Imre Gábor háborús naplói

2015.08.10. 08:01 :: Nagy Háború szerkesztőség

Imre Gábor 1890. szeptember 1-jén született a Veszprém vármegyei Külsővaton. 1912-ben az Iparművészeti Főiskolán szerzett szobrász oklevelet. Tagja volt a Képzőművészeti Társulatnak, az Iparművészek Szövetségének és a Képzőművészeti Alapnak. A háború idején a császári és királyi újvidéki 6. gyalogezred elkülönített I. zászlóaljában szolgált, kadétként, azaz tisztjelöltként (hadapród). A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg tisztje, a Vörös Őrség városi parancsnoka. A két világháború között a kecskeméti ipariskola tanára. 1945 után Kecskemét rendőrkapitánya, majd Dél-Pest megye rendőrfőkapitánya.

A két háború között több plakettet, világháborús emlékművet, szobrot is készített, tervezett. Az ő alkotása, többek között, az ágfalvi hősi emlékmű, a kecskeméti Szentháromság temetőbe felállított hősi emlékmű, a Vilmos huszár emlék a kecskeméti nagytemplom falán. Kecskeméten hunyt el 1976. március 2-án.

Imre Gábor a háború idején folyamatosan feljegyzéseket, rajzokat készített, amelyekből utólag kézírással naplókat szerkesztett (Doberdó – 1915; Kárpáti front – 1916; Kárpáti front – 1917). A szövegeknek két változatuk is van; a későbbiek plusz szövegrészeket, kiegészítéseket is tartalmaznak. A kárpátiak esetén a kiegészítésekre már erősen rányomja bélyegét az 1950–60-as évek ideológiája. A doberdói naplóban ez még kevésbé jellemző, így a bővebb, kiegészített változat szolgált a szövegközlés alapjául. A kétféle verzió szövege a törzsrészeket tekintve szó szerint ugyanaz, csak az elejéhez és végéhez toldott kiegészítő részeket a szerzője.

Az eredeti, kézzel írt naplóváltozatokat a szerző leszármazottai őrzik. A közreadás lehetőségét unokája, Imre Gábor engedélyezte a számunkra. A naplóra a család barátja, Fogarasy Attila hívta fel a figyelmünket. Neki köszönhetjük a család által begépelt szöveg ellenőrzését, gondozását is. Imre Gábor szépirodalmi értéket hordozó naplójának szövegét igyekeztünk a leghívebben megőrizni és a legteljesebben átadni a mai kor olvasójának.

Imre Gábor naplója az orosz frontról – 1916-1917

A napló helyszínei térképen:

1. rész: „Sírás, csókroham, ölelés, utolsó tanácsok…”

Régi naplóírónk új sorozatát indítjuk el a mai nap a blogon. A Doberdóról sebesülten hazakerült Imre Gábort 1916 nyarán újra a frontra vezényelték. Alakulata, a császári és királyi újvidéki 6. gyalogezred kikülönített I. zászlóalja ekkor az orosz hadszíntéren, a Bruszilov-offenzíva védekező harcaiban vett részt. A civilben szobrászművész hősünk immár hadnagyként lépett „hadiösvényre”, ahogy ő fogalmazott szépirodalmi igényű naplójában, s irányította a rábízott szakasz drámai harcát a Kárpátok előterében. Végtelen erdők, mély völgyek és zord magaslatok között folyt az indiántörténeteket idéző küzdelem. Izgalmas kalandok, fordulatokban bővelkedő történetek várnak olvasóinkra…

2. rész: „Megdobbant a szívünk: a háború itt van…”

1916 nyarán az újra hadiösvényre lépő hősünk menetszázadával Pécsről Budapesten át a Kárpátokon keresztül Galíciába, a Prut folyó mellett fekvő Delatin településig robog a vonat. Innen gépkocsikkal azonnal az első vonalba szállítják a menetszázadot, s egy égő falunál be is vetik őket. A filozofálgatós vonatút után elérkezett Balogh Jancsi „ki-ki magáért” időszaka…

3. rész: Tűz- és vérkeresztség

Imre Gábor menetszázadát beosztják a tábori zászlóaljba. Kozarev százados jelentős mennyiségű konyakot (és bátorságot) önt magába, valamint hősünkbe, s a század az oroszok tüzében az égő faluból az erdőbe húzódik vissza. A tűzkeresztség után átesnek a vérkeresztségen is...

4. rész: Kozák kalandok

Hősünk korai ébredés után felkeresi a tábori őrsöt. Friss trágyaszagot hoz feléjük a szél, majd a ködben kozák pikák tűnnek fel. Baloghgal együtt vad tüzelésbe kezdenek. A sikeresen végződő hajnali csetepaté után felderítő vállalkozásra küldik Imre Gábor szakaszát, ami újabb kozák kalandba torkollik. Maga is szembekerül egy rárontó lovassal…

5. rész: „A Kárpátokkal a hátunkban csak ellenállni vagy megdögleni lehet…”

Imre felderítő szakasza a kozák kaland után megpihen a szomszédos honvéd alakulatnál, majd a foglyokkal visszatér a saját zászlóaljához, ahol nagy elismeréssel fogadják az egységet. Másnap folytatódik az állás építése, amelyre szükségük is lesz, mert megérkeznek eléjük az oroszok…

6. rész: „Az elmélkedő katona nem igazi harcos”

Boros Péter géppuskás hadnagy elszánt katona volt. A civilben sikeres és víg kedélyű zenetanárt pesszimista, zárkózott, keserű emberré tette az egy éve tartó frontszolgálat, a folyamatos visszavonulás, társai elvesztése, a menyasszonyától való távollét. Imre Gábor megpróbálja jobb kedvre deríteni…

7. rész: Ellentámadás a hajnali szürkületben

Álmában a Városligetben járó hősünket hirtelen felébresztik, mert megindult az oroszok támadása a szomszéd honvédalakulat ellen és a tehermentesítésükre ellentámadást kell indítaniuk. A hajnali szürkületben előretörő félszázad vezetését Imre hadnagyra bízza Kozarev százados, aki közben átveszi a zászlóalj vezetését. Az erdőben megindul a vad előrenyomulás…

8. rész: „Jobb élő gyilkosnak lenni, mint hősi halottnak…”

A hajnali frontális támadás után a betörési pontról oldaltámadásra indul hősünk vezetésével a félszázad. Boros géppuskái is beavatkoznak a harcba. Az újabb sikeres rohamot követően megszállják és biztosítják az elfoglalt területet, ahol Balogh – jó céllövőként – sorra teríti le az orosz lövészeket…

9. rész: „Mint a rühes macska a zsákban, mikor vízbe fojtani viszik…”

A hősünk által végrehajtott sikeres támadást követően a megszállt területen megélénkül az élet: előbb orosz repülők avatkoznak a harcba, majd mindkét fél tüzérsége belövi magát rájuk. Az este folyamán az orosz gyalogság is mozgolódni kezd, és megszólalnak a géppuskáik is. A helyzetük kezd válságosra fordulni…

10. rész: Különös éjszakai kalandok a tábori őrsök körül

Imre hadnagy bevezeti az állásba szakaszát, de az éjszakára kint maradt két tábori őrs sorsa nyugtalanítja. Elhatározza, hogy felkeresi őket. Baloghgal és két katonájával elindulnak a kárpáti erdei sötét éjszakába, ahol különös kalandokban lesz részük…

11. rész: Nincs irgalom

Amire vártak, bekövetkezett. Éjszaka megindult az oroszok támadása. Párbajt vívtak a géppuskák, majd megszólalt a tüzérség is. A szögesdrótok elé jutottak az oroszok és a jobb szárnyon be is törtek. Megindult az ellentámadás, a géppuskáé, majd a kézigránátoké lett a főszerep. Élet-halál harc az éjszakában…

12. rész: „Az irány Delatin, vagy a nagy káder”

Hadnagyunk szakasza utóvédnek marad hátra, hogy fedezze a zászlóalj visszavonulását. Hajnal háromtól négy órán át kell kitartaniuk, s utána ők is megindulhatnak Delatin, vagy ha nincs szerencséjük, akkor a „nagy káder”, vagyis az orosz hadifogság felé. Egyre fokozódik az izgalom, s nagyon lassan telnek a percek…

13. rész: Nedves cigaretta, büdös rum, pocsék hangulat

Imre Gábor szakaszával az utóvéd szerepét sikeresen teljesítve a zászlóalj után ered Delatinhoz, ahol egy hét tartalékban töltött időszak vár rájuk. Az erdőben sátorozó katonák a szakadó esőben, megtetvesedve, lesoványodva, szőrösen, elcsigázottan várják helyzetük alakulását. A jó idővel megjön a parancs is, s elindulnak a magyar határ felé…

14. rész: „Nemcsak templom ez az erdő, hanem temető is”

A magyar határ felé történő folyamatos visszavonulás során hősünk zászlóalja az 1224 méteres Chevka magaslatot szállja meg. A fővédelmi vonal elé tábori őrsöt kell állítani. A sorshúzás eredményeként Imre hadnagy szakaszára vár elsőként ez a feladat, s azonnal megindulnak az újabb „indián” kalandra. Az erdős vad rengetegben különös meglepetések várnak rájuk…

15. rész: Bátraké a szerencse

Hősünk az újabb erdei kalandokról beszámol Kozarev századosnak is, aki elégedett a felderítés tapasztalataival, és jó parancsnokhoz méltón újabbakat talál ki a számára. Az élelemmel együtt érkezik egy zárt parancs is: az est folyamán vissza kell szorítaniuk az orosz tábori őrsöket, és egy áltámadást végrehajtva meg kell rohanniuk a főállásokat is…

16. rész: Hajnali véres színjáték

A szerencsés esti támadást és orosz ellentámadást követőn alábbhagy a harc. Lassan múlik az éjszaka. A sok fogoly őrzése is gondot okoz. A hajnal beköszönte újabb izgalmakat hoz hősünk alakulatának: az úton óvatlan ellenséges osztag közeledik feléjük…

17. rész: „Ilyen állásunk nem lesz egyhamar”

Az áltámadással tarkított tábori őrsbeli kalandokból sikeresen visszatérve újabb visszavonulás vár hősünk csapatára, majd rövid pihenő után a Zielona mellett található 1200 méteres Ripna magaslatot kell megszállnia és tartania a szakaszával. A viszontlátásban a parancsnoka sem túlzottan bízik…

18. rész: Az erő végső megfeszítésével

A Ripnán folytatott utóvédharc után két út van a visszavonulásra a magyar határ felé: egy hosszabb és nehezebb, de kevésbé veszélyes, és egy rövidebb, de annál veszélyesebb, mert már az oroszok által elfoglalt területen keresztül vezet. Hősünk szakasza Baloghra hallgatva a veszélyesebbet választja. Zielonánál az oroszokba ütköznek, ami fizikai erejük végső megfeszítését követeli…

19. rész: Huszárok, szerbek és a készülő tragédia

Hősünk szakaszának kalandos visszatérése kivívja felettesei elismerését. Ideiglenesen egy gyalogosított huszárdandárba kerülnek, ahol parancsnokuk, Fráter Jenő huszár ezredes is Imre Gábor tanácsát kéri a Rafailova előtti védelem megszervezésében. Az újvidéki 6-os félzászlóalj a Maximec védelmét kapja feladatul. Elfoglalják az új állásukat, s hamarosan nagy erőkkel megérkeznek az oroszok, akik között szerb osztagok is felbukkannak. Nemsokára megindul a támadás a magaslat ellen…

20. rész: A gyászos emlékű maximeci ütközet és az erdei ki kit fog el

Az újvidéki 6-os félzászlóalj Kozarev százados által vezetett másfél századát hősünk szakaszának a szeme láttára söpri le a Maximecről az ellenséges támadás. Imre hadnagy is kénytelen visszavonulni az övéivel. Az erdőben éjszakázva ugyan megtalálják a telefonösszeköttetést a lovasdandárral, de újabb csetepatékba keveredve nem lehet tudni ki kit fog el…

21. rész: „Rántsa ki a kardját és aprítsa le őket!”

Hősünk a tábori őrsök ellenőrzésére indul, s meglepve tapasztalja, hogy az egyiket elvitte az ellenség. A laktanyában mintaszerű kiképzőtisztnek számító, de a harctéren elgyávuló, a sűrű erdőben haszontalan karddal közlekedő Schäffer törzsőrmesterrel is meggyűlik a baja, miközben a támadás megindul ellenük…

22. rész: Vérszag, cserkeszek és a megkeményedő szív

Hősünk alakulata a magyar határon a Pantir Pass (Pántor-hágó) térségében pihen, amikor a szomszédos Taupiszirka magaslaton súlyos harcokra kerül sor. Imre Gábort a 4. század vezetésével bízzák meg, s az újdonsült századparancsnokra vár a helyzet tisztázása. A magaslaton a cserkeszekkel vívott vad összecsapás után megrázó élményben lesz részük. Az indulatok és az izgalmak az érkezésüket követően sem csillapodnak…

23. rész: Bajorok, tüzérek, lebetegedés

A Taupiszirka magaslaton bajor zászlóalj érkezik hősünk alakulatának a megerősítésére, amelyik másnap támadást indít a cserkeszek ellen. A megakadó támadás továbblendítéséhez tüzérségi támogatásra van szükség, a tüzérségi megfigyelőt azonban kilövik az oroszok. A harcokat ezúttal csak szemlélőként megörökítő Imre Gábor lebetegedik, és a német orvos a „hinterlandba” zavarja…

24. rész: Hinterlandi kalandok

Hősünket bélhurutjával a huszti katonai kórházban gyógyítják egy hétig. A humoros jeleneteket sem nélkülöző kezelést követően, 1916. szeptember 24-én Debrecenben kell jelentkeznie a katonai parancsnokságon, ahonnan egy nap után újra a frontra irányítják. Mielőtt visszaindulna kedves ismeretséget köt a magányos Piroska nevelőnővel. Husztra visszaérve épp az övéibe botlik a pályaudvaron: új frontra kerül a zászlóalj…

25. rész: Felderítő járőrszolgálatban Kirlibabánál

Hősünk alakulatát Galíciából a Bukovinai-Kárpátokba, Kirlibabához vezénylik. A betörő oroszokkal szemben a Dadul Névtelen hegyhát nevű nyúlványán 1916. szeptember 28-án a kecskeméti 38-asoktól veszik át az állást. Egy új porosz zászlóaljparancsnokot kapnak, aki „utazik” Imre Gáborra, előbb az állások elé küldi az ellenség szeme láttára drótot sűríteni, majd járőrvállalkozásba az orosz támaszpont felderítésére…

26. rész: Támadás a támaszpont ellen

Kirlibabánál a felderítésből szerencsésen visszatérő Imre Gábor zászlóalja új állásba kerül. Az orosz és a saját legénység között feltételezett titkos megegyezés nyugalmának az ellenséges támaszpont elleni támadási parancs vet véget. A bőséges koszt elfogyasztása és a rumadag kiosztása után elfoglalják helyüket a kiindulási állásokban, s a legénység is rájön, mi vár rá. A tüzérségi előkészítést követően megindul a roham, de megszólalnak „a halál ugató kutyái” is…

27. rész: A támaszpont bevétele

Az orosz támaszpont ellen indított támadás megakad a drótakadályok előtt. Az újabb támadó hullámot lekaszálják az orosz géppuskák, s a tüzérségi támogatásban sincs köszönet. Az oroszok ellenállásának megtörésére kisebb ágyúkat kapnak segítségül…

28. rész: „Előre hatosok!”

Az orosz támaszpont elfoglalása után Kirlibabánál másnap hajnalban tovább folytatódik a Dadul hegyhát elleni támadás. Hősünk megritkult csapata ezúttal csak szemlélője a magaslat birtoklásáért a kecskeméti, gyulafehérvári és újvidéki századok elkeseredett támadásának, oda-vissza hullámzó véres harcának, majd diadalának. Nem elég azonban a magaslatot elfoglalni, meg is kell tudni tartani…

29. rész: Sasvári hadnagy különös szerencséje és a hajnali rajtaütés

A magaslat sikeres elfoglalása után megmerevedik a frontvonal és leesik az első hó is a Dadulon. Állásépítésbe kezdenek. A lövészárokélet mindennapjai várnak hősünkre és csapatára, míg az előretolt orosz állásból nem kezdik sorra kilőni a megfigyelőket, így 1916. november 20-án hajnalban rajtaütésre indul egy rohamcsapat az orosz állás ellen…

30. rész: „Színaranyból van a béke trombitája…”

Az orosz előretolt állás elfoglalása után nyugalmas időszak következik a Dadul oldalában létrejött ároklabirintusban. Hősünk alakulata Fruntea mellett tölti 1916 karácsonyát. A békésebb időszakban Imre Gábor verseket farag a tájról, katonatársairól, mindennapi érzéseikről. 1917 tavasza a béke várásával köszönt rájuk. A katonák is vidáman énekelnek a békéről, pedig a hadvezetőség támadásra készül…

31. rész: Húsvéti különbéke Kirlibabánál

1917 áprilisában a Dadul oldalában tervezett támadás előkészületeit váratlan esemény szakítja meg: az oroszországi forradalom hatására a pravoszláv húsvét idején létrejön a spontán fegyverszünet. A katonák kibújnak a lövészárkaikból és a senki földjén találkoznak, együtt ünnepelnek és az orosz állásokba is átmennek. A hadvezetőség is eltűri a barátkozást, azonban másnap újra kezdődnek az előkészületek…

32. rész: Támadás a Dadul ellen

A húsvéti különbéke után, 1917. április 25-én megindul a támadás a Dadul ellen. A cseh 42-es zászlóalj mellett az újvidéki 6-osok 2. századának is be kell kapcsolódni az akcióba. Imre Gábor először csak megfigyelőként követi az eseményeket, azonban Pálmai főhadnagy sikertelensége után az orosz támaszpont bevételekor már bizonyított tisztként át kell vennie a század támadásának a vezetését…

33. rész: Búcsú Kirlibabától, indulás az oroszok után

Az oroszországi változások hatására 1917 júliusának végén Kirlibaba térségében is megindul az orosz csapatok visszavonulása. Az újvidéki 6-osok I. zászlóalja is üldöző különítmény lesz, s el kell hagyniuk a szépen berendezett állásaikat. Hősünk százada halad az előrenyomuló alakulatok élén és harcfelderítés lesz a feladata…

34. rész: Az orosz búcsúlevél üzenete, avagy a veszélyes monokli és látcső

Hősünk felderítő különítménye szorosan a Kirlibabától Bukovina felé visszavonuló oroszok nyomában halad. Hamarosan össze is akadnak és megvívják az első összecsapásukat a kozák utóvédekkel. Közben megtalálják az oroszok búcsúüzenetét, amely komoly figyelmeztetést tartalmaz a tisztek számára…

35. rész: „Most jön a neheze”

Hősünk oroszok nyomában rohanó üldöző különítménye egyre lassabban halad és a Runkul magaslatával szemben meg is akad. Újra kitör a csetepaté az orosz utóvédekkel, s végül éjszakára tábort vernek a Botosul oldalában lévő erdőben. Imre Gábornak hálótársa is akad…

36. rész: „Húsz lépésre, dobás!” – rohamtámadás a Runkul ellen

Éjfél után orosz srapnelek ébresztik hősünk üldöző különítményét. A sötétség és a köd leple alatt megközelítik a Runkul magaslatát, ahová az orosz utóvéd fészkelte be magát. A cserkeszek támaszponttá alakították a korábban a mieink által kiépített állásokat. Kiűzésükhöz a rohamjárőr tudás ad segítséget…

37. rész: Éjszakai kaland a Magura elfoglalására

Hősünk veszélyes új megbízatást kap: egy félszázaddal erőltetett menetben kell megközelítenie és az oroszok előtt megszállnia a Magurát. A különítményben vele tart a „három legjobb harcos”, közöttük az időközben őrmesterré és szakaszparancsnokká előlépett, a Doberdó óta harcostárs, Balogh Jancsi is. Na és persze Dodó kutyáról se feledkezzünk meg…

38. rész: Számolójáték a kézigránátokkal

A Magura sikeres elfoglalása után a Feredeul elleni támadás következett. Hősünk szakasza ezúttal is a támadó csoport élén halad. Az újabb sikeres akciót követő előrenyomulás közben egy tragikus kimenetelű véletlen kézigránát-robbanás okoz némi megtorpanást, aminek hatására Imre Gábor a kézigránátokkal kapcsolatos korábbi eseteket is felidéz…

39. rész: Előnyomulás győzelmi mámorában

Hősünk üldöző alakulata eléri Watra Moldovicát, ami előtt ugyan megtorpannak, de másnap beveszik a települést. Az előrenyomulás győzelmi mámorában a tisztek élénk vitát folytatnak a háború fejleményeiről. Imre Gábor barátai a helyi lakossággal is elkezdenek ismerkedni…

40. rész: „Nem mozi ez, testvérek, hogy hátulról lessük a fejleményeket!”

A Moldovica völgyéből Russ Moldovicánál kelet felé előretörve újra a hegyek várnak hősünk üldöző alakulatára. A besötétedő erdőben eltéved a zászlóalj. Hívatják a térképolvasási képességéről elhíresült Imre Gábort, s őt küldik ismét a szakaszával előre, aki Baloghgal együtt egyébként is a menetoszlop elején érzi leginkább elemében magát. Az éjszakai kaland most sem marad el…

41. rész: „Siessetek legények, máma orosz konzervet eszünk!”

Imre hadnagy üldöző különítménye szorosan az oroszok nyomában halad. Egyik magaslatot a másik után foglalják el és elérik az Obcina mare hágóját is. Néhol próbálják ugyan az oroszok megvetni a lábukat, de egy perc nyugalmat nem hagynak a visszavonulóknak. Különösen, ha egy trén oszlopot is elfoghatnak…

42. rész: Öreg szakemberek, kozákok, házi leányok

Az Obciana mare elfoglalásáért vívott ütközet után újra megindul a háború minden csínját-bínját ismerő „öreg szakemberek” kígyózó sora Bukovina felé. Az üldöző különítmény ezt követően lemaradó kozák csapattal keveredik újabb kalandba, ami kis híján hősünk életébe kerül. Suczavitzára beérve kellemesebb élményekben lehetne része…

43. rész: Az álomvilág katonái

Radóc felé indul tovább hősünk üldöző alakulata. Egy erdei tisztáson váratlanul egy 12 év körüli fiúval találkoznak. A hazájuktól messze magyarul megszólaló bukovinai székely fiú nagy hatással van a katonákra, ahogy fordítva is a magyar katonák látványa. Az erdőből kiérve orosz géppuska, majd tüzérségi tűz kényszeríti megállásra a különítményt. A srapnelek zápora szétzavarja a szakácsokat, de a gyalogságot kevésbé ijeszti meg. Hamarosan megérkezik a támadási parancs…

44. rész: Támadás a major ellen

Imre hadnagy százada Arbora előtt támadásra indul a major irányába, azonban a magukat beásó oroszok géppuskatüze megállásra készteti őket. Ők is beássák magukat. Mindkét tüzérség beavatkozik a harcba. Lovrekovics főhadnagy rohamot követel minden áron. Imre hadnagy kímélni igyekszik katonái életét, amíg lehet…

45. rész: Nehéz éjszaka Arbora előtt

A major sikeres elfoglalását követően Imre hadnagy százada azt tapasztalja, hogy az oroszok nem ürítették ki a völgyet, sőt ellentámadásra készülnek Arbora felől. A sötét éjszakában beássák magukat, kapnak két géppuskát is. Feszült várakozás lesz rajtuk úrrá. Megindul a támadás…

46. rész: „Jönnek a bitangok!”

Az orosz támadás eléri az állásokat. A beérkező tartalékok segítségével visszaverik az oroszok első rohamát. Újra támadásba lendülnek azonban, és a jobbszárnyon kritikussá válik a helyzet. Elnémítják a géppuskát is. Kitör a kézitusa…

47. rész: Élet és halál a solkai majornál

Az éjszakai orosz támadások visszaverését követően honvéd csapatok veszik át az állásokat, azonban azok átadása sem egyszerű. Az orosz tüzérség vadászatot rendez hősünkre és katonáira. Imre Gábor, Lovas, a századküldönc és Dodó kutya marad utoljára…

Imre Gábor kadét doberdói naplója – 1915

A napló helyszínei térképen:

 

1. rész: „Megremegett bele a lelkünk: itt a háború”

Az olasz front megnyílásának 100. évfordulóján adjuk közre Imre Gábor kadét naplóját, amely az Isonzónál 1915 májusában kirobbanó harcok kezdetétől 1915 augusztusáig, a 2. isonzói csatában történt megsebesüléséig követi nyomon szerzőjének háborús történetét. A császári és királyi újvidéki 6. gyalogezred elkülönített I. zászlóaljában szolgáló, civilben szobrászművész tisztjelölt naplója a doberdói harcok naturális valóságáról ad megrázó erejű leírást.

2. rész: Vér és halál közelében

1915 júniusában a Doberdó déli részére került a zászlóalj. Hősünk százada az első hetekben tartalékban van a tengertől Monte Cosichig terjedő területen. Éjjelente járnak az állásokba, amikor javítják azokat és összeszedik a halottakat. Állandó harcot vívnak a viperákkal, miközben közvetlen közelségbe kerülnek a vérrel és a halállal…

3. rész: „Bajonet auf, fiúk!”

A Doberdón a Monte Cosich alatti 77-es és 121-es magaslatnál dübörögnek az ágyúk 1915 júniusában. Az olasz gyalogság is közelebb húzódik az állásokhoz, s bármikor megindulhat a támadása. Hősünk társaival feszülten várja, hogy mikor kerül sor bevetésükre az ellentámadásnál, mikor esnek át a tűzkeresztségen. Megérkezik a telefon és Imre Gábor is kiadja a parancsot katonáinak a szurony feltűzésére…

4. rész: A tűzkeresztség

Elérkezik a pillanat, hogy hősünk szakasza is átessen a tűzkeresztségen. A pergőtűz zárótűzre vált, s az első vonalakban megszólalnak a géppuskák. Támad az olasz gyalogság, indulni kell. A 77-es és a 121-es magaslatok között kerül sor az első bevetésükre. A harc előtti feszült pillanatokban többen imádkoznak. És van, akit az ima megsegít…

5. rész: Éjszaka a harc után

A nappali harc után éjjel le kell takarítani a csatateret, össze kell gyűjteni a hullákat, a szétszórt fegyverzetet, majd rendbe kell hozni a lőállásokat, drótakadályokat, fel kell készülni a másnap várható újabb támadásra. Amikor már hősünk körül nyugalmasabb lenne a helyzet, eddig még nem tapasztalt félelmetes zaj keletkezik: megszólal a harminc és feles.

6. rész: Hajnali támadás és a kémkedő olasz orvos

A virradat beköszöntével már a nappali táborhelyre készült hősünk alakulata, amikor hirtelen támadást kapnak. A dróton fennakadó rohamozók könnyű célponttá válnak. A céllövészet végén egy olasz katonai orvos tűnik fel a színen, aki egészen az újvidéki zászlóalj hevenyészett állásáig merészkedik – ez azonban személyét fölöttébb gyanússá teszi…

7. rész: A Halál második megintése

1915. június 29-e volt, amikor az előző napi tűzkeresztség, a rákövetkező nehéz éjszaka, majd a hajnali küzdelem után hősünk alakulata pihenőre tér. Imre Gábor azonban nem tud nyugodni, védett, fedett fekvőhelyet akar készíteni magának. Három utásszal kezd neki a munkának, amikor a Halál újra meginti…

8. rész: Skorpiók és kígyók között

A nappali borzalmak után éjszaka sincs nyugalom a Doberdón. Hősünknek ezúttal azonban nem az olaszokkal, hanem a skorpiókkal és a kígyókkal gyűlik meg a baja…

9. rész: A géppuskák diadala a Monte Cosichon

Hősünk alakulatát ellentámadásra vezénylik a Monte Cosichnál rohamozó olaszok ellen. Közvetlen beavatkozásukra ezúttal azonban nincs szükség, mert a jól elhelyezett géppuskák „bekerítik” a támadó olasz zászlóaljat, majd a gépfegyverek és a gyalogság tüzével kezdetét veszi az öldöklés…

10. rész: Álláscsere

1915. június 30-át hősünk tartalékban tölti és tiszttársaival az eseményekről elmélkedik. A nyugalomban telt nap estéjén örömteli hírt kapnak: a századuk állást cserél és este 10-kor felváltja a San Giovanniban lévő alakulatot. A tenger közelében lévő szép falu nyugodt helynek ígérkezik. Alkonyatkor kellemes hangulatban jó nagy kerülővel el is indulnak Sablicin keresztül az új állások felé.

11. rész: Tartalékban San Giovanniban

1915. június 30-án este 10 óra után hősünk alakulata megérkezik a tengerpart közelében található festői San Giovanniba. Az egyik szakasz azonnal állásba megy a 21-es magaslatra, míg Imre Gáborék tartalékban maradnak. A nyugodt éjszaka és a konyak folyamatos iszogatása ellenére feszült izgalommal készülnek a váltásra: a mocsaras területből kiemelkedő magaslatról olasz támadás esetén nincs menekvés…

12. rész: Egy izgalmas éjszaka az előretolt állásban

1915. július 1-jén éjszaka hősünk szakaszának kell megszállnia San Giovanni előtt a Lisert mocsár közepén húzódó előretolt állást, a 21-es magaslatot. A Terme Romane fürdőépület körül húzódó terület közvetlenül a Monarchia olasz kézre került hajógyára, az Adriawerke előtt található, ahonnan az ellenség teljesen belátja és folyamatosan tűz alatt tartja állásukat, valamint küldözgeti felderítő járőreit…

13. rész: Nappali izgalmak a 21-es magaslaton

Hősünk szakasza számára 1915. július 2-án a nappali időszak sem múlik el izgalmak nélkül az előretolt állást képező korábbi fürdő épületében. Az átvirrasztott másfél nap után este végre megérkezik a váltás…

14. rész: Diana sósborszesz és a pórul járt fegyvermester

San Giovanniban nyugodtan telnek a következő napok, de mindenki érzi, hogy ez az állapot nem tarthat örökké, hisz fölöttük a Doberdón dübörögnek a fegyverek. A legénység jobb híján Triesztből egy kocsirakomány Dianát rendel. Még időben, mert megérkezik a váltás és Jamianóhoz kerül a század, ahol a fronttól szabadulni akaró egyik fegyvermester lábon lövi magát, de pórul jár…

15. rész: Rémálom a Doberdó tengelyén

Mindenütt vér és gőzölgő halálmocsárba fulladó emberek, avagy miről álmodik egy civilben művészember a Doberdón? Hősünk százada 1915 júliusának közepén tartalékba kerül és szerencsésen kimarad az újabb borzalmakból. Imre Gábort azonban az addig átéltek és a mások által elmondottak hatására is rémálmok gyötrik, amiből egy eldördülő 30 és feles ébreszti fel…

16. rész: „Doberdó gyomra gyorsan emészt”

1915 júliusának végén hősünk alakulata sem kerülhette el a sorsát. „Doberdó gyomra gyorsan emészt, és megéhezett ránk” – nyugtázta Imre Gábor a Doberdó falu előtti állásokba vonulásra vonatkozó parancsot. A 2. isonzói csata zajlott ezekben a napokban és az első vonal megközelítése sem volt egyszerű feladat. Ha nem csattan a kövön a golyó, akkor az valakit eltalált…

17. rész: „Az élőké most az elsőség”

1915. július 29-re virradó éjjel csak a hold világítja be a Doberdó peremét, amikor hősünk százada kiér az első vonalak mögé. Olasz zárótüzet kapnak, ami elől bújva minden kezük ügyébe eső tárgyat magukra vesznek. Eltévednek a sötétben, s mikor már azt hiszik, hogy jó helyen vannak, a reggeli világosság meglepetést hoz a számukra…

18. rész: János bá’ és a latrina esete

A Doberdón nem egyszerű nappal latrinára menni: az olasz tüzérségi megfigyelő azonnal sorozatot lövet a legkisebb mozgásra. Mai epizódunkban az óverbászi János bá’ komikus történetét meséli el kadétunk.

19. rész: A halál színpadán

A sötétség beálltával megérkezett a parancs és hősünk százada elindult az első vonalba, hogy átvegye a kiosztott frontszakaszt. Az állás egy olasz tüzérség által cakkosra szaggatott kőfal, ami egy darabon hiányzott, s a folytatásában a túloldalon már olaszok voltak, ahonnan folyamatosan géppuskázták a területet. Az átvétel után 10 percre elszabadul a pokol…

20. rész: „Na, komám, ha most nem döglünk meg, akkor sohasem”

Balogh Jancsi és Kovács koma elmeséli kalandos és – utólag – tréfás történetét a vérzivatarban. Egyúttal azt is megtudhatjuk, hogy miért tört ki az előző részben leírt pokoli tűzharc. A virtus láttán hősünk valósággal beleszeret a budapesti kocsimosó csibészbe és társába, s maga mellett tartja őket.

21. rész: Szégyenkezve lopakodó hajnali fényben

Hősünk addig hezitált, amíg a hajnal is az első vonalban éri. A kőfaluk körül feltárulkozó látvány mélységes borzalommal tölti el: hullák, emberi maradványok és az azokon nyüzsgő kukacok között fekszenek…

22. rész: A holtak által megszállt állásszakasz

A nyugalmas forró reggeli napsütésben hősünk nem tud tétlenül pihenni. Elhatározza, hogy felkeresi a szomszéd szakaszt. Nem is sejti, hogy mi vár rá…

23. rész: Bátorságfokozó sörözés és a pofátlan olaszok

Átkelve a holtak által megszállt állásszakaszon hősünk megtalálja a legnagyobb nyugalommal szardiniát eszegetve söröző Stefán kadétot. A tüzérségi megfigyelőtől bátorságfokozóként kapott sörből ő is kap. A kvaterkázás közben egy felelőtlen mozdulatáért majdnem az életével fizet…

24. rész: Gránátkabaré

Hősünk a sörözést követően Stefán barátjánál élvezi a pillanatnyi nyugalmat, amíg meg nem szólal mögöttük az osztrák–magyar tüzérség. Az ellenség helyett azonban sorra közéjük érkeznek a gránátok. Halálra váltan küldöncöt menesztenek, míg az olaszok a sapkájukat dobálva mulatnak a gránátkabarén…

25. rész: Mászótúra és a megmozduló olaszok

Hősünknek eszébe jut az ott hagyott szakasza és Stefán barátjától elindul vissza az övéihez. Épp időben érkezik, mert az olaszok megnyitották a drótakadályaikat a Monte dei Sei Busi felé. Hamarosan megszólalnak a huszonnyolcasok, majd megindul a gyalogság…

26. rész: Magasban a vörös rakéta

Megindul az olaszok támadása a Monte dei Sei Busi ellen. Hősünk magasba lövi a vörös rakétát, ami az ellenség közé hullva jelzi a támadás helyét…

27. rész: Tizenkét támadás és ellentámadás

Az olaszok feljutnak a Monte dei Sei Busira, azonban az ellentámadás kiveri őket az elfoglalt állásból. Az ismételt ágyúsortűz után újra támadnak, majd az ellentámadás ismét visszavonulásra készteti őket. Tizenkét alkalommal ismétlődik meg hősünk előtt a jelenet estig, aki nem kis aggodalommal követi az eseményeket…

28. rész: Kísértetek vonulása

Az izgalmas nap után végre leszáll az éjszaka, és idegölő néma csend borul a Doberdóra. A huszonnégy órás első vonalbeli szolgálatot követően leváltják és a hátrább lévő dolinákba vonják vissza hősünk szakaszát. Összeszedik halottjaikat, akiket sátorlapba csavarva tudnak magukkal vinni. Megindul a „kísértetek” vonulása, de a visszafelé tartó út is halálos veszedelemmel jár…

29. rész: Konyak, fürdőkád, fejlövés

Tartalékban telik a következő nap. Az első vonaltól 150 lépésre lévő dolina már maga a kényelem, ahol állni, ülni, beszélgetni, aludni és egyeseknek fürdőkádban fürdőzni is lehet. Mire vágyhat többre az ember a Doberdón? Hősünk felcsigázott idegrendszerét azonban konyakkal kell nyugtatni, hogy aludni tudjon. Itt sem teljesen biztonságos azonban az élet, bármikor érkezhet egy fejlövés…

30. rész: „Hogyan foszlott cafatokká a lelkünk…”

A tartalékban töltött nap után ötször járja meg a szakasz az első vonal kőfala és a dolina közötti utat. A pihenőhely temetőrészében az egyes sírokat tömegsír váltja fel. Az egyre fogyatkozó létszám mellett az emberek lelke cafatokká foszlik…

31. rész: Kacér játék a halállal

Az olasz tüzérség új módszert alkalmaz: 4-5 méterenként haladva szisztematikus pontossággal lövi végig a Monte dei sei Busi alatti védőállásokat. A nagy pontossággal becsapódó lövedékek megtizedelik az árkok védőit. Menekülni nincs hová. Hősünk szakasza is felkészül a legrosszabbra…

32. rész: Csodálatosan szörnyű látvány

Az olasz pásztázó tüzet túlélve, az alkonyat közeledtével újra nyugtalanság lesz úrrá a Monte dei sei Busi alatti védőállásokon. Nagy a sürgés-forgás az olaszoknál és megindul a tüzérségi előkészítés. Éjszakai támadás várható. Ellentűz, srapnelfelhők, reflektorok és repülők. Az esti látvány művészember hősünket, minden szörnyűsége ellenére is, csodálattal tölti el…

33. rész: Harci lázban égve

A veszély fokozódásával hősünk szakaszának harci kedve is új erőre kap. A harci lázban égő katonák vezényszó nélkül feltűzik a szuronyokat, kikészítik a tölténycsomagokat, a kézigránátokat, s egymást ugratva készülnek rá, hogy megbosszulják a gránátok okozta addigi szenvedést, és megverekedjenek végre az olaszokkal…

34. rész: A hőssé váló telefonisták

A mindenki által megvetett, gyáva telefonisták hősünk számára viszik a telefonfelszerelést az első vonalba, amikor a doberdói éjszakai tűzözönben lecsap rájuk egy olasz reflektor. Nem tudnak a fényéből szabadulni. Egy újabb különlegeses epizód Imre Gábor doberdói történetében.

35. rész: „Micsoda barmok ezek itt előttünk…”

A hősünkhöz eljuttatott telefonkészülék nagy segítséget jelent, így a századparancsnokságtól azt is megtudhatják, hogy felállítottak a dolina szélén egy géppuskát, a tarthatatlannak ítélt állásszakasz részére viszont nem adnak csak kézigránátot. A gép értékesebb, mint az ember. Jól látják a Monte dei Sei Busi ellen újra meginduló olaszokat és nem is értik, hogy miért nem ellenük támadnak…

36. rész: Végtelen sötétség és vakító fények rémületes kavarodásában

Osztrák-magyar reflektorok világítják meg a Monte Sei Busi ellen támadó olasz gyalogságot. A dolinánál felállított gépfegyverek akasztják meg, majd egy kecskeméti zászlóalj ellentámadása veri vissza az éjszakai rohamot. A siker hatására a bosszú és a pusztítás vágya uralkodik el Imre Gábor szakaszán is…

37. rész: Parancsra kelnek a halottak, s halnak az élők

Az éjszakai sikertelen olasz támadás utáni bágyadt csendet követően dolgozni kezd az életösztön és megérkeznek a parancsok is. Ezek tartják működésben az egész Doberdót. Hősünk gondolatai a parancs szuggesztív erejéről, élőkről és holtakról, a harctér örökös körforgásáról. Parancsra megkezdődik a csatatér letakarítása, s az újabb erőgyűjtés…

38. rész: Az alávaló sarok és az életmentő torlasz

Hősünk elhatározza, hogy az éjszakai váltás emberei által hozatott homokzsákokból torlaszt emel a jobb szárnyat oldalazó olasz géppuska ellen. A gát építését személyesen irányítja, s elé kőfalat is emeltet, amikor hirtelen megszólal a gépfegyver…

39. rész: Élethez nyert joggal

A halálra szántság érzése után Imre kadét számára a sebesülés jogot jelent az élethez. Hű társa, Balogh Jancsi is elkíséri a dolináig, majd egészen Oppacchiaselláig. A visszaút sem veszélytelen, amely során elkezd aggódni kiérdemelt életéért…

40. rész: A Balogh Jánosok dicsérete és a szépséges Elizabet

A zászlóalj-tréntől teherautóval utazik tovább sebesült kadétünk. Balogh Jancsi nem tart vele, a Doberdót választja, mert verekedni akar az eltemetett komáiért. Imre Gáborra a sebesültekkel teli vasútállomás melletti vendéglő ablakán át már egy másik világ mosolyog…

41. rész: A marburgi hadikórházban lábadozva

A vonatút során először a marburgi hadikórházba kerül sebesült kadétünk. A Doberdó rémlátomása itt is gyötri, szereplőinek egy része pedig a kórházi ágyak rajvonalában mellette fekszik…

42. rész: Vonatút Budapestre, avagy Kucseráné és a megkeseredett százados

A marburgi hadikórházban töltött néhány nap után kadétunk Budapest felé veszi az irányt. Az utazás leírásából sok érdekességet megtudhatunk a

Szólj hozzá!

Címkék: galícia doberdó bukovina Imre Gábor

A bejegyzés trackback címe:

http://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr937491092

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Programajánló

könyvbemutató

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Könyvajánló

A hadak útján 

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Utazás

húavéti emlékút