A cs. és kir. nagybecskereki 29. gyalogezred küzdelmei 1914-ben

Torontál vármegye székhelyének, Nagybecskereknek volt büszke háziezrede a Laudon báró nevét viselő cs. és kir. 29. gyalogezred. A bánáti magyar-német-román-szerb katonákból álló alakulat parancsnoka 1914 őszén a megyei törvényhatóságot is tájékoztatta az ezred harcairól, amelyet a Torontál című napilap is leközölt.

Az Osztrák-Magyar Monarchiában a „házi ezred” kifejezés nem volt része a katonai terminológiának, sokkal inkább civilnek volt mondható. Azt jelezte, hogy egy csapattest – jelesül ezred – huzamosabb ideje egy városban állomásozott, és hogy annak polgárságával/lakosságával bensőséges, bizalmas viszonyt sikerült kialakítania. Ennek következtében a város sajátjának érezhette az ezredet – legtöbb esetben joggal, hiszen hadköteleseinek jelentős része szolgált az adott alakulatban – de ez viszont is érvényes volt: az ezred tisztkara „beépült” a város társadalmi életébe és annak tevékeny résztvevőjévé vált.

 Nagybecskerek, Ferenc József tér a XX. század elején korabeli képeslapon

Így volt ez a nagy múltú – Laudon báró nevét viselő – cs. és kir. 29. gyalogezred esetében is, amelynek „jogelődjét” még 1709-ben állították fel, és amely Torontál vármegye közigazgatási központjának – Nagybecskerek városának volt büszke házi ezrede.

 A névadó Ernst Gideon Freiherr von Laudon (1717, Tootzen – 1790, Neutitschein) osztrák császári tábornagy, a XVIII. század egyik legsikeresebb hadvezére
(a kép forrása: wikipedia.org)

A városnak 1910-ben 26 ezer lakosa volt: közülük 9-9 ezren magyar, illetve szerb nemzetiségűek voltak, 7 ezren pedig németek.

 Nagybecskerek, Erzsébet-híd a XX. század elején korabeli képeslapon

A 29-esek kiegészítési kerülete felölelte Torontál vármegye jelentős részét: Nagybecskerek és Nagykikinda rendezett tanácsú városok mellett ide tartoztak a nagybecskereki-, a nagykikindai-, a törökbecsei-, az alibunári-, a pancsovai-, az antalfalvai-, a párdányi- és a módosi járás települései – amelyek ma Szerbiában vannak – illetve a bánlaki járás települései, amelyek ma Romániához tartoznak.

 Torontál vármegye térképe 1910-ből
(forrás: wikipedia.org)

1914-ben, közvetlenül a Nagy Háború kirobbanása előtt az ezred törzse, II., III. és IV. zászlóalja Bécsben állomásozott, Nagybecskereken – a Rudolf laktanyában – csupán a I. zászlóalj tartózkodott. A cs. és kir 29. gyalogezred parancsnoka ekkor Trojan Bacsila ezredes (románul: Traian Băcilă, 1867. december 23. Karánsebes, 1931. június 10., Bécs). Az alakulat hadrendileg a 34. hadosztályba és a VII. hadtest állományába tartozott.

 A nagybecskereki Rudolf laktanya
(forrás: mek.oszk.hu)

A cs. és kir. 29. gyalogezred parancsnokságát 1914. szeptember 24-én vette át Weszely Rezső alezredes, aki fontosnak tartotta, hogy a vármegye főispánját és a törvényhatóság közgyűlését is tájékoztassa a 29-es gyalogezred 1914 őszén vívott harcairól. Az elöljáróság úgy értékelte, hogy a vármegye katonáinak hősies helytállását a széles közvéleménynek is meg kell ismernie, ezért 1914. december 23-ai számában a Torontál c. napilap Házi ezredünk hősies harcai az orosszal címmel adta közre az alábbi cikket:

Méltóságos Főispán Úr!

Szeptember 24-e óta örvendek azon megtiszteltetésnek, hogy a szép Laudon-ezred vezénylete – az oroszok ellen – nékem jutott osztályrészül.

Hogy szülőföldemnek egyes részlettel szolgálhassak, örömmel és megelégedéssel közlöm, hogy a mi ezredünk a legnagyobb odaadással, hősiességgel és kitartással vett részt a harcokban. Ezredünk tevékenységéről a lehetőség szerint közlök néhány esetet, alább jelezve. Az ezred részben önállóan harcolt és részt vett a legnagyobb ütközetekben is, hol a legnagyobb hősiességgel vette ki részét.

A következő napokon állott ezredünk harcokban:
- augugusztus 30-án Rohatyn
- szeptember 6-án Huminiec,
- szeptember 8-án Tatarynow,
- szeptember 9-én Horzana Wielka,
- szeptember 10-11-ig Czerczec,
- szeptember 24-én Zágórc,
- október 13-25-ig Hruszotyce és Sanoczány mellett,
- október 28-31-ig Holownia-magaslaton,
- november 2-3-án Lisyj-magaslat mellett, továbbá a Ossowiec-hegyen, Lomna és Baligródnál.

Részletek még nem közölhetők, mivel ezek a hadjárat befejezése után jutnak a nyilvánosság elé. Kivonatképpen csupán a következőket közölhetem.

Augusztus 30-án Rohatynnál állotta ki ezredünk a tűzpróbát, amidőn egy jóval erősebb és fedezékben lévő egységgel szemben sikerült egy ügyes támadást keresztülvinni.
Szeptember 6-án Huminiec községben tartózkodó ellenséges különítményt vertünk meglepetve éjjel szét. Az oroszok nagyszámú halottat és sebesültet hagytak hátra, ugyanakkor 52 drb. teljesen felnyergelt ló és egyéb hadiszer lett általunk zsákmányolva.
Szeptember 8-án Tatarynownál ezredünk egy jóval erősebb ellenséggel szemben órákon át vitézül harcolt.
Szeptember 9-én ezredünk Horzana Wielka elleni rohamban vett részt.
Szeptember 10-én és 11-én a Lemberg melletti ütközetben Czerczecnál vettünk részt. Éjjel-nappal tartó makacs harcokkal sikerült az ezrednek a szemközt levő oroszokat visszaszorítani.
Szeptember 24-25-ig védtük a San-folyó átjáróit Zágorc mellett. Október 13-tól 25-ig Przemysltől délkeletre fekvő Hruszotyce és Sanoczany mellett harcolt ezredünk egyfolytában, megszakítás nélkül. Ezen nehéz helyezkedési harcokban ezredünk a legszorosabb érintkezésbe volt az ellenséggel. Éjjel-nappal a legnagyobb elkeseredéssel harcoltunk egy szívós, számra erősebb ellenséggel, kik egy jó előkészített állásban és fedezékben voltak elhelyezkedve. Az ellenség által a legnagyobb bátorsággal vezetett két éjjeli, és két nappali támadást ezredünk véresen visszautasította. Ellenben sikerült ezredünknek egy szép támadás Sanoczanitól ÉK-re fekvő magaslat ellen. Ezen nehéz harcokban ezredünk minden embere szívósan állotta ki a heves ellenséges ágyútüzet, bátran és férfiasan, sőt az ellenséges nehéz tüzérség ágyútüze sem bírta jó legénységünket megtántorítani.
Október 28-31-ig négy napig tartó makacs harcokban sikerült ezredünknek Holownia 800 méteres magaslatain, erdőben és járatlan hegyhátakon erős fedezékben lévő oroszokat visszavonulásra kényszeríteni a Dnyeszteren keresztül. A döntő ütközeteket éjjel a legnagyobb ködben vittük véghez. Az ezred követte a menekülő ellenséget Stary Sambortól DK-re fekvő meredek magaslatokon és november 2-án és 3-án Lisyj magaslatain levő ellenség ellen harcolt.
Ezredünk harcolt továbbá november 4-én Ossowiec-hegyen Luzsek Gorni mellett, 10-én Loninál és 13-án Balogródnál. Azóta naponta kemény harcok folynak, melyről később fogok közléseket tenni.

Legénységünk minden alkalommal bámulatra méltó hősiességet tanúsított, ugyannyira, hogy Torontál vármegye mindenkor büszke lehet hős fiaira, kikre magas elöljárói is mindenkor büszkén tekintenek és ismételt elismerésben és dicséretben részesítették.

Történelmi nevezetességű zászlónk, mely már több mint 200 éves, melyet őseink mindenkor győzelemre kísértek, jelen háborúban is győzelem kíséri, dacára, hogy eddig két ellenséges golyó által lövetett keresztül.

Ezredünk több embere lett vitézségi éremmel kitüntetve, melynek névsorát külön csatoltan jelezzük.

Amidőn kérem Méltóságos Urat az ezred üdvözletét a vármegyének tolmácsolni, maradok kitűnő tisztlettel: Wessely alezredes

Az ezredtől eddig a következők kaptak kitüntetést:
I. osztályú vitézségi érmet kaptak: Polcz Péter, Reitenbach Fernc, Prase János törzsőrmesterek, Henke Frigyes szakaszvezető, Brezik Mihály őrvezető és Blidar István gyalogos.
II. osztályú ezüst vitézségi érmet kaptak: Irsay Nándor, dr. Lilburg Sándor és Rziha Nándor tartalékos zászlósok, Petkucz György, Dingesz Péter és Bauer József őrmesterek, Bauer Mátyás, Müller Ferenc, Bartl Péter, Petrics Antal, Portisku József, Erdeljan Simeon, Anton Miklós, Reininger Mihály, Papić Živa, Welczek Péter, Radak Velimir szakaszvezetők, Fodor Ignác, Pardanjac Manojló, Hauser György, Alb Mihály, Steiner Imre, Müller Antal, Fiat Velizar tizedesek, Fiszinger István, Schneider József, Kondan Péter, Somogyi Antal, Molac Brankó, Pasa János és Pržanovski Ernő gyalogosok.

A kitüntetési névjegyzékből is szépen látszik a vármegye többnemzetiségű összetétele, hiszen valamennyi itt élő nemzetiség képviseltetve volt.

A 29-esek veszteségeiről – hősi halottairól és sebesültjeiről – azonban Weszely alezredes bölcsen hallgatott. De ezek a hírek már korábban megjöttek: a Torontál napilap 1914. november 3-ai szám közölte a 37. számú hivatalos Veszteséglajstrom kivonatát, amelyben elesettként szerepelt a 29-esek soraiból Karsay Sándor Elek tartalékos hadnagy – civilben mérnök – és Kiss Albert hadnagy, valamint 35 legénységi állományú katona is. Ezután már folyamatosan érkeztek a 29-esek veszteségeiről szóló jelentések, és ez még csak a háború kezdete volt…

 A cs. és kir. 29. gyalogezred katonái az orosz hadszintéren, feltehetően 1914/15 telén (forrás: magángyűjtemény)