Magyarország déli részének 1918 novemberében bekövetkező szerb megszállását a Tisza-mente magyar lakossága sztoikus nyugalommal tűrte, hiszen ideiglenesnek vélte azt. 1919. január 17-én Adorjánon azonban olyan tragikus események játszódtak le, amelyek megpecsételték a falu lakóinak sorsát, és talán kihatással voltak az 1944 őszén elkövetett vérengzésre is: Adorjánon ezen a napon megöltek három szerb katonát.

A szabadkai szerb katonai parancsnok 1919. január 19-én az üggyel kapcsolatosan a következő táviratot továbbította az Újvidéken székelő hadsereg-parancsnoksághoz:

Milojević tábornok távirata

„[Magyar]kanizsa város parancsnoka tegnap a következő telefonjelentést tette: folyó év 4-éről 5-re virradó éjszaka Adorján faluban megölték a vegyes ezred 3. zászlóaljának 4. századába tartozó [következő] katonákat: Radivoj Mijatovićot, Milojko Stefanovićot és Mirko Paunovićot. A gyilkosságokat alattomosan hajtották végre, a meggyilkoltak a faluban nem követtek el semmilyen kihágást. A nyomozás folyamatban van, az elkövetők kiléte ismeretes, de még szabadlábon vannak. Az elkövetők és cinkosaik családtagjai őrizetben vannak.

Elrendeltem mindazok kihallgatását, akik bármilyen kapcsolatban voltak a meggyilkoltakkal. Részletes jelentést az adatok beérkezése után teszek.

parancsnok Milojević tábornok”

Az idézett szöveg forrása: Vojnoistorijski institut, Vojni Arhiv Beograd. Fond Prve armije, Popsinik 4, kutija 74, fasc. 4, reg. br. 14/5. Szerb eredetiből a szerző fordítása.

De mi is történt azokban a napokban Adorjánon? A Bácskában megjelenő magyar lapokat ekkor már erősen cenzúrázták, így hát ezekben nem jelenhetett meg tudósítás Adorjánról.

A szegedi Délmagyarország viszont 1919. január 22-én Adorján község fellázadt a szerbek ellen címmel, január 23-án pedig Mit mondanak adorjáni emberek a falubeli véres összeütközésről címmel jelentetett meg tudósítást az Adorjánon történtekről.

A Szegeden megjelenő Délmagyarország 1919. január 22-ei tudósítása az adorjáni eseményekről

A Szegeden megjelenő Délmagyarország 1919. január 23-ai tudósítása az adorjáni eseményekről

A szegedi Somogyi Könyvtár napilap-gyűjteményében fellelt két cikkben némileg ellentmondásos állítások vannak, ezért leghitelesebbnek az adorjáni plébánia évkönyvébe bejegyzett leírást tekinthetjük, melyet Horváth János plébános készített:

„1918 decemberében megszállták a szerbek egész Bács-Bodrog megyét. Adorjánba azonban nem jött állandó szerb őrség, hanem Bicskei Szilveszter hadnagy parancsnoksága alatt 4 tagból álló helyi polgárőrség volt hivatva a rendre felügyelni. A polgárőrség föl is volt fegyverezve. De hamar ideszoktak a szerb katonák. A dohány csalta őket ide. Rendszerint fegyveresen jöttek, lövöldöztek, több helyen a házba is belőttek, s állandóan rémületben tartották a lakosságot. Itt van a csírája az 1919. január 17-én történt hármas gyilkosságnak, mely oly szomorú következményekkel járt. Ezt azonban részletesen és hitelesen megírta Gulyás Károly, ideiglenes adminisztrátor, aki az adorjáni borzalmakat átélte.

Következik Gulyás Károly szóról-szóra átírt feljegyzése:

»1919. január 17-én, péntek este 7 óra után 3 fegyveres szerb katonát agyonlőtt 3 adorjáni legény Sarnyai Sándor udvarában; a holttesteket a Tisza szélén a vízbe dobták. A szerbek részegek voltak s valószínűleg gyilkosaik is. A tettesek: Lipták István, Tóth (Laci) Orbán és Elek Péter még akkor este elmenekültek.

Másnap, 18-án szombaton Magyarkanizsáról szerb tisztek és fegyveres katonák jöttek ki Adorjánba géppuskákkal és ágyúkkal, amelyeket a vasúti állomásnál állítottak fel. A gyilkosok atyafiait és teljesen ártatlanokat is összefogdosva és a szerb katonák hulláit a Tiszából kivéve szombaton este a szerbek haza mentek Magyarkanizsára, a géppuskákat és az ágyúkat is hazavitték.

Ugyanakkor 45 adorjáni lakost is elhajtottak Magyarkanizsára, akiket aznap fogdostak össze. 19-én, vasárnap hajnalban 1 óra után körülfogták Adorjánt szerb katonák, akik Magyarkanizsáról és Zentáról jöttek, és elkezdték a házak végében összerakott takarmányféléket gyújtogatni. Géppuskákat is állítottak fel. Aki a tüzet oltani akarta, azt agyonlőtték. Másokat menekülés közben lőttek meg.

Agyonlőtték a következőket: Milutinovics István és neje, 2. Sarnyai Krisztina, 3. Pósa Vince, 4. Milutinovics János, 5. idős Sóti György, 6. Apró Péter, 7. Szabó István (Orbán fia, Vajda Rozákia férje) megsebesült, de január 30-án Magyarkanizsán meghalt, 8. Sóti Illés Györgyöt pedig egy szerb katona szuronnyal megszúrta, ez is meghalt február 1-jén.

Magyarkanizsáról a piactérről visszahajtották a szerbek azt a 45 adorjánit a falu alá, akiket szombaton este kísértek el Adorjánból. Ezek kb. fél óráig nézték a házak égését és hallgatták a puskaropogást, azután újból elhajtották őket a szerbek Magyarkanizsára, és a városháza alatt bezárták őket a börtönbe, ahonnan csak 7-10 nap múlva szabadultak ki némely részük.

Teljesen leégett 10 ház, 5 háznál csak a melléképületek égtek le; igen sok takarmány ezenfelül és háziállatok is égtek meg.

A lakosok közül a gyújtogató szerb katonák többeket megvertek: így Ladóczki Istvánnét, Milutinovics Emíliát is, aki január 18-án délelőtt szülte meg gyermekét. Szalma György a háborúban elvesztette az egyik lábát: házát teljesen leégették a szerbek. Körmöczi Miklós és családja az égő házból csak úgy tudott kimenekülni, hogy a belső szoba hátulsó falát baltával kivágták és ott bújtak ki. Samu Bonaventúra gyermekágyas feleségét háza udvarában a kiszáradt kútba eresztette le gyermekével együtt.

Vasárnap, 19-én Zentára, Magyarkanizsára, Martonosra, Felsőhegyre, Oromhegyesre és a szállásokra menekült Adorján lakossága úgy, hogy a 19-ről 20-ra virradó éjszaka 20 lélek sem volt a faluban.

Január 20-án, hétfőn Zentáról és Magyarkanizsáról kocsikon fegyveres szerb katonák jöttek Adorjánba és egész nap raboltak, különösen az elhagyott házakat fosztották ki. Elvittek sok pénzt, élelmiszereket és ruhaféléket; kárt is igen sokat tettek a bútorokban.

Január 21-én, kedden délután eltemették az 5 agyonlőtt áldozatot 3 sírba.

A magyarkanizsai börtönből idő múlva minden adorjáni foglyot kieresztettek a szerbek, csak 11 maradt fogva, azokat pedig elkisérték Zentára és ott zárták be őket.

Így lakolt meg Adorján lakossága 3 hencegő fiatalember értetlen és oktalan hősködéséért.«”

Az idézett szöveg forrása az adorjáni Sarlós Boldogasszony római katolikus plébánia évkönyve (Historia domus).

A szerencsétlenül járt adorjániak némi anyagi segélyt – 500-500 koronát – csak öt hónappal később, az addigra már Magyarkanizsán is megalakult „néptanácstól” kaptak. (Forrás: Történelmi Levéltár Zenta. F. 072 Magyarkanizsa Nagyközség 1919-1941, 1. sz. kötet: Magyarkanizsai Néptanács közgyűlési jegyzőkönyvei 1919., 144/1919, 145/1919 és 146/1919 jegyzőkönyvi sorszámok.)

Az adorjániak emlékezetében közel 100 év távlatában manapság is elevenen él az 1919-es szörnyű napok emléke. Akárcsak a 70 évvel ezelőttieké is, hiszen a bosszúállás 1944 őszén megismétlődött: a kommunista partizánok sem voltak könyörületesek.

Az 1919. január 19-ei adorjáni katonai megtorló akció polgári áldozatai méltán tekinthetők az I. világháború áldozatainak, hiszen fegyverszünet volt érvényben, de a háborút lezáró békeszerződést még nem írták alá. Álljon tehát itt mementóul az áldozatok névsora és adatai az adorjáni plébánia halotti anyakönyve alapján:

APRÓ Péter földműves. 30 éves, rk. vallású, felesége Magda Viktória. Elhunyt lőtt sebtől eredő belső vérzés következtében 1919. január 19-én Adorjánon. Bejegyezve 8/1919 sz. alatt.

MILUTINOVICS István földműves. 60 éves, rk. vallású, felesége Sarnyai Krisztina. Elhunyt lőtt sebtől eredő belső vérzés következtében 1919. január 19-én Adorjánon. Bejegyezve 11/1919 sz. alatt.

MILUTINOVICS János földműves. 60 éves, rk. vallású, felesége Sóti Rozália. Elhunyt lőtt sebtől eredő belső vérzés következtében 1919. január 19-én Adorjánon. Bejegyezve 7/1919 sz. alatt.

MILUTINOVICS szül. Sarnyai Krisztina földműves. 55 éves, rk. vallású, férje Milutinovics István. Elhunyt lőtt sebtől eredő belső vérzés következtében 1919. január 19-én Adorjánon. Bejegyezve 9/1919 sz. alatt.

NAGY Erzsébet földműves. 36 éves, rk. vallású, férje Benák Ferenc. Elhunyt 1919. február 22-én – az 1919. január 19-ei események áldozata. Bejegyezve 18/1919 sz. alatt.

PÓSA Vince földműves. 54 éves, rk. vallású, felesége Borsos Erzsébet. Elhunyt lőtt sebtől eredő belső vérzés következtében 1919. január 19-én Adorjánon. Bejegyezve 6/1919 sz. alatt.

SÓTI György földműves. 60 éves, rk. vallású, felesége Milutinovics Anna. Elhunyt lőtt sebtől eredő belső vérzés és megégés következtében 1919. január 19-én Adorjánon. Bejegyezve 5/1919 sz. alatt.

SÓTI Róza földműves. 56 éves, rk. vallású, férje Milutinovics János. Elhunyt 1919. március 23-án – az 1919. január 19-ei események áldozata. Bejegyezve 23/1919 sz. alatt.

Az adatok forrása az adorjáni Sarlós Boldogasszony római katolikus plébánia V. számú halotti anyakönyve (1919-1931).

* * *

Az írás utóélete

Blogunk Facebook oldalán megosztva a posztot több kommentet is kaptunk az érintettek leszármazottaitól. Katona József, Milutinovics István és felesége, Sarnyai Krisztina ükunokája elküldte ősei síremlékének a fotóját az adorjáni temetőből.

Sóti Ernő nagymamája és testvérei 1915-ben készült fotóját küldte el a számunkra. A kép bal szélén áll a nagymama, a jobb szélen pedig a forrásszövegben említett Ladóczki Istvánné, Milutinovics Emília.

Köszönjük a fotókat és a megosztás lehetőségét!

További fotók megtekintéséhez kattintson a képre!