„Nagy arany, nagy ezüst…”

2010.12.28. 08:14 :: SallayGergely

Osztrák-magyar hadikitüntetések az első világháborúban

Az első világháborús osztrák-magyar harctéri kitüntetések közismertségéről árulkodik, hogy 1916-ban a „Nefelejcs” című operett egyik betétdalának (címben idézett) refrénje is a legénység részére adományozható rangos elismerésekről: helyes nevükön az Arany- és az I. osztályú Ezüst Vitézségi Éremről szólt. Az igazsághoz tartozik, hogy a „nagy arany” és a „nagy ezüst” szomorú felhanggal szerepel az idézett dalban, amelyben az érmeket a fronton hősi halált halt édesapák árvái tartják kezükben. Ám akár a vitézség, akár a hiábavaló halál jelképei voltak a megénekelt kitüntetések, a zenemű mindenképpen széleskörű társadalmi ismertségükről tanúskodik.

 

Nem véletlen, hogy a Nagy Háború éveiben ilyen magától értetődő volt a katonai érdemjelek világában való jártasság. Elég fellapozni a korszak magyar sajtótermékeit ahhoz, hogy mind írásban, mind képben a kitüntetett hősökkel és a nekik adományozható kitüntetésekkel találkozzunk. A közismertséghez természetesen hozzájárult az is, hogy a kitüntetett katonák hazaírt leveleikben beszámoltak elismeréseikről, az adományozási ceremóniákról, s akár szabadságuk idején otthon, akár a fényképezőgép lencséje előtt az arcvonal mögött büszkén viselték mellükön a kiérdemelt érmeket, kereszteket. Az elnyert kitüntetés dicsőség volt a katonának és büszkeség a családnak. Az első világháború magyar hőseire emlékezve az alábbiakban a háború legismertebb osztrák-magyar érdemjeleit mutatjuk be.

A veszelei Deák-birtok uradalmi bognárának öt katonafia a hazatérés után 1918 körül A veszelei Deák-birtok uradalmi bognárának öt katonafia a hazatérés után 1918 körül
(Gyurgyák János – szerk.: Magyarország története képekben)

A kitüntetések 1918-ban érvényes viselési sorrendjét tanulmányozva a katonai elismerések közül elsőként a Mária Terézia Rend nevén akad meg a szemünk. Az 1757-ben alapított érdemrend az első világháború idején (is) a legrangosabb osztrák-magyar harctéri kitüntetésnek számított, amelyet kizárólag tisztek nyerhettek el, méghozzá úgy, hogy saját maguknak kellett folyamodniuk a rendtagok sorába való felvételért. De milyen fegyvertényt kellett egy katonatisztnek véghez vinnie ahhoz, hogy a Rend vitézévé válhasson? Álljon itt erre nézve néhány példa a Rend alapszabályaiból: ha valamelyik tiszt külön parancs nélkül támadást intéz és nemcsak megfontoltan mindent előkészít, de a végrehajtásnál személyes bátorságot is mutat, magatartásával az alárendelt legénységet sarkalja, sáncot, üteget vagy más megszállt helyet elfoglal; ha az ellenséges csapatok közt rést észlel s ezt a hasznot ígérő körülményt parancs bevárása nélkül szolgálatunk javára kihasználja; ha valamely veszélyes vállalkozásra önként ajánlkozik és az neki sikerül; ha ütközetben azon a szárnyon, amelyen van, dandárával, századával vagy osztagával saját kezdeményezéséből olyan mozdulatot hajt végre, amelyből egy hadtestre, vagy esetleg az egész hadseregre különös előny származik – nos a fentiek valamelyikének eleget tévő tisztek folyamodhattak a rendtagságért. 1916-ban a Rend igen ritkán adományozott nagykeresztjét kapta Habsburg Frigyes főherceg tábornagy a háború kezdetétől 1916 novemberéig hadsereg-főparancsnokként szerzett érdemeiért. Az első világháborúban parancsnoki keresztet kapott többek között kövessházi Kövess Hermann tábornagy Ivangorod 1915. augusztusi elfoglalásáért, továbbá az 1915. október és 1916. február közötti szerbiai és montenegrói, valamint albániai hadműveletek győzedelmes vezetéséért 1917-ben. A lovagkereszttel kitüntetettek közül szóljunk Ungár Károly hadnagyról, a cs. és kir. 83. gyalogezred utász tisztjéről, aki 1914. október 3-án Ujscie-nél saját kezdeményezésből egy hidat rohammal elfoglalt és azt a saját főerő átkelésére biztosította, amely az összhelyzetre különös fontossággal bírt. Ugyancsak ő 1915. április 2-án a Bukove Brdo-n (a Kárpátokban) vívott harcban a válságos helyzetet leküzdendő, saját felelősségére merész és kiválóan vitéz ellentámadást hajtott végre, amely jelentősen hozzájárult az állás megtartásához. Szintén a Mária Terézia Rend lovagkeresztjét kapta Bertalan Árpád, a magyar katonai ejtőernyőzés később legendássá vált alakja, az 1917. október 24-25-én hadnagyként (a cs. és kir. 3. bosnyák tábori vadászzászlóalj rohamjárőr parancsnokaként) Tolmeinnél végrehajtott áttörésért.

A Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztje A Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztje
(Forrás: Wikipédia)

Ami a tiszteknél a Mária Terézia Rend, az volt a legénységnél az Arany Vitézségi Érem. A II. József császár és király által 1789-ben arany és ezüst fokozattal alapított, majd 1848-ban „kis ezüst” fokozattal kiegészített Vitézségi Érmet azoknak a katonáknak adományozták, akik vitéz és önfeláldozó cselekedeteikkel kitűntek az ellenség előtti harcban. I. Ferenc József 1915-ben tovább bővítette a palettát: február 14-én megalapította a Bronz Vitézségi Érmet, amelynek adományozási jogát leadta a hadosztály-, illetve hajóosztály-parancsnokoknak. Ezzel a kisebb jelentőségű haditettek jutalmazása is lehetővé, illetve egyszerűbbé, gyorsabbá vált. De térjünk vissza az Arany Vitézségi Éremhez, s lássunk egy példát annak elnyerésére: 1915. január 5-én a Lengyelország nyugati részén fekvő Piotrkuv területén folyó harcok során Balogh Gábor, a szabadkai 86. gyalogezred tartalékos zászlósa arra kapott parancsot, hogy az oroszokról nyert hírek ellenőrizhetőségének érdekében üssön rajta valamely tábori őrsön vagy járőrön, és törekedjen foglyok ejtésére, akiknek későbbi kihallgatása lehetővé teszi majd az orosz csapatok helyzetének pontosabb meghatározását. A feladat értelmében Balogh zászlós egy – nappal kiszemelt – alkalmas helyen a sötétség leszállta után két katonájával lesben állt és megvárta, amíg az oroszok egyik járőre a közelükbe ért. Akkor a magas hó rejtekéből előtört és rávetette magát az orosz járőrre, amelynek öt emberét puskalövés nélkül foglyul ejtette. Ezért a fegyvertényéért Baloghot az Arany Vitézségi Éremmel tüntették ki.

Arany, Ezüst és Bronz Vitézségi Érmek Arany, Ezüst és Bronz Vitézségi Érmek

Szintén Arany Vitézségi Érmes volt Szügyi Zoltán, a szatmári 12. honvéd gyalogezred hadapród őrmestere, aki a m. kir. 41. honvéd gyaloghadosztály 1915. márciusi Lupkov környéki harcaiban a téli időjárás viszontagságai következtében 18 főre apadt szakaszával, teljesen elszigetelt helyzetben, szívós védelemben, túlerőben lévő orosz csapatok éjjeli támadását tartóztatta fel. Megmaradt kilenc emberével azután virradatkor előretört, páratlan elszántsággal, lendületes rohammal támadta az orosz állásokat. A meglepetésszerű támadás eredményeképpen 171 orosz adta meg magát Szügyi őrmester kilenc emberének, akik közül végül csak heten maradtak életben, s mindannyian megkapták az Ezüst Vitézségi Érem I. osztályát. Szügyi hadapród őrmestert pedig „legsúlyosabb helyzetben tanúsított kiválóan derekas magatartásáért” az Arany Vitézségi Éremmel tüntették ki és soron kívül zászlóssá léptették elő. A Vitézségi Érem presztízsét egyébként a tisztikar is megirigyelte, ezért I. (IV.) Károly császár és király a tisztek kiemelkedően hősies magatartásának elismerésére 1917. szeptember 15-én Tiszti Arany- és Ezüst Vitézségi Érmet alapított. A Tiszti Arany Vitézségi Érem tulajdonosai között volt Habsburg József főherceg tábornagy, Hadfy Imre altábornagy, a m. kir. 39. honvéd gyaloghadosztály parancsnoka, Rumy Lajos hadnagy, a 30. honvéd gyalogezred századparancsnoka, és Lehár Antal ezredes is.

József főherceg kitüntetett katonái között József főherceg kitüntetett katonái között
(Sallay Gergely Pál: Mindent a hazáért!)

Még mindig a Vitézségi Éremnél maradva, de a viselési sorban hátrább lépve idézzünk egy II. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet „érő”, 1916. januári haditettet az orosz harctérről: A bajtársi önfeláldozás megható példáját adta Kovács Ferenc 306. honvéd gyalogezredbeli honvéd, aki a Csernovictól északkeletre fekvő Toporucnál vívott súlyos védelmi harcaink alatt akkor sietett bajtársai segítségére, amikor azok fedezékét egy orosz gránát telitalálata romba döntötte és bajtársait betemette. A mentési munkák közben újabb gránátlövés szilánkjától halálosan megsebesült és a helyszínen rövidesen hősi halált halt. Kovács honvéd igaz bajtársi szellemtől áthatott önfeláldozó kötelességteljesítését a kisezüst vitézségi érem adományozásával jutalmazták elöljárói és ezzel a kitüntetéssel rótták le kegyeletük adóját. Ahogy az utolsó mondatból kiderül, ebben az esetben posztumusz kitüntetés-adományozásról volt szó.

Miután már említésre került a Tiszti Arany- és Ezüst Vitézségi Érmek 1917-es megalapítása, fontos kitérnünk arra, hogy I. (IV.) Károly uralkodásának rövid ideje alatt ezen kívül is több új katonai elismerést, köztük „tömegkitüntetéseket” is alapított. Ez utóbbiak közé tartozott a világháború egyik jelképévé vált Károly Csapatkereszt. Az 1916 végén alapított, 12 heti folyamatos frontszolgálat teljesítésével kiérdemelhető kereszt cinkötvözetből készült, amelynek oka a hátország egyre romló gazdasági helyzetében keresendő. Ugyancsak gyenge minőségű fémötvözetből készült a háború utolsó szakaszában, 1918 júliusában alapított másik tömegkitüntetés, a Sebesültek Érme, amelyet a fegyveres erők azon tagjai kaphattak meg, akik a háború idején harceszközök által megsebesültek, illetve háborús cselekmények folytán maradandó egészségkárosodást szenvedtek. A Sebesültek Érmének szalagján a vér színére utaló vörös csíkok jelölték az elszenvedett sebesülések számát. Mind a Károly Csapatkereszt, mind a Sebesültek Érme latin feliratot viselt, amely az utolsó osztrák-magyar uralkodó kitüntetési politikájának egyik jellegzetes vonását tükrözte. Károly ugyanis törekedett arra, hogy az általa adományozott kitüntetések útján is a birodalom egységét erősítse. Ezért cserélte trónra lépése után a „nemzetek feletti” latinra a Vitézségi Érmek német feliratait, s ezért lett az immáron Károly arcképével díszített Katonai Érdemérmek függesztő elemének része az osztrák császári korona mellett a magyar Szent Korona képe is.

Szintén az új uralkodó nevéhez fűződő újítás volt a hadikitüntetések „kardokkal” történő odaítélése. A harctéri érdemek elismerésének látható jeleként az egyes kitüntetések szalagjaira, illetve az érdemjelek testébe két, heggyel felfelé mutató, keresztbe fektetett kardot rögzítettek, illetve illesztettek be, ezzel jelezve, hogy viselőjük nem békeidőben, hanem az „ellenség előtti vitéz és eredményes magatartásáért” részesült kitüntetés-adományban. Az 1917 januárjában életbe léptetett újítást megelőzően a háború első éveiben csak az úgynevezett „hadidíszítmény” (babérdísz vagy az eredetitől eltérő színű szalag, úgynevezett „hadiszalag”) jelölte az elismeréseken, hogy tulajdonosuk a harctéren érdemelte ki azokat.

Károly Csapatkereszt Károly Csapatkereszt

A háború hatására megnövekedett kitüntetési igények hívták életre az egyes érdemjelek szalagján megjelenő fémpántokat is, amelyek az adott kitüntetés másodszori, harmadszori, sőt, akár negyedszeri adományozását is jelölhették.

Természetesen a háború alatt adományozásra kerültek az Osztrák-Magyar Monarchia más, korábban alapított kitüntetései is, így például a XIX. század elején létrehozott Lipót Rend és Vaskorona Rend; az 1849-es alapítású Ferenc József Rend vagy a Katonai Érdemkereszt különböző fokozatai is, harctéri érdemekért hadidíszítménnyel (hadiszalagon) és kardokkal.

Bár az első világháború végén bekövetkezett politikai változások az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásához vezettek, az osztrák-magyar kitüntetések ennél jóval hosszabb életűnek bizonyultak, hiszen azokat az utódállamok haderőinek katonái még évtizedeken át büszkén viselték immár új nemzeti egyenruhájukon. Sőt, Magyarországon kitüntetéseik alapján sokan felvételt nyertek különféle szervezetekbe, például a Vitézi Rendbe vagy az Országos Frontharcos Szövetségbe. Azok pedig, akiknek kitüntetési ügye a háború „hirtelen” véget érése és a politikai átalakulások miatt elintézetlenül maradt, később kérhették az államtól a frontszolgálatuk alatt kiérdemelt elismeréseik igazolását és ennek nyomán lehetőséget kaptak viselésükre – azonban ennek részletes ismertetése már a Horthy-kor kitüntetési rendszerének bemutatását jelentené…

(A cikk eredetileg a Regiment 2009/2. számában jelent meg.)

22 komment

Címkék: zene józsef főherceg hadikitüntetések vitézségi érem katonai mária terézia rend károly csapatkereszt sebesültek érme ungár károly bertalan árpád kövess hermann

A bejegyzés trackback címe:

http://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr902541029

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Gefraiter 2010.12.30. 22:33:59

Érdekes és olvasmányos írás egy száraz témáról. A diavetítéses betét is jól illeszkedik a poszt tartalmához és hangulatához. Gratulálok a szerzőnek és a szerkesztőknek!

Egy kérdés: a Mária Terézia rend különböző fokozatait is el lehetett a háború alatt egy személynek nyernie, vagy csak ilyet, vagy olyat kaphatott?

Vhailor · http://tortenelemportal.hu 2011.01.01. 18:42:03

Érdekes, hogy mennyire máshogy viszonyultak a Monarchia egyes nemzetei a kitüntetésekhez. Bár régen olvastam, a Svejk-ben van egy rész valahol az elején, ahol azt írja hogy egy katona-apa az elesett fia kitüntetését a latrinában helyezte el.

PollmannFerenc 2011.01.01. 21:01:12

@Vhailor: Erre gondoltál?
"- Vagy pedig - folytatta Švejk -, az is nagy hecc, amikor egy olyan embernek a hozzátartozói, aki elesett a háborúban, egyszerre csak kapnak egy ilyen medáliát, és hozzá egy írást, hogy kölcsönbe küldik nekik azt a medáliát, és akasszák ki valami díszhelyre. A Božetěch utcában a Vyšehradon volt egy dühös apa, aki azt hitte, hogy a hatóságok gúnyt űznek belőle, kiakasz-totta azt a medáliát a klozettban, és egy rendőr, akivel ez a klozett közös volt a gangon, feljelentette őt hazaárulásért, és így szegény meg kellett hogy igya a levét."

Vhailor · http://tortenelemportal.hu 2011.01.01. 21:16:54

@PollmannFerenc:

Igen, erre gondoltam.

Szépen látni, hogy milyen a különbség a cseh és a magyar nemzeti mentalitás között. Amit ők kigúnyolnak, azt mi nagy becsben tartjuk. Amíg mi harcolunk, addig ők megfutamodnak és kiegyeznek.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.01.02. 00:24:31

@Vhailor: A csehek és a magyarok Osztrák-Magyar Monarchiához való eltérő viszonya egyszer már előjött a blogon, Borbély Kálmán visszaemlékezéseinek 7. részénél a címer és szintén egy Svejk részlet kapcsán: nagyhaboru.blog.hu/2010/09/13/borbely_kalman_tuzer_fohadnagy_hadiutja_7_resz

A probléma alapja itt is ugyanaz.

SallayGergely 2011.01.02. 07:55:53

@Gefraiter: Elvileg több fokozatot is megkaphatott egy személy, de az első világháború kapcsán most csak egy ember jut eszembe: Boroevic, aki először parancsnoki keresztet, majd - már 1931-ben, halála után! - lovagkeresztet, tehát alacsonyabb fokozatot kapott. Ez azonban különleges eset. A Mária Terézia Rend olyan ritkán és olyan komoly követelményrendszer alapján odaítélt kitüntetés volt, hogy a többszörös adományozása egy embernek ritkaságszámba ment és inkább csak a Rend korai időszakában (XVIII. század) fordult elő "gyakrabban."

PollmannFerenc 2011.01.02. 21:32:10

@PintérTamás: Igen, de mi lehet az, hogy "kölcsönbe küldik neki azt a medáliát"? Ha tényleg kölcsönbe küldik, azon azért fel lehet háborodni, nem? Azon gondolkodtam, nem esetleg "térítés ellenében" vagy "hitelbe" (azaz nem ingyenesen) vagy valami hasonló értelmű kifejezés állhatott az eredeti szövegben, amit a fordító nem pontosan adott vissza? Kikerestem az eredeti cseh szöveget, de sajnos nem értek csehül. Azért ide másolom, hátha az olvasóink közül valaki bírja a nyelvet és tud segíteni.
Anebo," pokračoval Švejk, "taky je náramná legrace, když pozůstalí po někom, kerej pad ve válce, dostanou najednou takovou medalii s přípisem, že se jim ta medalie propůjčuje, aby ji někam pověsili na význačné místo. V Božetěchové ulici na Vyšehradě jeden rozzuřený otec, který myslel, že si z něho úřady dělají legraci, pověsil tu medalii na záchod a jeden policajt, který s ním měl na pavlači ten záchod společnej, udal ho pro velezrádu, a tak si to ten chudák odskákal."

Vhailor · http://tortenelemportal.hu 2011.01.02. 21:43:56

@PollmannFerenc: Ebben az esetben valóban rossz a fordítás. "Átadni", nem "kölcsönbe küldi", kellene szerepelnie a szövegben.

Amúgy én is csak magyarul olvastam, megvan csehül is, csak most más témákkal vagyok elfoglalva. Konkrétan a szlovák nemzeti mozgalmat dolgozom fel, remélem az év végére összehozok belőle legalább egy rendes hosszú cikket.

Gefraiter 2011.01.03. 17:58:18

@SallayGergely: Köszönöm! S azt lehet tudni, hogy Boroevic a lovagkeresztet miért kapta? A parancsnokit, ha jó sejtem, az isonzói csaták alatti helytállásáért.

M.Kristóf 2012.10.07. 15:51:11

Kérdésem lenne, hogy üknagyapám Német Harcos Érdeméremmel Legénységi Vitézségi Érem ezüst és bronz fokozatával, ill. Károly Csapatkereszttel lett kitüntetve.

A Német Harcos Érdemérmet milyen cselekedetekért kaphatták meg?

M.Kristóf 2012.10.11. 22:41:53

Megkaptam a felterjesztési javaslatokat a levéltártól.

Komarównál a szakaszának hősies és bátor csatába vezetéséért kapott kitüntetést. Silber TapferkeitsMedaille 2. Klass

Később megkapta ennek a bronz fokozatát. Meg az ezüst 1. osztályát.
Majd valószínűleg Károly Csapatkeresztet.
Később pedig amputáció miatt valószínűsíthetően a sebesülési érdemérmet de ez nem biztos.

Kérdésem lenne mivel az első kitüntetése 1914. Szeptember 15-i keltezésű. Felterjesztve 10-én volt. A háború elején milyen gyorsasággal osztották a kitüntetéseket? Úgy értem mennyi volt az átfutási ideje? Az amputációja pedig 1917 Márciusában történt. Őrség alatt a rossz ruházat miatt elfagyott a lába ezért kaphatott sebesülési érmet? A Komarówi csatáról esetleg valaki tud valamilyen könyvet, forrást vagy egyéb információt?

Pavol Rusnák 2015.04.04. 12:16:47

@PollmannFerenc: „že se jim ta medalie propůjčuje“ – kétféleképen lehet érteni. Helyesen azt jelenti, hogy „átadják neki a kitűntetést“, viszont aki a szó eme jelentését nem ismeri (például egy átlag civil), úgy értelmezheti, hogy „ki van neki kölcsönözve”.
Az égésznek az a poénja, hogy a szegény apa félreértette az egészet. Sajnos ezt a szót sehogyan nem lehet úgy magyarra fordítani, hogy tükrözze a szituáció valódi voltját.

@Vhailor: Kedves Vhailor, egy Švejkben leírt ironikus történet alapján ilyen következtetéseket levonni azért mégis csak komoly túlzás. A cseh vagy szlovák katonák legalább annyira becsülték kitűntetéseiket, mint a magyarok, csak nekik később a csehszlovák törvények szigorúan tiltották hordani. Ennek ellenére, mint Csehországban, úgy Szlovákiában nagyon sok fennmaradt belőlük (leginkább a Károly csapatkeresztből) – mert a volt katonák megőrizték! Nem is csoda, hiszen ki voltak érdemelve.

Vhailor · http://tortenelemportal.hu 2015.04.05. 10:58:58

@Pavol Rusnák: Fennmaradhattak, azt sem tagadom, hogy az egyes katonák nagy tiszteletben tarthatták saját kitüntetéseiket. De ettől függetlenül a cseh csapatok kifejezetten nem számítottak túl megbízhatónak a háború során.

PollmannFerenc 2015.04.05. 18:32:35

@Pavol Rusnák: Ezek szerint Hasek a kettős értelmű kifejezést szándékosan használhatta?

Pavol Rusnák 2015.04.05. 22:14:23

@PollmannFerenc: Hát persze. Saját tapasztalatomból tudom menyire zavaró a „propůjčení medaile“ kifejezés első hallásra :) (de akár másodikra is). Ezt Hašek is jól tudta, ráadásul, mivel 1921-ben írta az első kötetet, számíthatott azzal, hogy az olvasók érteni fogják a történet lényegét. Nem hagyott ki egyetlen lehetőséget, hogy parodizálja a sereget és a rendszert. ;)

@Vhailor: A megbízhatóság vagy a megbízhatatlanság attól is függ, ki fogalmazza meg, na még persze a fronttól és az időszaktól is. Ha jól emlékszem volt itt a blogon már valahol szó róla, de nem fogom keresni.

Igaz, voltak, akik céltudatosan átszöktek, ezeknek a számat viszont nem vélelem vészesnek (a későbbi légiósoknak is egy része csak később, a fogolytáborokban volt indoktrinálva), ráadásul azt is figyelembe kell venni, hogy a hátországban is voltak, akik a háború elejétől szították a szláv ellenes indulatokat. Kb. két évvel ezelőtt böngésztem egy neten publikált lokális hetilapot (nem emlékszem hirtelen, hogy melyik várósét), és nem hittem a szememnek, milyen cikket találtam kb. 1914 szeptembere vagy októbere tájékán (a gorodoki lovasrohamhoz kerestem sajtóközleményt). Az volt írva benne, hogy Juriga Nándort, tót országházi képviselőt, Pozsonyban hazaárulásért elítélték és kivégezték – hát ilyen orbitális hülyeség a világon nincsen! Hogyan juthatott egy ilyen izgató hamis hír a nyomdába, amikor az ország háborúban van? Megérne egy külön kutatást! (megpróbálom valahogy visszakeresni a cikket mert nem mentettem le)

Vhailor · http://tortenelemportal.hu 2015.04.05. 22:26:56

Egy külön kutatást megérne az egész hátországban uralkodó káosz feltárása. Számos visszaemlékezésből tudjuk, hogy főleg a háború vége felé már látszottak a társadalmi anarchia első jelei, amely az összeomlással el is jött.

Ettől függetlenül tény, hogy a csehek, akik sosem érezték magukat igazából kényelmesen a Monarchiában, nem szívesen ontották a vérüket érte.

Pavol Rusnák 2015.04.05. 22:52:39

@Vhailor: Azért én semmiképpen nem általánosítanék. Sok függött attól kibe menyire tombolt a „nemzeti öntudat”, és menyire komolyan vette az Isten előtt tett esküjét. Legkeményebbek a szokolisták voltak, azok viszont már a háború elején átszöktek. Akik pedig kitartottak a császári zászlók alatt, azokat az átszököttek „osztrákoknak” csúfolták. Szegény átlagos cseh katona. Háború alatt sokan rossz szemmel néznek rá, mert cseh, tehát megbízhatatlan, háború után pedig az új álam határán lefegyverezik, mert „osztrák”, tehát megbízhatatlan…

Vhailor · http://tortenelemportal.hu 2015.04.05. 22:59:26

@Pavol Rusnák: Olyan szegények azért mégsem voltak. Amennyiben az illető cseh volt hazatéréskor nem lőtték le, nem zárták táborba és nem is üldözték el. A légiósok pedig? A ČT2-en vagy tizenöt évvel ezelőtt néztem egy dokumentumfilmet, ahol ezek az utolsó légiósok mesélték, hogy sokan azért csatlakoztak, mert hivatali állást, előrelépést vártak a háború után. A csehek a helyezkedéshez és az ügyeskedéshez mindig is értettek.

Na de kivételek azért mégiscsak akadtak, állítólag Masaryk fia is a legvégsőkig szolgálta a császárt. Habár nem tudom, hogy milyen fegyvernemnél és mennyire kockáztatta a nyakát.

Pavol Rusnák 2015.04.06. 09:03:51

@Vhailor: Ján Masaryk: 1915-1918 -> huszárezred (nem tudom melyik); galíciai front; előléptetés; kitűntetés (nem tudom milyen); a kockázat mértéke – szinte nulla. Azon néhány monarchiás tiszt egyike volt, akiknek sikerült a háború után állami álláshoz jutni – nem nehéz kitalálni miért. :D

PollmannFerenc 2015.04.06. 10:19:42

@Pavol Rusnák: Az 1918-as Schematismus tartalmaz egy Johann Masaryk nevű tartalékos hadnagyot. Ő lenne az? Ez az ember azonban a trénnél volt (8. zászlóalj) és kapott egy 2. oszt. ezüst vitézségit.

PollmannFerenc 2015.04.06. 10:31:06

@PollmannFerenc: Bocs, elírtam: természetesen vonatosztály, nem zászlóalj

Vhailor · http://tortenelemportal.hu 2015.04.06. 14:48:11

@PollmannFerenc: Trénnél? Vitézségi? Hadnagy? Ez mind stimmel, ő az. Hozzáteszem, hogy keleti front, Galícia később Olaszország. Saját állítása szerint egyszer sem sütötte el a puskát.

Konkrétan a cseh wikin ez van róla:

"V letech 1915–1918 sloužil u 8. vozatajského praporu u 34. pěší divize rakousko-uherské armády v Haliči a v Uhrách a později v Itálii. Choval se jako disciplinovaný voják, staral se o koně a podle svých slov ani jednou nevystřelil. Válku skončil v hodnosti poručíka a obdržel stříbrnou medaili za statečnost 2. třídy."

Programajánló

könyvbemutató

könyvbemutató

könyvbemutató

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Könyvajánló

A hadak útján 

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Utazás

húavéti emlékút