Részletek Dr. Szojka Kornél emlékirataiból (1-21. rész)

2015.12.28. 23:49 :: Nagy Háború szerkesztőség

Szojka Kornél 1889. augusztus 3-án született a Csongrád vármegyei Mindszenten. A nagyenyedi református gimnázium elvégzése után jogi doktorátust szerzett. 1913. október 1-jén Szegedre vonult be a 46-os gyalogezredhez egyéves önkéntesi szolgálatra. Az egy év letelte előtt kitört a háború, amelyet végigküzdött és káplárból a főhadnagyi rangig emelkedett. Hadiútja először a 46-os anyaezredhez, később ennek az elkülönített III. zászlóaljához, végül az ebből létrejövő 133. gyalogezredhez vezetett. Háborús naplóját politikai okokból 1951-ben megsemmisítette. Emlékei alapján 1962-ben Kanadában írta meg visszaemlékezését. 1978-ban hunyt el Szentesen. A szerző életéről, a visszaemlékezés történetéről és a forrásközlés módjáról a sorozat első részében adunk részletesebb ismertetést.

1. rész: „Extra ruhát csináltasson nékem!”

Új sorozatot kezdünk a héten: dr. Szojka Kornél emlékiratainak első világháborús fejezetéből közlünk részleteket. A jogász doktor 100 éve, 1913. október 1-jén vonult be egyéves önkéntesi szolgálatra a szegedi 46-os közös gyalogezredbe. A szolgálat leteltét megelőzően kitört a háború, így az egy évből öt lett a számára…

2. rész: „Az ezred színe a papagájzöld volt”

1913. október 1-jén egyéves önkéntesi szolgálatra vonult be hősünk a szegedi 46-os közös gyalogezredbe. A mai részben az ezred felépítéséről, hadrendi besorolásáról, a bevonulás utáni felszerelésről és önkéntes társairól ad számunkra ismertetést. Leírásából nagyon jó általános képet kapunk a Monarchia közös ezredeinek a felépítéséről is, tovább ismerkedve a korabeli k.u.k. szakzsargonnal…

3. rész: „A városba két hónapig nem engedtek ki”

Hősünk egyéves önkéntesi szolgálatra történt bevonulása után 1913 őszén nagy szigorral vette kezdetét előbb a gyakorlati, majd az elméleti kiképzés. Amíg „vorschriftsmäßig” nem tudtak viselkedni, az utcára sem léphettek ki…

4. rész: „Reggel 7 órakor már a kaszárnya udvarán állt az önkéntes Abteilung”

Mai fejezetünkben tovább ismerkedünk az 1913 októberében egyéves önkéntesi szolgálatra Szegedre bevonult hősünk gyakorlati és elméleti kiképzésével. Mindeközben a 46-os gyalogezred szervezetét, felépítését is még alaposabban megismerhetjük.

5. rész: „Mindenki érezte és tudta, hogy a háború kikerülhetetlen”

Elérkezett az 1914-es esztendő. Az egyéves önkéntesi szolgálatra Szegedre bevonult hősünk életében viszonylag kellemesen indul az év: a gallérra krumplivirág kerül, és még bálokba is elengedik. A levegőben azonban érezhető volt valami, majd a májusi tiszti vizsga és a karánsebesi harci gyakorlat után visszatérve egy június vasárnap értesülnek, hogy Szarajevóban meggyilkolták a trónörököst…

6. rész: „Nemhogy levetkőzni, de még a derékszíjat is letenni tilos volt…”

Szegedről a 46-osok még 1914. július 27-én útra keltek a szerb határ menti Pancsovára, ahol majd a háború első hónapját tölti az alakulat. Az 1913-ban önkéntes szolgálatra bevonult hősünk emlékezetében ebből az időszakból leginkább Jármy százados Belgrád elleni akciója és a Duna hűs vize őrződött meg…

7. rész: „Az emberek hullottak, mint a répa”

A pancsovai nyaralás után Galícia felé irányítják a szegedi 46-osokat. Alig szállnak ki Chodorownál a vonatból 1914. augusztus 30-án Rohatynnál rögtön át is esnek a tűzkeresztségen. A veszteségeknél csak a fejetlenség volt nagyobb. Folyamatos visszavonulások és előretörések, kisebb-nagyobb csatározások jellemzik önkéntesünk hadiútját, aki maga sem érti, hogy került ki ép bőrrel ezekből a küzdelmekből…

8. rész: „Koszosan, piszkosan, rongyosan és meggondolatlanul…”

1914 szeptembere nagy visszavonulást hoz az osztrák-magyar csapatok között hősünk alakulata, a szegedi 46-osok számára is. A Kárpátokon innen a kolera is fékeveszetten tizedeli az ezrededet. Így érnek el Tizsénybe, ahol Szojka Kornél is megbetegszik. Utolsó erejét összeszedve felkapaszkodik egy betegvonatra és meggondolatlanul haza utazik Szegedre…

9. rész: „Vissza kellett vonulnunk lassan, utóvédharcokat folytatva…”

A szegedi gyógyulás után hősünk 1914 decemberében újra a frontra indul a menetszázadával. Ezúttal a 46-osok elkülönített III. zászlóaljához délre vezénylik. Itt a szerbiai előrenyomulást visszavonulás követi, majd táborozás Szlavóniában. Katonáskodásának történetét édesapja szegedi halálának híre szakítja meg…

10. rész: „Vajon hol találkozunk az olasz csapatokkal először?”

A szerbiai harcok és szlavóniai táborozás után, 1915 májusának végén a hadba lépő olaszok ellen vezénylik hősünk alakulatát. Az Isonzó melletti Tolmeinnél mesebeli vidékre kerülnek a szegedi bakák, ahol azonban egy eddig ismeretlen ellenfél vár rájuk…

11. rész: „A golyózáporban hullottak körülöttem az embereim…”

Hősünk alakulata a kezdeti bizonytalankodás után 1915 májusának végén már összetalálkozik, és súlyos összecsapásokat vív az olasz csapatokkal. A szegedi 46/III-as zászlóalj ekkor kerül későbbi hősies harcainak a helyszínére, a Tolmein fölé magasodó Mrzli Vrh magaslatára.

12. rész: „Magyarok, Sturm!”

1915. június 2-án hősünk zászlóalját meglepetésszerű olasz támadás éri a Sleme nyeregnél a Rudeci rob oldalában. A szegedi 46/III-asok visszaverik ugyan az alpinik támadását, de maguk is súlyos árat fizetnek érte…

13. rész: „Törjek ki az állásunkból, rohanjak rá az olaszokra…”

Visszaemlékezésének mai részében hősünk seregszemlét tart hősi halált halt és a harcokat túlélő, a Mrzli Vrh oldalában egykor vele együtt szolgált társai körében, majd leírja egy általa végrehajtott vállalkozás történetét.

14. rész: „Állásaink kiépítése, tökéletesítése, kavernák építése…”

A harcok szüneteiben, különösen a téli hónapokban, a Tolmein fölötti hegyekben is intenzíven folyt az állások kiépítése, megerősítése. Hősünk visszaemlékezésének mai részében a Mrzli és a Sleme oldalában állásban és pihenőn töltött mindennapi életről kapunk leírást.

15. rész: „Ma még piros élet, holnap fehér álom…”

Élet és halál Tolmein fölött, a Mrzli vrh és a Vodil vrh oldalában. Hősünk visszaemlékezésének mai részéből megtudhatjuk hogyan étkeztek, szórakoztak, közlekedtek, temetkeztek és gondolkodtak minderről az itt harcoló magyar katonák.

16. rész: „Vittük a századunkban magunkkal hozott szegedi cigányprímást…”

Ezúttal a brassói „káderhez”, majd – miután a „káderhiénák” nem szívlelik a „frontkutyákat” – újból a frontra követhetjük nyomon hősünket. Maguk vigasztalására a híres szegedi cigányprímást, Gondit is viszik a menetszázaddal, aki ezután földön és vízen is húzza a tiszt uraknak…

17. rész: „C’est la guerre!”

Hősünk a mai részben egy olasz állásszakasz ellen 1916 tavaszán végrehajtott meglepetésszerű támadás történetét meséli el. Maga ugyan nem vett részt az akcióban, a történet azonban más forrásokból is ismert és mindenképp figyelemre méltó. A végkifejlet pedig meglepetést is tartogat…

18. rész: „Ők is fúrtak, a mieink is fúrtak…”

1917 nyarán a Mrzli vrh tetején is dúlt az aknaharc. Hősünk a mai epizódban ebbe enged betekintést. Később géppuskás kiképzésekre vezénylik Horvátországba, majd a „káderhez” Gyulafehérvárra. Azt is megtudhatjuk, hogy miért volt szerencsés a várban a tiszti laktanya és a püspöki palota közelsége…

19. rész: „Támadásra indult a francia gyalogság…”

Monte Tomba, 1917. december 30. délután 4 óra: a szegedi 46/III. zászlóalj megsemmisül. Hősünk ezúttal a testvére történetét meséli el, aki részese volt a tragikus eseményeknek. Drámai sorok egy eddig kevésbé ismert eseményről, amely egész életében kísértette az átélő…

20. rész: „A felettünk robbanó srapnelekből a bal alsó lábszáramba golyót kaptam…”

1918 tavaszán hősünk újra kikerül a frontra. A mai részben a piavei offenzíva időszakába kalauzol el bennünket, amiből megismerhetjük a támadás során bekövetkezett sebesülésének a történetét is.

21. rész: „Számomra ez a háború befejeződött”

1918 nyarán, a piavei csata során szerzett sebesülését követően hősünket kórházról kórházra szállítják, majd végül hazakerül. Közben egy érdekes történetet is elmesél egy frontra került feleségről. Szojka Kornél háborús története Békéscsabán, a kádernél ér véget. Sorozatunk utolsó része következik.

Szólj hozzá!

Címkék: dr. szojka kornél szegedi 46-os gyalogezred

A bejegyzés trackback címe:

http://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr358207564

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Utazás

húavéti emlékút 

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

A hadak útján 

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Legutóbbi kommentek

  • diosjeno: A négy évszak képei között találtam meg nagyapámat Schamschula Rezső tábornokot ábrázoló képet. A ... (2017.04.27. 21:11) Négy évszak képei
  • PintérTamás: @MTi: Nem lesz ez olyan hosszú, de ne szpojlerezzünk! :) (2017.04.25. 21:33) Bajorok, tüzérek, lebetegedés
  • MTi: Akkor ezzel a betegszabadsággal lassan véget ér a napló-folyam ezen szakasza? (2017.04.25. 20:20) Bajorok, tüzérek, lebetegedés
  • KajonÁrpád: Böngésztem a Fortepant, és mit találtam? A géppuskás kép egy másik változatát :) fortepan.hu/_pho... (2017.04.23. 16:19) Négy évszak képei
  • KajonÁrpád: @Moticska Tihamér: Igen, a "fokos" hadosztály egyik komoly fegyverténye volt annak a szakasznak a ... (2017.04.23. 16:18) Négy évszak képei
  • Utolsó 20

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról