A 2015-ös év legnépszerűbb írásait gyűjtöttük egyetlen posztba: olvassuk együtt újra az elmúlt év – statisztikánk szerint – legérdekesebbnek bizonyult cikkeit. Szokásos év végi (ezúttal újévi) posztunkból kiderül a Nagy Háború Blog 2010-es indítása óta legolvasottabb cikkek ranglistája is. Minden olvasónknak boldog új évet és kellemes olvasgatást kívánunk!
A legolvasottabb posztok 2015-ben
1. Bálint Ferenc: Az osztrák-magyar hadsereg felszerelése és az egyenruha változásai az I. világháborúban
Az első világháború kezdetén viselt osztrák–magyar egyenruhák a háború négy éve alatt számos változáson mentek keresztül. Az itt következő posztban röviden bemutatjuk ezeket a változásokat, valamint a Monarchia katonáinak a háború idején rendszeresített felszerelését. Azok számára, akiket mélyebben érdekel a téma, Műhely rovatunkban hosszabb tanulmány formájában is elolvashatják az itt leírtakat.
2. Sajó György: Nyolcezer magyar pusztulása Afrika belsejében
Különös hadifogoly érkezett tegnap a hadifogoly fogadó bizottság elnökéhez Magyary-Kossa Bélához. Közlegényi ruha volt rajta, szeme be esett, két mankót szorongat kezében, alázattal bemutatkozik: Schellarin Emil a volt császári és királyi közös hadsereg 64. gyalogezredének tartalékos hadnagya. Afrikából érkezett.
3. Balla Tibor: Az Osztrák-Magyar Monarchia hadereje a nagy háború előestéjén
Hogyan épült fel Ferenc József dunai birodalmának a hadereje? Milyen létszámmal, személyi utánpótlással, harci tapasztalatokkal rendelkezett ez a hadsereg? Mit mutat a nemzetközi összehasonlítás és mennyire volt felkészült egy háborúra ez a haderő? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a következőkben.
4. Pollmann Ferenc: Przemyśl védelme
Egy nemzet hadtörténelmének dicsőségkönyvében nem csupán győztes hadjáratok és csaták kerülnek feljegyzésre. Előfordul, hogy bár a hősies helytállás és a félelmet nem ismerő, bátor kitartás is kevésnek bizonyul a sikerhez, az utókor mégis méltónak ítéli a férfias küzdelemben alulmaradók haditetteit a megörökítésre. Az első világháború sok-sok nagy csatájának sorából ezért kínálkozik kiemelésre – tragikus befejezése ellenére – a przemyśli vár védelmének története. Nekünk, magyaroknak pedig különösen fontos az emlékezés, hiszen a védők nagyobbik része magyar (honvéd és népfelkelő) ezredekben harcolt.
5. Rózsafi János: A „doberdói pokol” a harcok kezdete előtt
A magyar köztudatban a Doberdó neve a földi pokol szinonimájaként is él. Milyen volt ez a táj a harcok kezdete előtt? Írásunkban az itt harcoló magyar katonák által leginkább emlegetett, a fennsík kulcspontjának számító Monte San Michele magaslat és az alatta fekvő San Martino del Carso település előtti területet mutatjuk be olvasóinknak.
6. Miklós Tamás: Szlovák nemzetiségű katonák harctéri magatartása a háború végén
Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében 100 katonából 4 volt szlovák, akiknek a harctéri helytállását általában elismerés övezte. Boroević Svetozar osztrák–magyar tábornagy szlovák katonáit „kitűnő matériának” nevezte. Vajon igaz volt ez 1918-ban is? Az alábbiakban egy olyan dokumentum kerül bemutatásra, amely az egykori cs. és kir. esztergomi 26. gyalogezredben szolgáló szlovák nemzetiségű katonák harctéri helytállásához nyújt adalékokat.
7. „Megremegett bele a lelkünk: itt a háború”
Imre Gábor kadét doberdói naplója – 1. rész
Az olasz front megnyílásának 100. évfordulóján új sorozatot indítunk útjára. Imre Gábor kadét naplója az Isonzónál 1915 májusában kirobbanó harcok kezdetétől 1915 augusztusáig, a 2. isonzói csatában történt megsebesüléséig követi nyomon szerzőjének háborús történetét. A császári és királyi újvidéki 6. gyalogezred elkülönített I. zászlóaljában szolgáló, civilben szobrászművész hadapród naplója a doberdói harcok naturális valóságáról ad megrázó erejű leírást. Méltó folytatása és kiegészítése a blogon eddig megjelent harctéri sorozatoknak.
8. Sajó György: Nyolcezer magyar pusztulása Afrika belsejében?
Szeges korbácsos bennszülöttek. Homokban sült strucctojás. Idomított majmok. Sivatagi üregekben nyomorgó meztelen katonák. Ingfoszlányra írott könyörgő levél Tisza Istvánhoz. Azt hiszem, nem kell feltétlenül hadtörténésznek lenni ahhoz, hogy ezek a népmesei elemek azonnal szemet szúrjanak bárkinek a kilencezer-hatszáz, Afrikában raboskodó magyar katonáról szóló április elsejei posztunkban. Bár több kedves olvasónk is meggyanúsított minket azzal, hogy az egész írás csak szerkesztőségünk áprilisi tréfája, sietve leszögezzük, hogy a cikk szó szerint így jelent meg a korabeli sajtóban, s még csak nem is április elsején!
9. Rózsafi János: A debreceni 3. honvédezred tragédiája a Kárpátokban
1915 januárjának végén az osztrák–magyar erők kitörni készültek a Kárpátokból, az ellenük meginduló ellentámadás nyomán azonban újra orosz csapatok jelentek meg a Magyar Királyság területén. Február első napjaiban a 20. honvéd hadosztály megfogyatkozott létszámú ezredei a Laborc folyó völgyében vívtak élethalál harcot a nyomukban járó orosz erőkkel. Ekkor került sor a debreceni 3. honvédezred megsemmisülésére…
10. Stencinger Norbert: Szövetségesből ellenség
1915. május 23-án Olaszország hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának. Ezzel a lépéssel végérvényesen eldőlt az, hogy az egykori szövetséges nemcsak kibújik korábban vállalt kötelezettsége alól, hanem a továbbiakban az ellenséges tábort erősíti. A felek már hosszú évek óta rendelkeztek tervekkel egy egymással vívandó fegyveres konfliktus esetére. Igaz, nem olyanokkal, amelyek végül a háborúban megvalósultak…
11. Stencinger Norbert: Az olasz haderő felkészülése a Nagy Háborúra
A háború kitörésekor Olaszország nem lépett be a nagy összecsapásba, ahogy azt szövetségesi kötelezettsége megkívánta volna, és így nem támogatta Ausztria–Magyarországot a harcban. Sőt, amíg a Monarchia katonái két hadszíntéren nagy veszteséget elszenvedve küzdöttek, addig a délnyugati szomszéd a haderejét fejlesztette és egy támadó háborúra készült…
12. Pintér Tamás: Élet a doberdói frontvonal mögött – a Segeti tábor
A Doberdó-fennsíkon küzdő katonák élete nem csak az állandó harcokból állt. Legalább annyi időt, ha nem többet töltöttek el a frontvonalak mögött tartalékban, pihenőn. Létrejött itt egy különleges tábor is, ami az ott járt magyar katonák számára egy mesebeli „város” illúzióját keltette.
A blog 2010-es indulásától kezdve mért olvasottsági mutatók alapján az örökranglista 2015-ben a következőképp alakult:
- Pintér Tamás: A Doberdó fogalma
- Kiss Gábor: Családfakutatás a Hadtörténelmi Levéltárban
- Örömkatona: Isonzó, Doberdó csataterei napjainkban
- Kiss Gábor: Harci gázok alkalmazása az első világháborúban
- Sallay Gergely: Osztrák–magyar hadikitüntetések az első világháborúban
- Babos Krisztina: Két dal a Doberdóról
- Pollmann Ferenc: Limanova, magyar győzelem
- Balla Tibor: Az első világháború legsikeresebb hadművelete az olasz hadszíntéren – a caporettói áttörés
- Hermann Róbert: Mire jó a levéltár?
- Szőts Zoltán Oszkár: A központi hatalmak hadicéljai
- Szőts Zoltán Oszkár: Przemyśl, magyarok adták fel, magyarok szerezték vissza
- Bálint Ferenc: Az osztrák-magyar hadsereg egyenruhái 1914-ben
Ajánljuk olvasóink figyelmébe 2011-es, 2012-es, 2013-as és 2014-es best of posztjainkat is.
