vetette magát és új védővonalat teremtve, feltartóztatta az előnyomuló oroszokat. A túlerővel szemben pillanatnyi sikert ért el ugyan, de a helyzet igen válságos volt. Világ felől azonban előnyomulóban levő 10/101. századot, majd a valamivel későbben érkező 11/101. századot is Laczhegyi bevonta a harcba s ekkor az oroszok eddigi sikereiket veszélyben látva, dacára túlerejüknek, még az utolsó 2 hullámvonalukat is harcba vetették. Laczhegyi erre a Czasciki vonal mögött tartalékban álló 12/101. századot is, miután csapatát kitartásra buzdította, felsőbb parancs nélkül, sőt a 94-es zlj.-parancsnok tiltakozása ellenére harcba vonta olyformán, hogy azt személyesen vezette ellentámadásra. Ezt az ellentámadást az oroszok oldalába és részben hátába irányította. Hős 12. századunk pusztító tüze megakasztotta a készülő orosz szuronyrohamot, majd a 101-esek szuronyt szegezve, a 12. századhoz csatlakozva, véres öldöklések árán visszafoglalták a Gusinát.”

„Az oroszok vesztesége 200 halott, 400 sebesült és 600 fogoly. A visszaözönlő orosz tömegek elhányták felszerelésüket és így rengeteg gazdátlan puskát és géppuskát lehetett összegyűjteni. Saját veszteségünk feljegyzéseim szerint 300 főt tett ki, a halottak eltakarítása 3 napon át tartott. Meg kell jegyeznem és ezt akkori feljegyzésem is tanúsítja, hogy a harc közben a német tüzérség saját bevallása szerint is legénységünk közé lőtt abban a hiszemben, hogy a rohamlépésben előtörő 101-esek a muszkákhoz akarnak átszökni. Szerencsére még idejében észhez tértek. A német tüzéreknek azonban megmondottam, hogy nemcsak a 101-eseknél, de a magyar csapatoknál egyáltalában ismeretlen fogalom az átszökés.”

„A nap dicsősége a 101-é volt. Laczhegyi hdgy. önálló elhatározása és annak erélyes kivitele teljes sikert aratott és beigazolta, hogy ha a parancsnok agya és szíve helyén van, a mi bakáinkkal valóban a poklok kapui is bevehetők. Laczhegyi Zoltán hdgy. ezért a bátor és elszánt cselekedetéért a legnagyobb katonai kitüntetést, a Mária Terézia rend lovagkeresztjét nyerte el. Minden 101-es, de az egész ország is csak hálával tartozhat Gusina hőseinek és az 1., 2., 10., 11. és 12. század volt bakái lángoló betűkkel írták be nevüket ezredünk történetébe. Legyetek örökké büszkék Gusina vitézei teljesítményetekre, mert egyedül a Ti páratlan hősiességetek, csodálatos kötelességtudástok és drága véretek hullása akadályozta meg az oroszokat abban, hogy nagy célukat megvalósítva, Budapestre bevonuljanak."

 

 (Makkay Machelek Pál szerk. A 101-es zászlók alatt A volt békéscsabai cs. és k. 101. gy. e emléklabuma 337.)

Laczhegyi Zoltán (szül. 1889, Sajókeresztúr) 49 éves korában, 1938 áprilisában hunyt el Budapesten. Sírja a Fiumei úti Nemzeti sírkertben található.

A gusinai harcok során elesett Kraszkó György tartalékos hadapród őrmester fényképe és hadiútja a 101-esek ezredtörténetéből:

 

 

Kraszkó György sírja Békéscsabán az evangélikus temetőben található.

Köszönjük Buna Katalinnak az összegyűjtött információkat.

Szólj hozzá!

Címkék: gusina

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr738604402

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása