Dér Zoltán diákkori emlékei a háborús évekből (1-17)

2015.05.11. 08:48 :: Nagy Háború szerkesztőség

Érdemes-e megírni az átlagember élettörténetét, aki nem „költötte dús élte kincsét milliókra”? Tehát nem tör ki a koporsóból is” „és nem kér eget a maga számára az utókor emlékezetében”. Lezárván, ami benne földi, „nem finomul éltető eszmévé”. Nem lesz belőle szobor, utca, körtér, iskola.

Az átlagember leírt élettörténete a lepréselt falevélhez hasonló. Emlékül azoknak, akik szerették; vagy azoknak, akik akár közelebbi, akár távolabbi családi kapcsolatoknál fogva iránta érdeklődnek. Ám egyes távolállók figyelmét is felkeltheti, mint minden emberi életsors, annál is inkább, mert a háttér, amelybe bele van ágyazva, egyúttal történelmi korkép.

Ezekkel a sorokkal kezdi Dér Zoltán (1897-1994) több mint 500 gépelt oldalt kitevő önéletírását. A soproni Széchenyi István Gimnázium egykori matematika-fizika szakos tanára nyugdíjba vonulása után, a 60-as években kezdte összefoglalni tartalmas és hosszú életútjának élményeit, tapasztalatait – egykori feljegyzéseire, levelezésére és kiváló memóriájára támaszkodva. A visszaemlékezés Sopronhoz kötődő fejezetei a város helytörténeti honlapján láttak napvilágot. Egyetemista korának és tanársegédi, tudományos tevékenységének emlékeit a Fizikai Szemlében lehet olvasni, míg Dér Zoltán önéletírásának további tekintélyes része A szakérettségis tanfolyamok Sopronban címmel a Soproni Szemle 2014/4-es számában jelent meg. Érdekesek azonban a nyitott gondolkodású, élénk eszű ifjú felnőtté érésének élményei is a háborúval, a zűrzavaros évekkel és az „országot váltó” Temesvárral a háttérben, amelyet először itt a Nagy Háború Blogon adunk közre: 17 részben kísérjük végig életének 1914 és 1921 közötti szakaszát.

1. rész: „Az 1914-es év nyara nagy változást hozott eddigi kellemes életünkbe”

A háború és következményei – ahogy egy középiskolás, majd egyetemista ifjú megélte: ezt az alcímet is adhattuk volna a ma induló sorozatnak. A frontvonalból visszatérünk most a hátországba, és egy temesvári diák 1914-1920 közötti emlékeit tesszük közé 16 részben. A szerző, Dér Zoltán később a soproni Széchényi István Gimnázium megbecsült tanáregyénisége volt több évtizeden keresztül. Emlékének ápolását, önéletírásának megjelentetését volt tanítványai viselik szívükön.

2. rész: „A temetőkben egyre szaporodtak a sírok”

Sebesültszállító vonatok, hadifoglyok, újsághírek, mindennapi tragédiák, bevonuló osztálytársak, fronton elesett ismerősök és barátok. A mai epizód nagyon jól érzékelteti, mi és hogyan jut el a front borzalmaiból a békés vidéki városba, és azt, hogy a napló szerzőjének életét miként érinti a háború.

3. rész: Háborús erkölcsök, háborús bűnök

A háború előrehaladtával érezhetővé válik az áruhiány, megnehezedik az élet és megváltoznak az erkölcsi normák. Időnként letartóztatnak néhány hadseregszállítót és a frontról is borzasztó bűntettekről érkeznek hírek. Hallani még otthon a tábori bordélyokról is, diákunk figyelmét azonban egyre inkább a közelgő érettségi foglalja le.

4. rész: Mi lesz, ha nem győzünk?

A háború folyik tovább, az élet egyre nehezebb, de a hátországban sokan bíznak a győzelemben. Aki az ellenkezőjét firtatja, az nem lesz túl népszerű. 1918 végén felbomlik a rend és elszabadulnak a szenvedélyek. A sikeres érettségi vizsgát követően 1916 szeptemberétől Dér Zoltán Budapesten folytatja tanulmányait, ahol matematika-fizika szakos tanárnak készül. Felvételt nyer az Eötvös Collegiumba is.

5. rész: „Igaz-e, hogy a gaz Tisza Istvánt kiterítették?”

1918 késő őszén zavaros állapotok uralkodnak az országban. Az egyetemista Dér Zoltán és édesanyja rokonlátogatásra indul a Dunántúlra. A vonatok zsúfoltsága és bizonytalan közlekedése, valamint a rossz közbiztonság miatt az utazás időnként kalandosra fordul. Mindeközben Zoltán öccse, Pista a hajmáskéri katonai táborban tartózkodik, ahol leszerelését várja. Ehhez azonban szüksége van egyetemi indexére – így főhősünk ismét útnak indul Budapestről, hogy eljuttassa testvérének a szükséges dokumentumot. A Dér család mai epizódján keresztül bepillantást nyerünk a korabeli közhangulatba.

6. rész: Temesvár a szerbek kezén

1918 novemberében, a fegyverszüneti egyezmény aláírását követően Temesvárt a szerbek, illetve a francia gyarmati hadsereg szállja meg. A közbiztonság meglehetősen rossz, a városlakók ennek ellenére megpróbálják fenntartani társasági életüket, még a farsangot is megünneplik. Lassan elkezdődik a következő szemeszter, és Dér Zoltánnak vissza kellene térnie Budapestre: előbb azonban át kell jutnia a demarkációs vonalon.

7. rész: 1919 első hónapjai a fővárosban

1919 februárjában Zoltánt ismét Budapesten találjuk. A mai epizódból képet kapunk a főváros élelmezésének nehézségeiről, a kollégisták sanyarú étrendjéről, valamint a mindeközben zajló politikai eseményekről: a Károlyi-kormány lemondásáról, majd a Tanácsköztársaság kikiáltásáról.

8. rész: Élet a tanácshatalom idején

A tanácshatalom irányítása alatt álló ország felveszi a harcot a kisantant államok hadseregei ellen. Több helyen ellenforradalmi kormány alakul. Dér Zoltán részt vesz a kötelező sorozáson, de ezúttal sem viszik el katonának. A főváros nélkülöz, amit megrendült egészségi állapotú főhősünk nagy önfegyelemmel és találékonysággal igyekszik átvészelni. Mindeközben a történelem zajlik: beszédek, szónokok, szakszervezet, plakátok és vörös május elseje – ahogy azt a tömegből egy ifjú egyetemista érzékeli.

9. rész: Ellenforradalmak

1919 júniusában a Dunáról monitorok lövik a várost. Az élelmiszerhiány egyre elviselhetetlenebbé válik, ezért a megszállott területekről származó „hasznavehetetlen kenyérpusztítókat”, köztük a kiskorú diákokat hazaküldik a fővárosból. Dér Zoltán mielőtt visszatérne Temesvárra, úgy dönt, meglátogatja az apostagi rokonságot. Ez azonban a forradalmi terror idején nem veszélytelen vállalkozás…

10. rész: Vörösök, fehérek, franciák és szerbek között haza Temesvárra

1919. július 10-én Zoltán a Keleti pályaudvaron felküzdi magát a vöröskeresztes vonatra és elindul Temesvár felé. A határig vöröskatonák kísérik az utasokat. Szeged előtt azonban leszállítják őket a vonatról, és a csomagokkal gyalogosan kell elhagyniuk a „vörös országot”. A tűző napon való több órányi cipekedés után francia katonák szállítják be őket Szegedre, ahol alapos ellenőrzésen esnek át. Pár napi megpróbáltatást követően diákunk végre megérkezik Temesvárra és viszontlátja családját.

11. rész: Temesvár román megszállás alatt - egy szabotázsakció története

1919 nyara: Temesvárt elhagyják a szerbek, és a városba augusztus 3-án ünnepélyesen bevonulnak a románok. A város magyar érzelmű lakossága nehezen szembesül az előállt helyzettel, amit nem is gondolnak véglegesnek. Szalmaszálként kapaszkodnak ezért minden olyan híresztelésbe, ami a románok kivonulásáról szól. Egyik reggelre Temesvár több pontján a román uralom megszűnéséről szóló plakátok jelennek meg, ami felbolydítja az egész várost. A szabotázsakcióba Dér Zoltán két öccse nyakig belekeveredik.

12. rész: Felesküdni vagy sem?

Az 1919/20-as tanév egy új hatalom keretei között találta a temesvári iskolákat. Bár a békeszerződés még nem született meg, a románok igyekeztek kész helyzetet teremteni a megszállt területeken. Az állami tisztviselőktől – köztük a tanároktól – megkövetelték, hogy esküdjenek fel a román államra. A magyar tisztviselői réteg súlyos dilemma elé került, állásuk és megélhetésük forgott kockán. Az esküt letevők egzisztenciája azonban a továbbiakban is bizonytalan maradt, az esküt megtagadók viszont egyáltalán nem számíthattak állami alkalmazásra. Sőt, sokan – így Dér Zoltán családja – az országból való kiutasítást sem kerülhették el.

13. rész: A magyarság szervezkedése

Temesvár nagyobbrészt magyar érzelmű lakosságából a megszállás és a fejük felett zajló impériumváltások ellenállást váltottak ki. Szervezkedés indult, többek között a diákság körében, amelyben Zoltán két öccse, Pista és Aladár is tevékenyen részt vett. A román politikai rendőrség azonban tudomást szerzett az illegális szervezkedésről, és elindultak a letartóztatások. Egyik este a Dér család Távírda utcai házának kapuján is dörömbölnek a csendőrök…

14. rész: A levente-per

A temesvári diákok titkos szervezkedésének résztvevőit a román politikai rendőrség sorban letartóztatja. Az ezt követő vizsgálat, a nem éppen finom eszközökkel végzett vallatás hónapokig tart. Dér Zoltán letartóztatott öccse megtalálja a módját hogyan üzenjen a fogházból családjának, és így több még szabadlábon lévő résztvevőt sikerül időben értesíteni a várható őrizetbe vételről. Az ún. levente-per vádlottjai közül első fokon kettőt halálra, többeket – köztük Dér Istvánt – sokévi kényszermunkára ítélnek, később azonban az ítéleteket némileg enyhítik.

15. rész: Kísérlet a Bánát elhagyására - az apátfalvi kaland

1920 februárjában Dér Zoltán vonattal készül elhagyni a Bánátot, hogy átjusson Magyarországra. A vasúti összeköttetés azonban megszakadt az anyaországgal, aminek következtében diákunk a legkisebb rossznak tűnő megoldást választja: úgy tervezi, hogy Aradon át Makóra vonatozik, és onnan 40 km-t gyalogol Szegedig. Az utazás azonban másképp alakul, és a fiatalember egy Csanád megyei községben, Apátfalván köt ki…

16. rész: Repatriálás

Dérék hazatelepítésére 1920 áprilisában került sor. A család túladott a Távírda utcai házon, ingóságai egy részét pedig kiárusította. A legfontosabb tárgyaikkal, bútoraikkal berendeztek két vasúti kocsit, amely – sok más hasonló család vagonjával együtt – hamarosan kigördült velük Temesvárról. Az indulás előtti hetekben búcsú gyanánt Zoltán még felkereste kedves helyeit. Budapestre érve egy ideig vagonlakó menekültek lettek, rokonaik segítségével azonban rövidesen boldogulni kezdtek.

17. rész: Hazajönnek a „leventék"

A történet lezárásaként az utolsó fejezetből megtudhatjuk, hogyan alakult a levente-perben elítélt fiatalok sorsa. Dér Zoltán Nagyváradon raboskodó öccséért édesanyjuk minden követ megmozgatott: a külügyminisztérium segítségével végül fogolycsere útján sikerült Pistát és a többi elítéltet hazahozni. Dér Istvánné a továbbiakban még számos hasonló ügyben működött közre, és a trianoni menekültek támogatásáért létrehozott szervezetben is aktív szerepet vállalt.

 

És egy ráadás poszt:

Hadifoglyok a Távírda utcában

Talán még emlékeznek olvasóink Dér Zoltán önéletírására, amelynek helyszíne az 1914-1920 közötti Temesvár, illetve Budapest volt. A tanár úr visszaemlékezéseihez a közreadáskor sajnos nemigen tudtunk olyan fotókat mellékelni, amelyek Dér Zoltán hagyatékához tartoztak volna. Most viszont előkerült néhány, amelyek közül egy érdekes felvételt meg is tudunk mutatni!

 

Update információ: 2015. decemberében megjelent nyomtatásban Dér Zoltán teljes önéletírása.

Szólj hozzá!

Címkék: temesvár dér zoltán Apostag

A bejegyzés trackback címe:

http://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr227399082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Utazás

húavéti emlékút 

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Könyvajánló

A hadak útján 

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

Legutóbbi kommentek

  • magyaros17: A 39-es őrmester egy püspökladányi hölgy nagyapja. Debreceni ismerősöm kért meg, hogy ha van 39-es... (2017.07.12. 20:39) Berezovkai hadifoglyok
  • Babos Krisztina: @magyaros17: A Szojka-sztorira gondol? nagyhaboru.blog.hu/2013/12/17/_edesanyam_kedves_anyam_arra... (2017.07.05. 20:32) Berezovkai hadifoglyok
  • magyaros17: Más fotókkal kapcsolatban volt már hasonló "egymásra találás". Én két további képről is tudok: egy... (2017.07.05. 08:29) Berezovkai hadifoglyok
  • Hatvanas: Requiem a segeti kávéházért? Vagy a tekepályáért? Elgondolkodtató poszt volt már régebben is. Kösz... (2017.07.02. 15:31) Élet a doberdói frontvonal mögött – a Segeti tábor
  • csorsza: Nagyon érdekes, köszönjük! (2017.06.26. 21:19) Támadás a Dadul ellen
  • Utolsó 20

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban