„A Kárpátok csodaszép fenyvesei ingyen adták a karácsonyfát”

2015.12.26. 22:59 :: ToporIstván

A magyar királyi debreceni 2-ik honvéd huszárezred frontkarácsonyai

A debreceni 2-es huszárok a négy háborús karácsonyból hármat az orosz, egyet pedig a román harctéren ünnepeltek. Fronton töltött karácsonyaikról az ezred történetét feldolgozó, két háború között megjelent összefoglaló kötet alapján kaphatunk képet. Az 1914-es és 1915-ös év karácsonya Galíciában, majd Volhíniában, az első vonalakban találta az ezredet. Az 1916-os év karácsonyába – a viszonylag békés ünnep és a meleg fedezék ellenére – már komor gondolatok is vegyültek. Az utolsó, az 1917-es év karácsonyát pedig teljesen háttérbe szorította a december 22-én Breszt-Litovszkban kezdődött béketárgyalás. Az alakulat történetét megörökítő kötet is erre az eseményre fókuszál, az ünnep már nem jelenik meg a krónikában. Az itt következőkben e három frontkarácsony hangulatát szeretném bemutatni az ezredtörténetből vett idézetek alapján.

Az ezredet az első háborús karácsony a Jasłó körüli harcok hevében érte. 1914. december 24-ének estéjén a huszárok otthon maradott szeretteikre és elesett bajtársaikra gondoltak. A rajvonalban fekvő huszárok szakaszparancsnokai kis fenyőgallyakat gyújtottak meg. A szemerkélő esőben könnyes szemű katonák gyülekeztek az égő fenyőgallyak körül.

Az ezredparancsnokság tisztjei egy kis házban rendezkedtek be. Karácsony estéjüket az egyik segédtiszt naplójában így örökítette meg:

„Az ezredtörzs késő este egy egyedülálló házban szállásolta el magát. Mivel az egész házban csak egy szoba-konyha volt, a házbelieket, két csinos leány is volt köztük, bezártuk a padlásra. Így legalább biztosítva voltunk afelől, hogy nem kémkedhetnek. Az ezredtörzshöz még csatlakozott Békessy százados is, aki egy kis fenyőfát hozott magával. Egész készletünket, három szál gyertyát, rákötöttük a fára és meggyújtottuk őket. Ebben a pillanatban mindnyájan könnyes szemmel gondoltunk az otthonlevőkre. Ezalatt Lipták szakács a konyhában – hús hiányában – hihetetlen mennyiségű jó vastag palacsintát sütött, mihez még egy kevés piros hadiborunk is akadt. Vacsora közben Tóth ezredtrombitás a hadosztályparancsnokságtól egy nagy ládával állított be, melyet a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Schneider főhadnagynak küldött azzal, hogy tartalmát karácsony estéjén az ezredtörzs tagjai között ossza szét. Volt most öröm! Kivétel nélkül mindenkinek jutott valami. Ennivalón kívül sál, ceruza, levélpapír stb. Az éjszakát elég nyugodtan töltöttük, de korán reggel az oroszok kezdték a házat lőni, úgyhogy ki kellett mennünk belőle.”

Front mögötti pihenés Front mögötti pihenés. Zupka, Lévay, Székely főhadnagyok, Halász hadnagy, Streicher százados, Horváth főhadnagy (forrás: A m. kir. debreceni 2-ik honvédhuszárezred története 1869–1918. Budapest, 1939)

A szilveszter meglehetősen sok nehézséggel köszöntött be. Az erős havazás és hideg miatt az ellátás bizony meglehetősen hiányos volt. Az éjszaka még jobban megkeserítette a huszárok életét. A 20 fokos hidegben, napok óta fedél nélkül élő katonák ruházata csontkeménnyé fagyott, s hogy ők maguk ne fagyjanak meg, az erdőben hatalmas tüzeket raktak. Mindenki ezek köré gyülekezett, kivéve a tábori őrsöket és a figyelőket. A katonák szótlanul bámulták a táncoló lángokat. Gondolatban az elmúlt évi szilveszter eseményeit idézték fel, „amikor még híre sem volt háborúnak és szeretteik kacagó szava és a megrakott asztal tette széppé és kívánatossá életüket.”

Az első vonaltól néhány lépésnyire a hálás huszárok fenyőgallyakból hatalmas sátrat állítottak parancsnokuknak, Flohr János ezredesnek. Flohr nagy népszerűségnek örvendett huszárjai körében. „Mint mindig, most is mindenkihez volt egy bátorító vagy korholó, de végeredményben mindig jóleső és vigasztaló szava. Kifogyhatatlan málhatáskájából mint mindig, most is előkerült valami váratlan jó. Egyiknek egy finom cigaretta, másiknak egy szelet csokoládé, harmadiknak egy pohár valódi sherryt adott s azért egy pillanatra egy kis otthoni élvezet illúzióját ébresztette és feledtette a helyzet sanyarú voltát”.

A csendes szilveszteri éjszaka után a mínusz 30 fokot mutató hőmérő ellenére az oroszok kora reggel általános támadást indítottak az egység állásai ellen. A támadás hamarosan felélénkítette a huszárokat, úgyannyira, hogy a csontig hatoló hidegről is megfeledkeztek.

Az új esztendő első napjának mozgalmasra sikeredett eseményei mintha előre vetítették volna árnyékukat az egész évre.

Az 1915-ös esztendő karácsonya az oroszországi Galuziában érte az ezredet. December 23-án újra az első vonalba vezényelték huszárjainkat. A 9. honvéd huszárezred állásának balszárnyát vették át. Négy századából a Streicher-, a Maasburg- és a Pálffy-század az első vonalba került, míg a Dömötör-század a tartalékot képezte. „December 24-e gyönyörű, kellemes időt hozott a huszároknak. A szemben álló oroszok között is csend honolt. Az ezredtörzs Galuzián, a gyár melletti épületben rendezkedett be. Máglyák sokasága világította meg az estét, ennek fényénél vonultak a közelben lévő csapatok az istentiszteletre. A katonák gondolatai hazaszálltak szeretteikhez, így, ha csak lélekben is, de együtt lehettek a szent ünnepi estén családtagjaikkal”.

Az ünnep egyéb változást is hozott az ezred életében. Hadosztályparancsnokuk, gróf Bittinger Nándor megvált posztjától. Utódja Czitó Károly tábornok lett.

Szilveszter napján Flohr János ezredparancsnok az alábbi újévi parancsot adta ki:

„Szeretett Ezredem!

Én óhajtok az első lenni, ki nektek boldog újévet kíván. A sors úgy rendelte, hogy már a második évet a harctéren töltjük és ezzel a háború harmadik évébe léptünk.

Ezen elég hosszú és nehéz idő alatt megmutattátok, hogy milyen kiváló katonák vagytok nem csak lóháton, de a gyalogosharcokban is kiváló tetteitekkel az összes elöljáróink figyelmét magatokra vontátok és azok dicséretét s teljes elismerését kivívtátok.

Fiaim! Sokáig nem tarthat már ez a háború, továbbra is kitartásra buzdítlak benneteket, mert csak így vagytok képesek a reátok váró nagy feladatnak megfelelni, ha ebben az esztendőben is az ellenséggel szemben álltok, mikor is meg fogjátok mutatni, hogy a magyar katona egyaránt jól tud bánni a karddal, a karabéllyal és a szuronnyal is, és így továbbra is réme marad minden ellenségnek.

Adja Isten, hogy továbbra is így legyen! És ha elérkezik a béke órája és az ismét előkerült trombiták első hangjai a „lefúvás” jelét adják, akkor már közel leszünk azon boldog perchez, melyben viszontlátjuk szeretett Hazánkat, és Debrecen városa kibontott zászlóval, diadalkapuval várja az ő derék huszárjait.

Isten áldjon, Isten óvjon Benneteket továbbra is!

Flohr ezredes sk”

A Flohr-sétány A Flohr-sétány. Galuzia, 1916 január
(forrás: A m. kir. debreceni 2-ik honvédhuszárezred története 1869–1918)

Sajnos az ezredes reménye a hamarosan véget érő háborúról nem teljesedett be. Az 1916-os esztendő is a fronton érte katonáinkat. A harmadik karácsonyt a román fronton, a Botosul és Batka közötti állásokban „ünnepelték” huszárjaink. A beszámolók alapján megállapítható, hogy ezúttal sem volt okuk panaszra. Tisztek és huszárok egyaránt meleg fedezékben ünnepelhették a karácsonyt. „A Kárpátok csodaszép fenyvesei ingyen adták a karácsonyfát. A fehér vászon hólepelbe burkolódzó huszárőrszem nekitámaszkodott őrhelyén egy-egy ilyen karácsonyfának s elmélázva gondolt haza, míg bajtársa fel nem váltotta. Aztán ő is bevonult a fedezékbe, ahol forró tea és szeretett erdélyi ismerőseink, báró Bánffy Zoltánék, valamint az otthoniak, a debreceni asszonyok szeretetadományai várták őket. Bőven jutott belőle mindenkinek; a tiszteknél pezsgőspalack is durrant. Gerbeaud-csokoládé s egyéb csemege egyenesen a Ritz illúzióját keltette, s a hangulat mégis nyomott volt.

Front mögötti pihenés forrás: fortepan.hu

A szem belemeredt a lámpa fényébe vagy a rajkályha tüzébe és szállt a gondolat messze…haza – ahol talán éppen akkor gyújtották meg könnyes szemmel a karácsonyfa gyertyáit, ahol bizonyára remegő szájjal kérdezték egymástól: vajon apuka, bátyu, öcsi hol van most, mit csinál, van-e meleg fekvőhelye, enni-innivalója – és ott is érintetlenül maradt az asztalon a karácsonyi vacsora. (…) Némán elgondolkozva ültünk a tiszti étkezde kicsiny karácsonyfája alatt: vajjon mit hoz a jövendő? Hol ünnepeljük a következő karácsonyt? Hányan leszünk még, hányan maradunk meg mához egy évre? Mi lesz Hazánkkal, családunkkal? Isten nevével ajkunkon oszlottunk szét. Mikor kiléptünk az étkezde ajtaján, velünk együtt ömlött ki a párás levegő. A sötét kék ég és milliárdnyi csillag biztatva ragyogott. A hó csikorgott lábuk alatt, amint visszatértünk fedezékünkbe, hogy aludjunk s álmodjunk a jövendőről, amely bizony álmunkban sokkal szebbnek mutatkozott, mint ami akkor lett belőle, mikor jelenre fordult és valósággá testesült.”

Az idézetek forrása: A M. KIR. DEBRECENI 2-IK HONVÉDHUSZÁREZRED TÖRTÉNETE 1869–1918. Budapest, 1939. Hornyánszky Viktor Részvénytársaság, Magyar Királyi Udvari Könyvnyomda

2 komment

Címkék: karácsony galícia román front debreceni 2. honvéd huszárezred galuzia

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr788201196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Judit Koroly 2015.12.28. 06:45:15

Értékes történelmi dokumentum, mely remélhetőleg sok fiatal érdeklődését felkelti. Én anyai nagyapám elmondásain nőttem fel. Őrá emlékeztetnek az olvasott sörök!!

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása