Bugyi község az I. világháborúban
November 17-én a Pest megyei Bugyi nagyközségben, a Nagy Háború Blog első világháborús műtermi portréfotó-kiállításával egy időben, a háború időszakát megjelenítő helytörténeti kamaratárlat nyílik, amellyel a település a nagy háborúban részt vett fiaira emlékezik. A tárlaton bemutatásra kerülő fényképekből most mi is közzé teszünk néhányat, miközben felidézzük a település első világháborús emlékezetét.
Bugyi az 1910-es évek elején közel 3500 fős magyar lakossággal rendelkező község volt az akkori Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében. Egy 1930-as községi jelentés alapján a háború négy éve alatt 711 sorköteles vagy önkéntes vonult be katonának, ami a felnőtt férfi lakosság több mint 40%-ának felel meg. Nemigen volt család itt sem, ahonnan ne hiányzott volna valaki…
Bugyi a budapesti 1-es honvéd gyalogezred, valamint a 32-es budapesti közös gyalogezred hadkiegészítési körzetéhez tartozott, a férfiak jó része e két alakulat valamelyikében vett részt a háborúban. A községben felállított emlékművön 16 háborúban elesett katona neve szerepel, ez a névsor azonban korántsem teljes, a valósághoz közelítő lista összeállítása további kutatásokat igényel.
Első világháborús emlékmű, Bugyi, Március 15. tér
(forrás: geod.bme.hu)
„Dobszó verte fel az utcák csöndjét… Szőgyi Pista bácsi, a kisbíró erős, érces hangon hirdette: kitört a háború, és hogy milyen korosztályoknak kell bevonulnia. Mi, kicsinyek nem értettük, mit jelent mindez. Nem értettük a szomszéd Török nénit, Drahos nénit, Pamuk nénit és a többieket, miért sírnak jajgatnak. […] Mentek a szép szál férfiak, a Török-fiúk négyen, s számolhatnám vég nélkül… Nagyanyámmal Pestre utaztunk, és ott a Ferencvárosi pályaudvaron egy virággal kidíszített katonavonatot láttam, de nemcsak a szerelvény, a katonák is virágdíszben [voltak], nótaszóval, vidám kedvvel indultak a csatába. Rengeteg hozzátartozójuk zokogva integetett utánuk. Nagyanyám is sírt, hiszen két szép testvére őneki is berukkolt.” – írta Gyerekkori emlékeim című feljegyzéseiben az 1906-ban született Józsa Istvánné Batár Erzsébet, akinek kéziratos füzetét a település könyvtárában őrzik. „Ritka család volt, amely nem részesült volna a bánatban. Drága nagyanyámnak volt egy 17 éves szép szál fia, aki önként jelentkezett katonának… Három évig harcolt az olasz fronton, és 1917. július 17-én egy gránát darabokra szaggatta… Vigasztalhatatlanok voltunk… Bizony kevés élte át [a háborút], s aki haza is jött, kevés volt, hogy ne lett volna sebesült vagy rokkant. [Mások meg] fogságba kerültek”.
A hadifoglyokkal való levelezésről is érdekes részleteket oszt meg Batár Erzsébet, akinek németül tudó nagyanyját sok hozzátartozó kereste meg: „Végül kis hajlékunk iroda lett. Nagyanyám 103 hadifogolynak írt. Még 1920/21-ben is szállingóztak haza a fogságból, s a család után ő volt az, akit felkerestek, és sírva köszönték meg a jóságot, hogy milyen nagy szó volt ott a végtelen orosz földön hazai levelet kapni.” Érdemes megjegyezni, hogy amíg a bugyiak idegen földön raboskodtak, addig a helyi nagybirtokon orosz hadifoglyok dolgoztak – mint történt ez oly sok más magyar településen. Ennek néhány emlékét, fényképeket és orosz hadifogoly leveleket, a helyi könyvtár honismereti gyűjteménye őrzi.
A Forster-birtokon dolgozó orosz hadifoglyok az első világháború idején
(forrás: Czagányi László: Bugyi község története I.)
Katonaportrék
Ismeretlen népfölkelő katona Bugyiról, 1915-1918
Dedi Lacza Lukács vasúti ezred katonájaként, még békeidőben
Gyurászik György (1872-1931), honvéd gyalogos őrvezető 1916-ban
Hidegföldi József (1892-?)
Kaszás Ferenc, 1919
Kollár József valamely közös gyalogezredben szolgálhatott, lovasított beosztásban, esetleg tüzérként
Kránicz ? valamely közös gyalogezredből, egyenruhája alapján népfölkelő is lehetett
Maticska Ernő vasúti alakulat őrvezetőjeként
Bugyi legények egy közös tüzéralakulatból, még békeidőben
Vitéz Balogh József (1892-1985) géppuskás őrvezetőként, aki az 1. honvéd huszárezredben szolgált. Nagyezüst és kisezüst vitézségi érmet kapott, valamint Károly csapatkeresztet. Szakaszvezetőként szerelt le,1925-ben avatták vitézzé
A község első világháborús történetére vonatkozó adatokat, valamint Batár Erzsébet visszaemlékezését Czagányi László: Bugyi község története I. című kötetből vettem át. A katonaportrék rendelkezésre bocsátásáért Madácsy Tamásnak, az egyenruhákra vonatkozó megállapításokért Bálint Ferencnek tartozom köszönettel.
