Törökországban az első világháborús centenárium keretén belül is erősen hangsúlyos figyelmet kap a gallipoli csata 100. évfordulója. A Dardanellák sikeres védelme a török közvélemény részéről is érdeklődéssel övezett esemény. Ennek jegyében került sor 2015. november 25-én Isztambulban, egészen pontosan Yeniköyben arra a nemzetközi tudományos konferenciára, amely a GALLIPOLI 100 – Austro–Hungarian–Ottoman Alliance in WWI (Gallipoli 100 – Osztrák–Magyar–Oszmán szövetség az első világháborúban) címet kapta. Katona Csaba beszámolója a konferenciáról.

A kétnyelvű (török, angol) rendezvényt a budapesti Terror Háza Múzeum támogatta anyagilag, a szervezés munkálatai pedig az Isztambuli Magyar Intézetre hárultak az ugyancsak isztambuli Osztrák Kulturális Intézet és budapesti Yunus Emre Intézet segítségével. A kor szellemét megidézve az egykori szövetségesek összefogására is visszautalt mind az előadók személye (osztrák, török és magyar történészek szólaltak fel), mind pedig a helyszín: az Osztrák Kulturális Intézet épülete ugyanis egykor a Monarchia nagykövetségének adott otthont. A nagyfokú érdeklődést jól példázza, hogy az épület díszterme zsúfolásig megtelt emberekkel, akiket a házigazda intézmény igazgatója, Romana Königsbrun, majd pedig az Isztambuli Magyar Intézet igazgatója, Fodor Gábor köszöntött elsőként.

A konferencia első előadója, Felix Schneider (Osztrák Nemzetvédelmi Akadémia) volt. A gallipoli csatáról szólva kiemelte a brit és francia támadás előkészítésében Winston Churchill igen jelentős szerepét, ám azt sem hallgatta el, hogy az antant nem mérte fel helyesen a török seregek felkészültségét. Az osztrák–magyar csapatok támogatásával ugyanis a törökök ellenállása sikeresnek bizonyult, ami komoly csapást mért az antantra, a tervezett gyors siker helyett demoralizáló kudarcban volt részük. Sokan ekkor, e kudarc nyomán ismerték meg a háború valódi arcát.

Az első magyar előadó, Négyesi Lajos (Nemzeti Közszolgálati Egyetem) más oldalról közelítette meg ugyanazt a témát. Ő a magyar Landauer Béla gallipoli haditudósításai alapján emlékezett meg a száz évvel korábbi eseményekről. Landauer a helyszínen első kézből értesült mindenről, illetve tapasztalta meg a történteket. Szó szerint a tűz közelében lévén megismerhette Otto Liman von Sanderst és Musztafa Kemált is a Dardanelláknál, így a Glória sorozatcím alatt az Élet folyóiratban megjelent tudósításai a szemtanú hitelességével tudósították a korabeli olvasóközönséget Gallipoliról.

Harmadikként Demeter Gáboré (MTA BTK Történettudományi Intézet) volt a szó. A történész kevéssel távolabbra tekintett vissza előadásában. Az első és második Balkán-háborúk, amelyek diplomáciai és hadi szempontból is a „nagy háború” előzményei közé sorolhatóak, voltak előadásának főszereplői. Ezen belül elsősorban a kelet-trákiai hadműveletekről beszélt, ismertetve az Monarchia katonai megfigyelőinek észrevételeit, tudósításait, megállapításait.

 A magyar előadók és Fodor Gábor a konferencia helyszínén

A rendezvény első török előadójaként Tosun Saral (Török–Magyar Baráti Társaság, Ankara) kapott szót. Témája az osztrák–magyar tüzérség sikeres gallipoli harci tevékenysége volt. Rámutatott arra, hogy a Monarchia tüzérei komoly segítséget jelentettek a török csapatok számára, jelentős mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy az antant nagyszabású támadó hadművelete dugába dőlt.

Emre Saral (Hacettepe Egyetem) szintén az osztrák–magyar tüzérség gallipoli részvételéről beszélt. Mintegy háromezer embert küldött a gallipoli harctérre a Monarchia, de nem csak katonák alkották ezt a segéderőt, hanem például orvosok, nővérek is. Az előadó szintén hangsúlyozta, hogy az osztrák–magyar tüzérség a Dardanellákért vívott harcban kiemelkedő szerephez jutott.

 A közönség

Katona Csaba (MTA BTK Történettudományi Intézet) a hadszínterek után a diplomácia világába kalauzolta a hallgatókat. Azt vázolta fel, hogy Tisza István magyar miniszterelnök miért tartotta fontosnak Törökország, de még inkább Bulgária hadba lépését. Tisza ugyanis rendkívüli módon tartott attól, hogy egy kiszélesedő háború esetén Románia a Monarchia, így Magyarország ellen fordul. Ezért látta elkerülhetetlennek, hogy a bolgárok afféle ellensúlyt képezzenek Romániával szemben, míg Németország a török szövetséget gondolta elsődlegesnek. Végül a dolgok Tisza szándékának megfelelően alakultak, hiszen Törökország már 1914-ben, míg Bulgária 1915-ben a központi hatalmak mellett lett hadviselő fél.

Hornyák Árpád (MTA BTK Történettudományi Intézet) a gallipoli harci események magyarországi visszhangjáról tartott előadást. A magyar közvéleménynek szánt tudósítások alapján egyértelműen elmondható, hogy a magyar közvélemény messzemenően szimpatizált Törökországgal, így a Gallipolinál – az osztrák–magyar hadak segítségével – aratott győzelem visszhangja egyértelműen pozitív volt, közös sikerként jelenítették meg azt. (Hornyák Árpád és Katona Csaba az MTA BTK Történettudományi Intézet első világháború OTKA-kutatócsoportját is képviselték, amelynek kutatási témája a közép-kelet-európai nacionalizmusok első világháborús szerepe.)

Mithat Atabay (Çanakkalei Egyetem) egy másik frontra „vezényelte” hallgatóit, hiszen ő a török katonáknak a galíciai harcokban betöltött szerepéről beszélt. Itt, Gallipolival ellentétben, a török csapatok segítették az oroszok ellenében a Monarchia katonáit. Mindez, mint az előadó rámutatott, nagyon komoly áldozatokat követelt meg a török katonáktól.

Az előtte elhangzottakhoz csatlakozott az utolsó előadó, Bilge Karbi (Yildiz Egyetem, Isztambul) témája is. Ő a galíciai harcok kapcsán a Monarchia és Törökország diplomáciai tárgyalásait mutatta be. E tárgyalások során komoly viták alakultak ki, mivel a német parancsnokok nem akarták, hogy a török csapatok a segítségükre legyenek. Végül mégis ezzel ellentétes döntés született, így kerültek a török katonák Galíciába.

 Osztrák, magyar és török résztvevők a konferencián

A nagysikerű rendezvény fogadással zárult, amelynek során a szakmai tanácskozás oldottabb formában folytatódott, az előadók és a hallgatóság beszélgetésbe elegyedtek egymással. A rendezvény kétségkívül eleget tett feladatának. Egyfelől a gallipoli csata kapcsán az osztrák–magyar és török együttműködés részleteit tárta felszínre, másfelől tágabb értelemben is felvillantotta a két ország hadi és politikai szövetségének első világháborúhoz kötődi mozzanatait – mindezt nemzetközi kontextusba ágyazottan.

A cikk szerzője Katona Csaba történész, a MTA BTK Történettudományi Intézetének munkatársa