Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 10. rész

Váltás történik az olaszoknál, máshová lőnek az új posztok. 1916. április 16-17-e is viszonylag nyugodtan telik hősünk védelmi szakaszán, akit ezúttal leginkább a tábori telefon és a puskagránát működése nyűgöz le. Meg is örökíti tapasztalatait a noteszában, aminek takarót varr a dekungjában. Hajnalban József főherceg is feltűnik az árkokban, de szinte mindenki alszik, amikor elviharzik…

Április 16. Ma délelőtt is délután is a beobachtungs stand mögött dolgoztatok. Beszélik, hogy a digóknak az éjjel ablézük volt, még pedig 3 óra tájban, mert akkor kis időre szünetelt a fegyvertűz, s a jobbszárny dekungunk schütz schildjére beállított olasz fegyvert is a felváltottak magukkal vihették, mert 3 órától kezdve a schütz schildet nem érték golyók. A mostani digók kevesebbet lőnek, mint az előzők. A munkára való felügyelet közben két noteszom számára takarót varrok, egyiket szakács kötőből, a másikat egy Universál gránát ernyőjéből.

10 óra tájban olasz repülőgép kering felettünk, délután 1-kor pedig két gépünk. Délutáni álma közben az ijedős korporál Todorovot Kohajda és Makai megijesztik. Két Lakos gránát kupakot összenyomnak, földet tesznek bele, s gyújtózsinórt, melyet meggyújtanak, s Todorov mellé dobják az instrumentumot. Todorov álmából felriadva, azt hívén olasz kézigránát esett a dekungjába, ész nélkül menekül.

 Telefonállomás egy doberdói lövészárokban
(Pintér Tamás-Rózsafi János-Stencinger Norbert: Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében című kötetéből)

A telefonistákat kitelepítik a kompanie kommando kavernából a Csibész lakba, melyet Heim és Molnár amúgy sem használnak. Érdekes ez a telefon, egyszerre 8-10 féle beszélgetést is lehet rajta hallgatni, össze van kapcsolva az egész ezred vonala, s alaposan kell figyelni, ha a neki szóló beszélgetést akarja valaki hallani, ha egyszerre (a közeli állomásokon) többen is beszélnek. A telefonisták azt mondják, hogy ha földvezeték útján a digók telefonjával kapcsolatot létesítenek, azok telefon beszélgetését is lehet hallani. Valami gyenge átvezetés most is van, mert amint figyeltem a kagylóban tompán lehetett hallani a digó tábori telefon mély hangú fonikázását (szignálást).

Április 17. Éjjel 1-3-ig vagyok szolgálatban. Szép holdvilágos tiszta éjszaka. A digók a Templomdombnál (vagy a mieink?) erősen kézigránátoznak, századunknál csend van. A II. zugtól hajítanak néha a digókhoz kézigránátot. Az este fegyver rakétákat faszoltunk, azt lövök, a fénye még sokkal szebb, mint a kézi, vagy pisztoly rakétáé. Az a baj csak, hogy ily rövid távolságra, mint előttünk vannak a digók, nehéz alkalmazni. Úgy veszem észre az új digók posztja épp dekungom irányában van felállítva, mindig itt csattannak el a golyók fölöttem, amint dekungom mellett álldogálok a függő traverza alatt.

A szolgálat után lefekszem, mikor 6 órakor felkelek a bakák újságolják, hogy az elébb járt erre József főherceg. A 3. kompanie felé haladt, gyorsan haladt el nálunk, mert a főhadnagy úrék se bírtak akkorra kijönni elébe, míg itt volt. Ugyan miért jön ez az ember fel a stellungba, ha nem kénytelen vele?

 József főherceg a Monte San Michelén 1916 tavaszán
(Pintér Tamás-Rózsafi János-Stencinger Norbert: Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében című kötetéből)

Délelőtt is délután is a szokott helyen dolgoztatok, a futóárok már szépen javult, mióta dolgoztatok rajta, már majdnem a 3. kompanihoz vezető elágazásnál vagyunk. Délben Lyachovits főhadnagy a 13. kompanie parancsnoka jön Heimhez látogatóba. Jót nevetünk neki, mikor az erre a célra bedresszírozott ordonáncát „komámnak” szólítja, s az gyorsan vágja rá „Herstellt!”

Délután a digó ismét kegyetlenül macskázza a 43-asokat, s a 19. abschnitt mögött levő dolinába is küld néhány macskát, majd a 19. abschnitt stellungjára is küld 8 nagy macskát, de mind vagy a dekung elé vagy mögé mennek. Ellenben a 197-es magaslat oldalán (meglehetős messze a mi stellungunktól) lévő stelungjába két gyönyörű treffert csinált a digó, nekünk, kik a beobachtungs standról figyeltük a macskázást nagy gyönyörűségünkre.

Délután őrmester Molnár a beobachtungs stand mellett egy fegyverbeállító készülékbe egy fegyvert igazít be, az előttünk lévő olasz szappé fegyvergránáttal való lövéséhez. A fegyvert a három gránáttal már be is lövi a szappéra. Érdekesek ezek a fegyvergránátok, mikor jajgatva mennek a levegőben.

 Beállított puskagránát kilövése
(forrás és további képek: www.militiahungarorum.extra.hu)

Délután ½ 7-kor a Juci kb. 5 percig kitűnő hatású gyors tüzet ad le a II. zug előtti olasz stelungra. A II. zugbeliek újságolják, hogy látták, amint egy digót feldobott a gránát. Néhány nap szünet után a II. zug latrinájától ismét megszólalnak este a minen és gránát werferek. Úgy látszik az elégett muníciós raktár helyett (melyben benne égett a három ember az őrült kivételével, amint megtudtuk) van már nekik másik, honnan faszolják a muníciót. A luftos mine most zugunk elé is lő, megfigyelőjük a 7. kompanitól dirigálja a lövéseket a Csibész lak telefonja útján. Érdekes, hogy a minét, s általában a muníciót a telefon álnyelvén „csokoládénak”, a századot „binének”, a bataliont „fochsnak”, a 46. gyalogezred kommandot „Ferencnek”, az ágyút „rózsának” mondják.

A szegedi születésű Kókay László 1915 tavaszán, 18 éves korában önként jelentkezett katonai szolgálatra. A helyi piarista gimnázium iskolapadjából vonult be a szegedi 46. közös gyalogezredhez, amelyben végigszolgálta a háborút. 1915 decemberében került az olasz fronton harcoló ezredhez. 1916 tavaszán részt vett a Doberdó-fennsíkon zajló küzdelmekben, a következő évben a Komeni-fennsíkon a Fajti Hriben vívott harcokban, majd 1918-ban pedig immár rohamszakasz parancsnokként a piavei átkelésben. A háború alatt vele történt eseményekről végig feljegyzéseket készített, amelyek később napló kötetekké álltak össze. A most közreadott sorozatunkban az 1916 tavaszán a Doberdón, San Martino falu határában átélt élményeit közöljük. A sorozatindító bevezető részben írtunk a naplóíróról, a napló történetéről és a forrásközlés módjáról is.

Következő rész: „A digó is kap már macskákat”

Összes rész: Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója 1-41. rész