„Nem paradicsom, hanem a pokolnál is borzasztóbb, rémesebb mészárszék…”

2011.11.28. 07:27 :: PéterZoltán

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 48. rész

A Halál völgye

Azon völgykatlan, hova [1915.] július 11-én, vasárnap hajnalban megérkeztünk, volt a később oly szomorú hírességre jutott Vallone völgye, melyet honvédjeink jogosan a Halál völgyének neveztek el. Óh, mily sok derék jó magyar katona alussza ott örök álmát, kiket az áruló, hűtlen olaszok gránátjai gyilkoltak le! E helytől délre [helyesen nyugatra] alig 4 kilométerre feküdt a rajvonal, a Doberdói-fennsíkon, hova a mi hadosztályunk lett állítva, hogy e helyet minden áron védeni kell a túlnyomó erővel támadó olaszok ellen, mert ez a hely volt Trieszt kulcsa.

A Vallone-völgy a „Halál völgye” A Vallone-völgy, a „Halál völgye”
(Pintér Tamás szerk: Katonaőseink nyomában. Nagyváradi és székesfehérvári katonai emlékek kutatása a Doberdón című kiadványból)

Ide megérkezve, a konyhákat a magas úttest mellé állítottuk be, hol némileg védve volt a gránátok elől. Az úttest volt 3 méter magas. Raktárunkat egy deszkabódéban rendeztük be. Az úttesten túl terült el egy kis falu, melyben persze polgári lakosság nem volt. E faluban rendezkedett be az ezredtörzs, jelentő lovasok, tábori posta, stb. Ott volt Gazsóék lakása is. Óriási baj volt e vidéken, hogy nem volt víz. Málhások lóháton, kis hordókban messziről hordták a vizet és a rajvonal felé is lóháton hordták az élelmet, italt, vizet, lőszert. Azonban a rajvonalbeli katonák nyílt helyen ki voltak téve minden pillanatban az olasz ágyúk borzalmas gránátzáporának. Fedezéket nem áshattak a csupa kősziklás talajon. Ilyen volt ez a Kratochvil ezredes által beígért paradicsomi vidék. Nem paradicsom, hanem a pokolnál is borzasztóbb, rémesebb mészárszék volt az!

A jelzett napon délelőtt, míg vizünk nem volt borzasztóan szomjaztunk. Vizet keresni lejjebb mentem a völgy fenekére. Mily sok frissen hantolt tömegsírt találtam már akkor is e völgyben? De vizet nem találtam egy csöppet sem. E köves talajon azonban füge- és mandulafák nagy számban tenyésztek. Egy fügefa alá ülve megvizsgáltam ingemet, mert már pár nap óta igen sokat vakaróztam. És – óh utálat – tetveket találtam, melyek csípéseitől és az elvakarásuktól testem némely része már kezdett sebesedni. Gyönyörű kilátások ezek a jövőre!

Délután 6 órakor éles süvöltéssel jött az első gránát, lecsapott tőlünk 300 lépésnyire az úton haladó málhások közé, 1 ember és 1 ló vesztesség lett ismét. Ezután minden 10 percben jött egy gránát, de tőlünk mind balra, az út mellé a völgybe csapott le. Összepakoltunk, hogy elhagyjuk e helyet, mely már be volt lőve, de mégis ottmaradtunk. A konyhának jó helye is volt a magas úttest védelmében, mi pedig az első gránátlövés után futottunk búvóhelyre. A magas töltés alatt ugyanis egy helyen alagút volt fúrva, hol kocsival is járhattak. A töltés felettünk volt 150 centiméter vastag, melyet úgy gondoltuk, hogy a gránát sem tud beszakítani. De azért életünk egy percig sem volt biztos. A délelőtt elég csendben telt el, de délután 5–6 óra közt rendesen megkezdte az ellenség a gránátszórást, hogy telepünket belője. Egész éjjel nagy ágyúzás folyt a rajvonalban is. Fényszórók világították be az eget.

Olasz gránátok, rajtuk az űrméret jelölésével és osztrák-magyar Mannlicher puskához való töltőlécek Olasz gránátok, rajtuk az űrméret jelölésével és osztrák-magyar Mannlicher puskához való töltőlécek
(Pintér Tamás szerk: Katonaőseink nyomában. Nagyváradi és székesfehérvári katonai emlékek kutatása a Doberdón című kiadványból)

Másnap, 12-én délelőtt olasz repülőgépek keringtek fejünk felett. A mi tüzérségünk – mely szétszórva a völgyben, domboldalakon elleplezve feküdt – tűz alá vette az ellenséges gépet. A srapnel lövedékek valósággal körülrajzották a repülőt, de mégis sikerült neki elmenekülni, nem találta egy lövés sem. Félórával később, éppen a raktárbódéból léptem ki, midőn srapnel robban szét a fejünk felett és a srapnel hüvelye beszakította bódénk deszkatetejét és a bent levő emberek egyikének a fején súlyos sebet ejtett. Csakhamar jött a többi srapnel lövedék is, de mi már akkor búvóhelyünkön, az alagútban voltunk.

Délután 5 órakor ismét jött az első gránátlövés. Én éppen a töltés innenső oldalán a konyhánál voltam, a gránát pedig a töltés túlsó oldalába csapott le – hol szőlő volt – egy kis gyümölcsfa tövébe, tőlem 15 lépésre. Ránk is szórta az úton keresztül a földet és kavicsot. Siettünk ismét búvóhelyünkre. Még 7–8 lövést tett az olasz, akkor beszüntette a lövöldözést. Felmentem az útra, mely vastagon volt teleszórva föld és kőtörmelékkel. A kis gyümölcsfát, gyökereit szétszaggatva, tövestől kivetette a földből. Borzasztó egy ily gránátrobbanás. Akkora gödröt vág a földbe, mint egy jó irtó ember szokott ásni egy nagy fatőnek. Este lefeküdtem a fügefa alá és bús gondolataimba elmerülve sokáig nézegettem a reflektorok fényét és hallgattam a nagy ágyúzást.

Másnap, 13-án reggel hozzáfogtunk a pakoláshoz. Itt nem maradhatunk tovább, konyhát, raktárt nem szabad kitenni ily nagy veszélynek! Felpakoltuk amennyi ló és kocsi volt, de mind nem bírta el. Zsurkával ottmaradtunk őrizni a visszamaradt holmikat. Nemsokára vissza is jött 3 kocsi, azokra mindent felpakoltunk és megindultunk észak felé. Az úton sok kocsi, málhás, autó, stb. közlekedik. Egyszerre fejünk felett repülőgép búgását hallottuk. S nyomban rá nagy robbanást tőlünk oldalt. A repülő bombát dobott le, de nem közénk, az útra esett, hanem oldalt a cserjés erdőbe tőlünk 100–120 lépésre. Sietve haladtunk tovább a völgy mentén és egy jó óra múlva egy domboldalban, akácerdő szélében ütöttük fel új tanyánkat.

A Bihar megyei Árpád községből a nagyváradi 4. honvéd gyalogezredbe 1915. február 15-én bevonult 32 éves gazdálkodó B. Sárközy Gergely visszaemlékezése a sorozástól követi nyomon katonai élményeit. A Katona életemből, élményeim, küzdelmeim és szenvedéseim a világháborúban címmel a frontnaplók és levelek alapján 1922-ben eredetileg a családja számára írt visszaemlékezést a szerző által kialakított fejezetek szerint haladva 2011. január 3-tól kezdve, hétfői napokon közöljük blogunkon. A cikksorozat első része.

Következő rész: „Gránátlövések és az utálatos tetvek…”

Összes rész: B. Sárközy Gergely visszaemlékezése 1-85. rész

1 komment

Címkék: doberdó–fennsík vallone–völgy b. sárközy gergely kratochvil ezredes

A bejegyzés trackback címe:

http://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr403416181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

István Mester 2015.07.12. 10:11:15

Mester István: én egy kéréssel fordulok a NAGY HÁBORÚ Cikkben és Képekben oldal ólvasóihoz?!Nem az első világháborúval kapcsolatos, hanem a másodikkal.Feltéve, ha egyáltalán engedélyezi az oldal szerkesztője?Remélem.Erdélyben, Kolozsvárott van eltemetve apai nagybátyám:MESTER ISTVÁN, MINT HŐSI HALOTT.Aki jár abban a temetőben,megkeresné-e nekem,és adatait elküldené imél címemre?Kértem a kolozsvári pogármesteri hivatalt, hogy segítsen, meg is ígérte az alpolgármester asszony,de még nem jött válasz tavasz óta.Családfa kutatást végzek, és ahhoz kellene,nyugodjék békében, még az emléke is.Köszönöm.Remélem, nem törlik írásomat,és kapok segítséget a nagy nyílvánosságtól.Tisztelettel:Mester I.

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Programajánló

Könyvbemutató

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

A hadak útján 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Utazás

húavéti emlékút