Isonzó, Doberdó csataterei napjainkban

2011.02.23. 07:26 :: Nagy Háború szerkesztőség

A következő írást Örömkatona nicknevű olvasónk küldte be szerkesztőségünknek.

Az alábbi beszámoló azt hivatott megmutatni, hogy némi előzetes szervezéssel néhány nap alatt is egészen jól megismerhető a Doberdó és az Isonzó vidéke, aminek a magyar történelemben viselt különös jelentősége közismert. A konkrét látnivalók leírása helyett inkább egy mintát szeretnék adni olyanoknak, akik hasonló utazást terveznek.

Tájba olvadó különös emlékmű Drežnica falu mellett Tájba olvadó különös emlékmű Drežnica falu mellett

Az Isonzó-Doberdó vidék felfedezésére szervezett túrára 2010. április 2-án a déli órákban indultunk Budapestről. Valamivel dél előtt elindulva, ésszerű pihenők közbeiktatásával még 20 óra előtt megérkeztünk a szállásunkra, amit a Kobarid (régi nevén Caporetto) városa melletti Koseč faluban foglaltunk. Ez egy átlagos autóval könnyen teljesíthető. Nagyrészt autópálya, az utolsó 100 km pedig jó minőségű hegyi út. Az első napon megtett út: Budapest – Tornyiszentmiklós – Maribor – Ljubljana – Logatec- Idrija – Tolmin – Kobarid – Koseč.

A Soča (Isonzó) ma a raftingosok paradicsoma A Soča (Isonzó) ma a raftingosok paradicsoma

A területen nagyon sok magánszállás található, mivel a Soča (Isonzó) folyóhoz és a környező hegyekhez kapcsolódóan virágzik a természetközeli turizmus: rafting, canyoning, siklóernyőzés, hegymászás és társai. Sok szállásadó úgy kezd a vendéglátásba, hogy alapvetően nem ebből akar megélni, hanem kiegészítő tevékenységnek szánja. A kiürülő többgenerációs házak emeletén berendez egy-két vendégszobát, és ha van vendég, akkor kiadja, ha nincs, akkor sem szomorkodik. Általános, hogy a szoba mellé megfizethető áron jó minőségű étkezést is biztosítanak, aminek alapanyaga a környéken fogott hal és a faluban termelt tej, kenyér, vaj, sajt, méz, lekvár. A vendéglátók jellemzően beszélnek angolul és jó eséllyel németül.

Első szállásunk a Kosečhez tartozó Drežnica faluban volt Első szállásunk a Kosečhez tartozó Drežnica faluban volt

Általában nagyon „felhasználóbarát” hozzáállást tapasztaltunk Szlovéniában, megfizethető áron. Ezért a szállásért például napi 39 eurót fizettünk, félpanzióval, ez elég drágának számított.

A Kobarid Múzeum épülete A Kobarid Múzeum épülete

A második napon a Kobaridi Múzeummal, valamint az Alpok vonulatai, az ég, a folyó és a falvak által alkotott kompozíciókkal ismerkedtünk. A múzeumot mindenképp érdemes megnézni: bőséges és érdekes anyag, sok magyar vonatkozással. Egy 20 perces (kérésre magyar nyelvű) film után tematikus termekben ismerkedhetünk a fronton töltött hétköznapokkal, fegyverekkel, egyenruhákkal. A személyes használati tárgyak közül a kedvencünk az olasz katonák által kulacsnak használt korabeli unicumos üveg.

Részlet a Kobarid Múzeum kiállítási tárgyaiból Részlet a Kobarid Múzeum kiállítási tárgyaiból

Délután a Kobarid fölötti hegyoldalon egy 5 km hosszú tanösvényen vettük szemügyre az első kavernákat, a hozzájuk tartozó futóárkokat, valamint egy V. századi romot (Tonocov Grad), amit kedvező fekvése miatt a világháborúban logisztikai központnak használtak.

A harmadik napon az Osszarium megtekintésével kezdünk, ez előző nap kimaradt. Az emlékmű grandiózus, a két világháború között Mussolini parancsára készült. A kisebb szükségtemetőkből aprólékos munkával összegyűjtötték az olasz katonák maradványait és ebbe a nagy, közös emlékműbe helyzeték. Nyilván az olasz nemzet nagysága, illetve ennek kellően didaktikus bemutatása miatt volt erre szükség. A második világháború után ez a terület ugyan Jugoszláviáé lett, de csak eleinte hanyagolták el az emlékmű gondozását.

A két háború között kialakított olasz emlékmű Kobaridban A két háború között kialakított olasz emlékmű Kobaridban

Következett a boveci osztrák-magyar katonai temető, ahol a magyar koszorúk felirataiból egyértelművé vált, hogy nem csak értelmes honfitársaink szoktak külföldre utazni. Utána a Ravelnik szabadtéri múzeum, ahol egy jó állapotban megmaradt osztrák-magyar lövészárokrendszer járható be. Itt nagyobb számban láttunk turistákat és rögtön megéreztük, hogy miért volt érdemes olyan időszakban idelátogatni, ami nem főszezon, tehát kevés turista van.

A következő látnivaló a Čelo védelmi rendszer pár kilométerrel odébb, Kal-Koritnica település felett, a Svinjak-hegyen. Innen remekül belátható (és belőhető volt) az egész Bovec-medence. A harmadik napba egy könnyű gyalogtúra is belefért, ahol a Boka folyó széles, száraz medrének embernyi méretű kavicsai között bóklásztunk.

A Čelóról belátni az egész Bovec-medencét A Čelóról belátni az egész Bovec-medencét

A negyedik napon búcsút intettünk a szállásunknak, ahol három éjszakát töltöttünk és Tolmin felé vettük az irányt. A közeli Javorca-templomot 1916-ban építették a Monarchia hadseregének katonái az elesett bajtársak (számos magyar katona) emlékére. Mindenképp érdemes útba ejteni ezt az egyedi hangulatú helyet. Mi történetesen egy méretes kőomlást is megnézhettünk és meghallgathattunk innen a szemközti hegyoldalon. A templom kulcsát a tolmini turista információs irodából kellett elkérni és ide kellett visszahozni is. Meghökkentően laza és felhasználóbarát ügykezelést tapasztaltunk.

A Javorca-templom belseje A Javorca-templom belseje

Csalódottan tapasztaltuk, hogy az eredetileg célnak tekintett Mrzli Vrh csúcs Zatolmin irányából csak terepjáróval vagy traktorral járható. Helyette a Tolmin Gorges parkot járjuk be, ami a Tolminka folyó szurdokvölgyén vezető kiépített sétaút. Remek választásnak bizonyult.

Este Olaszországban, San Pier D’Isonzóban alszunk egy magánszálláson (20 euró minimálreggelivel, ez elég jó árnak számít).

Részlet a redipugliai Hadtörténeti Múzeumból Részlet a redipugliai Hadtörténeti Múzeumból

Az ötödik napon a redipugliai Hadtörténeti Múzeummal kezdünk. Ugyan csak három terem, de nagyon jó anyag. Hátránya, hogy csak olasz kiírások vannak. A múzeum körül emlékpark és fegyverkiállítás, érdemes sétálni egyet. Redipugliában van a legnagyobb olasz katonai mauzóleum, ahova a két világháború között mintegy százezer olasz katona maradványait gyűjtötték össze a környékbeli temetőkből. Ezt látni kell annak is, aki különben nem vonzódik a monumentális épületekhez, amiket szakrális célokból és/vagy miheztartás végett emelnek.

A monumentális olasz osszárium Redipugliában A monumentális olasz osszárium Redipugliában

Innen egy kilométerre egy szabadtéri múzeum, olasz állások. Ez már a magyar katonadalokban szereplő doberdói csatatér. A mészkőfelszín minden egyes négyzetméterét egy speciális külső erő, a tüzérségi tűz formálta a földtörténeti jelenkorban.

Olasz lövészárok a Doberdón Olasz lövészárok a Doberdón

A nap végén a Monte San Michele magaslatára autózunk fel. A hegy 275 m magas, gyér növényzettel. Stratégiai jelentősége óriási volt, ehhez mérten százezer literes nagyságrendben folyt érte a vér. A védművekről, a Schönburg-alagútról és az egyéb látnivalókról ezen a blogon is bőséggel található anyag.

A Mrzli Vrh a Krn faluból vezető útról A Mrzli Vrh a Krn faluból vezető útról

A hatodik napon visszatértünk Szlovéniába, ahol – immáron Krn falu oldaláról próbálkozva – mégis megmásszuk a Mrzli Vrh csúcsot. Döbbenetes élmény szembesülni azzal, hogy a bő 90 éve lezajlott harci cselekmények emlékei mind a mai napig meghatározzák a hegycsúcs környékének felszínét. A sok kilométernyi lövészárkot eredeti szögesdrót díszíti, repeszdarabokat, lőszereket könnyen lehet találni. Aki teheti, ezt a területet semmiképp se hagyja ki.

Kövek és szögesdrót a Mrzli Vrh-n Kövek és szögesdrót a Mrzli Vrh-n

Miután a Mrzli Vrh megmászása alkalmas csúcspontja volt a világháborús csataterekkel való ismerkedésünknek, a hetedik napon eltávolodtunk a világháborús övezettől és a tenger felé vettük utunkat. Gorizia (Görz), Portorož, Piran városai mellett a Monarchia fürdővárosát, Abbáziát (Opatija) érintettük a következő két napban, a világháborús tematika helyett a tengerparton már tomboló tavasszal, és egyéb pozitív gondolatokkal foglalkoztunk.

Az Isonzó-folyó a Mrzli Vrh csúcsáról Az Isonzó-folyó a Mrzli Vrh csúcsáról

A komplett kilencnapos túra költsége négy emberrel fejenként kb. 130 ezer forintra jött ki. Ebbe beleértendő a bérelt autó bérleti díja, a benzin, a szállás, az étkezés és a belépők költsége is.

Az első világháborús csataterek meglátogatása akkor tud igazán nagy élmény lenni, ha készülünk rá. Háttértudás nélkül hamar unalmassá válhat az újabb és újabb kaverna, lövészárok, ágyúállás, temető. Ám ha tudjuk és értjük, hogy mit látunk (ld. ajánlott irodalom és filmek), akkor a történelem szól hozzánk.

Nekem például olyasmit mondott, hogy mégis fejlődik a világ. Mert például a politika ma is rövid távra és kis hatékonysággal gondolkodik, de legalább nem küld vágóhídra milliókat. Azért ez tagadhatatlanul fejlődés az évtizedek távlatában.

Azért is érdemes foglalkozni a háborúval, hogy értékelni tudjuk a békét. Sajnos dédszüleink (majd később nagyszüleink) nemzedéke kegyetlenül át lett verve. A csatatereket látva sajnos nem tudok hősként tekinteni arra a többmilliónyi szerencsétlenre, akiket felpiszkáltak mindenféle toborzó nótával, majd elvitték az asszony mellől valami távoli vidékre, hogy egy koszos, büdös lövészárokban kushadva szolgálja uralkodóját, hazáját, annak becsületét és egyéb lózungokat. Mindezt persze ugyanolyan, csak másik egyenruhát viselő szerencsétlenek ellen, ugyanazon isten nevében a front mindkét oldalán.

Tényleg megnyugtató, hogy mára csak a valóban elmeháborodottak tekintenek a háborúra konfliktuskezelő eszközként. Mármint Európában, természetesen.

Ajánlott szakirodalom:

  • Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében c. könyv
  • 17-es székesfehérvári honvédek a Doberdón c. könyv
  • 46-os szegedi bakák a tolmeini hídfőben c. könyv
  • Szlovénia, Isonzó, Doberdó – magyar emlékek és látnivalók c. könyv
  • http://nagyhaboru.hu blog ☺

Vonatkozó filmek:

  • Én is jártam Isonzónál
  • Nyugaton a helyzet változatlan
  • Svejk, a derék katona I-II.
  • Gallipoli
  • Fegyverszünet karácsonyra

20 komment

Címkék: zene redipuglia isonzó mrzli vrh monte san michele doberdó javorca kápolna bovec caporetto ravelnik čelo tolmin krn

A bejegyzés trackback címe:

http://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr632681753

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MTi 2011.02.23. 20:41:57

Kiváló beszámoló, köszönöm!

raftman 2011.02.25. 20:08:55

Nem tudom, hogy ki írta ezt a cikket de az utolsó gondolatmenete - hogy miért is érdemes foglalkozni a háborúval? - rendkívül tetszett. Mivel több mint 10 éve időm nagy részét itt töltöm (rafting) rengeteg helyen megfordultam az Isonzó felső szakaszánál, bejártam a volt harcterek nagy részét és mindig csak ez volt egyetlen gondolatmenet amivel azonosulni tudtam....

Balucci 2011.02.25. 21:38:06

Hasznos és érdekes beszámoló.Az utolsó gondolatmenethez,csak azt fűzném,hogy a drága antant provokálta ki ezt a háborút.Azt hogy valaki a hazáját védi,azt nem tartom lózungnak,mert ezzel az ő emléküket sértenénk.Hazámat a drága angolfancia lózung küldte a vágóhídra.Nem tudom,arra pl.hogy reagáltak volna ha az angol trónörökös válik golyó áldozatává.A párizsi "béke" még mindig tartogat meglepetéseket.

Örömkatona 2011.02.26. 11:23:32

@raftman:

Szia,
ezt a cikket én írtam, Örömkatona. :)

Örülök, hogy tetszett a gondolat, a sajátom. Mai viszonyok között azt hiszem, irreális lenne olyan tömegpszichózist indukálni, mint akkoriban. Mára tudjuk, hogy a többi országban is ugyanolyan emberek élnek, mint mi.

Száz éve még meg lehetett magyarázni a népnek, hogy az oroszok, franciák, románok (stb.) mind gonoszak és a mi vérünket akarják. Ezzel párhuzamosan nekik nyilván hasonlókat mondtak a magyarokról.

A sok szegény gyilkolta egymást a lövészárokban, az országok vezetői izgultak a hatalmukért, a hadiszállítók meg röhögtek a markukba.

Örömkatona

Örömkatona 2011.02.26. 11:37:26

@Balucci:

Akkor nem vagyunk egy véleményen. Ez persze nem baj, volt már ennél nagyobb katasztrófa is a világtörténelemben. :)

Én nem hiszek abban, hogy az antant volt a "hibás". Az angol vezérkari tisztnek esetleg érdeke lehetett a háború, mert megmutathatta, mit tud. Ugyanígy az angol ruhagyárosnak is érdeke lehetett, mert nincs szebb a tömeges állami megrendelésnél (azóta sem). De az angol parasztnak biztosan nem volt érdeke a háború, ezért aztán neki jól el is kellett magyarázni, hogy milyen magasabb szempontok miatt kell tömegesen meghalnia. És hogy ezzel ő látszólag rosszul jár, de - a haza, az erkölcs, az angol lobogó, a hazafiság és a kereszténység miatt - valójában jól.

Érdemes mögé nézni a hivatalos háborús nótáknak. Egy kezdő marketinges is meglátja bennük a roppant hazug "meszidzs"-et.

Örömkatona

Balucci 2011.02.26. 18:25:58

@Örömkatona: Valóban,nem vagyunk egy véleményen.A háború már a század elején benn lógott a levegőben.Ha nem sikerül Ferdinándot kiiktatni,akkor más ürügyet találnak rá,ugyanis hanyatlott a gazdasága az antant országainak.Ez az irigység,már a Pozsonyi csata óta benn van ezeknek a mihasznáknak a fejében.Egyébként mi is tervezünk egy túrát a családdal a doberdói harctérre és onnan nézünk,majd a csillagos égre.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.02.28. 00:24:58

@Balucci: Örömkatona remek útibeszámolóját örömmel adtuk közre. Reméljük, hogy miként talán neked is, úgy sokaknak kedvet csinálhat egy isonzói, doberdói utazáshoz, amelyhez hasznos tanácsokkal szolgál. (Akiket esetleg érdekel, azoknak ajánljuk a felhívások között szereplő isonzói emlékutakat is, ahol szakmai kalauzolást is biztosítunk.)

A beszámoló vitatott részletét ki-ki a személyes meggyőződése szerint értékelheti. Örömkatona így látja, mások másként. A Nem felejtjük! blogon 2008 decemberében a kérdésről hosszú vita folyt, ami később az Osiris által a Nemzet és Emlékezet sorozatban kiadott Az első világháború című kötetben nyomtatásban is megjelent. A kérdésről pro és kontra sok mindent elmondtak, ha érdekel ott utána nézhetsz.

Örömkatona vélekedését teljes mértékben én sem osztom, mert pl. akik a háborúban szolgálatteljesítés közben az életüket vesztették bármelyik oldalon, azokat mindenütt hősi halottként tisztelik, miként hősként illik tekinteni azokra is, akik túlélték a harcokat, s akiknek akaratuk ellenére részt kellett venniük ezekben a borzalmakban. Legalább is én a saját őseimre így tekintek, s nem szeretném, ha ezt a jogomat bárki elvitatná. Mások ettől függetlenül még gondolhatja ezt másképp, s tiszteletet ők is érezhetnek az áldozatok iránt, miként éreznek is, egyébként pl. Örömkatona is miért ment volna az Isonzóhoz? Szerencsére nekünk már nem kell ilyesmiben részt vennünk, sőt mi, ahogy ez már a blogon is kiderülhetett, az olasz kutatótársainkkal a legnagyobb barátságban, közösen járjuk be az egykori csatatereket, ahol egykor az eleinknek sajnos egymást kellett gyilkolniuk. S kölcsönösen tiszteljük egymás őseit, akik kényszerből hősiesen küzdöttek itt egymással.

Ha lesz lehetőséged, menj el majd a Monte San Michelén álló olasz emlékműhöz, aminek a háború alatt vésett felirata szimbolikus összefoglalása egymás hősei kölcsönös tiszteletének: "Ez ormokon olaszok és magyarok hősiesen harcolva testvérekké lettek a halálban."

A háborúhoz vezető útról, a szarajevói merényletről a békéből háborúba rovat írásai és kommentjei között a blogon is sok információt találhatsz.

Balucci 2011.02.28. 18:06:04

@PintérTamás: Kedves Tamás!Nagyon szimpatikus és kimerítő a válaszod.A doberdói csatákkal én is azután kezdtem el foglalkozni,hogy néztem az Ősök terét és ott két derék hazafi(legalábbis számomra)beszámolt az akkori történésekről.Öregapám a Don kanyart megjárt veterán történeteit is mindig hazafias tettnek tartottam és tartom.Lehet hogy ezért érintett érzékenyen a lózung kifejezés.Munkátokhoz ami szerintem nagyon hasznos,főleg ebben a globális katyvaszban,kívánom adjon a Jóisten sok-sok erőt!!

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.03.01. 22:28:56

@Balucci: Köszönjük! Örülünk, ha tetszett a műsor és hogy rátaláltál a blogra is!

Balt 2011.06.21. 16:40:14

Celo lövészárkait nem találtam pontosan a Google Earth-ben, de a képről kb. beazonosítható. A Kluze és a Hermann erődöt kár volt kihagyni, bár magam is csak futólag láttam.

Köszönöm a rövid útleírást, élmény volt követni, noha a szubjektív értékítélet én sem osztom teljes mértékben. (Az azért derék, hogy ha valaki ilyen lesújtó véleménnyel van is a történelmünk döntő - és valóban gyászos - momentumairól, attól még nem érdektelen számára.)

Balt 2011.06.21. 16:41:37

@PintérTamás: Köszönöm (a megfogalmazást), ezzel tökéletesen azonosulni tudok!

Balt 2011.06.21. 16:47:46

@Balucci: Az említett műsor egyik szereplője a komment címzettje éppen. :) (Talán valamiféle szerénységből nem fedte fel...?)

nagyhaboru.blog.hu/2011/03/02/az_osok_tere_doberdorol_szolo_musora
www.hirtv.hu/belfold/?article_hid=361120

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.06.21. 21:23:52

@Balt: Úgy érzem, hogy nem kellett külön is "felfedni" a kilétem, mert valószínűleg tisztában voltak vele a hozzászólók. Köszönjük a linket, egyébként a felvétel a sajtó rovatunkban is megtekinthető.

Hogyuri 2011.07.28. 11:39:42

Szép napot!

Szeretném megkérdezni, hogy a Krn faluból a Mrzli Vrh csúcs oda vissza mennyi időt vesz igénybe kb? Augusztusban mennénk és jó lenne, ha ez még beleférne a programba.

Örömkatona 2011.07.28. 19:32:41

@Hogyuri: Emlékeim szerint másfél óra volt kiírva a helyi turistainformációban, de valahogy nekünk inkább két-három órába telt az odaút, visszafelé jobban igyekeztünk. Mondjuk ebben benne volt a korabeli géppuskalövedékek keresése a talajon (lehet találni).

A helyszín bejárásával együtt szánjatok rá legalább egy bő fél napot. Vizet vigyetek bőven magatokkal, bár az úton van egy forrás, de a Mrzli Vrh elég száraz. Krn falunak érdemes elmenni a Mrzli Vrh felőli végéig és ott megkérni valakit, hogy egy-két órára beállhass az udvarába (az út olyan keskeny, hogy csak úgy leparkolni nem lehet). Ezzel is nyertek utat.

Az út egyébként jól járható erdei földút, vagy gyalogút, legnagyobb része árnyékban. Nem túl meredek, csak a végén kell megmászni kb. 200 méter szintet. Még gyakorlatlan túrázóknak is ajánlható.

Örömkatona

Hogyuri 2011.07.29. 09:23:49

@Örömkatona: Köszönöm gyors válaszod.
Egyébként az útibeszámoló jól sikerült.

Pék Zsuzsanna 2012.07.17. 22:27:59

@raftman: Én is hasonlóan gondolom. Nagyapám harcolt ott az első világháborúban, ő megúszta. Sajnos nem tudtam ezekről a dolgokról vele beszélgetni, kisgyermek voltam, mikor meghalt. Éppen a napokban nézegettem az Isonzó környékén készült háborús fotókat.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2012.07.18. 00:05:58

@Pék Zsuzsanna: Ha vannak személyes vonatkozású családi fotói, örömmel várjuk őket a blogra is, hátha sikerül róluk többet is kideríteni, s a nagypapáról is többet megtudni!

Jä.Zsolt 2015.05.22. 00:33:44

Két dédapám harcolt az olasz fronton. Egyiket Aradon sorozták be katonának (K.u.K.IR 33). 1918 október 2-án, Pordenone városából küdött a családnak képeslapot. A másik dédapámról sem tudok sokat, fényképekből, levelekből derítettem ki, hogy telefonista volt, 1917-ben megsebesült, és a celjei korházból küldött a szüleinek levelet. A fényképen három kitüntetés látszik az egyenruháján. Ez mit jelent? Újonc vagyok még a blogon, többet szeretnék megtudni a dédszüleimről. Temesváron sorozták be a hadseregbe (K.u.K.IR 61?), ez azt jelenti, az isonzói csatákban vett/vettek részt?

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Programajánló

Könyvbemutató

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

A hadak útján 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Utazás

húavéti emlékút