Két dal a Doberdóról

2010.11.25. 07:44 :: Babos Krisztina

Van a magyarok kollektív emlékezetében néhány olyan dal, amit ha nem is mindenki, de elég sokan ismernek. Velük nőttünk fel, hallottuk a családban, megtanultuk az iskolában vagy a tábortűz mellett, vagy jobb híján a tévéből, rádióból. Ilyen az első világháborúból megmaradt Doberdó-dalunk is. Jómagam már sajnos nem emlékszem, hogy vajon ének- vagy történelemórán találkoztam vele először, de ez nem is lényeges. Ami fontos, hogy rám már akkor is nagy hatást gyakorolt. Otthon elővettem a régi családi fényképeket, és az ükapámat ábrázoló, egyetlen megmaradt első világháborús fotóról faggatni kezdtem nagyanyámat. Azt hiszem valamikor itt kezdődött érdeklődésem és érzelmi kötődésem a Nagy Háború korszakához, ami az óta is tart.

Sok évvel később aztán találkoztam egy olasz dallal, aminek először bánatos, keringőszerű dallama ragadott meg. Szövegéből már elsőre is értettem annyit, hogy a Doberdóról szól. Megkerestem hát a dal szövegét és amit tudni lehet róla, s valóban: egy első világháborús olasz népdalra bukkantam.

Egy idős olasz katona segíti a sebesült osztrák-magyar katonát A San Michele elfoglalása után készült amatőr felvételen egy idős olasz katona segíti a sebesült osztrák-magyar hadifogoly katonát
(Lucio Fabi: Il carso di Giuseppe Ungaretti)

Mivel a Fuoco e mitragliatrici című dalt valószínűleg kevesebben ismerik nálunk, néhány mondatot fűznék hozzá, mielőtt meghallgatjuk. Pár hete írtam egy bejegyzést az O Gorizia, tu sei maledetta című olasz dalról, amiben utaltam arra, hogy Olaszországban a háborúellenes dalok sokáig tabunak számítottak. Csak a hatvanas évektől kezdték újrafelfedezni, összegyűjteni ezeket a népdalokat, a nyilvános előadásuk azonban kezdetben sokak nemtetszését váltotta ki.

A Fuoco e mitragliatrici hasonló hangvételű dal, bár nem üt meg olyan éles hangnemet, mint a Goriziáról szóló. A keletkezésével kapcsolatos információk összegyűjtésekor csupán internetes forrásokra tudtam támaszkodni. A dallam az 1913-ban írt Sona, Chitarra című nápolyi dalhoz köthető, amelynek zenéjét Ernesto de Curtis, szövegét pedig Libero Bovio írta. A műdalból lett népdal háborúra aktualizált szövege valószínűleg 1915 decembere és 1916 márciusa között született, amire a dalban a „trincea di raggi” (más változatban „trincea dei razzi” – a „világítórakéták lövészárka”), azaz a San Martino del Carso alatt létezett, és a Sassari gyalogezred által szuronyrohammal elfoglalt lövészárokból, valamint a Monte Nero és a Monte Cappuccio említéséből lehet következtetni. A dalban megemlékezett rohamra 1915. december 16-án került sor, és bár az olaszok győzelmével végződött, az alakulat kétharmada odaveszett. A Monte Nero (Krn, ma Szlovénia) szintén egy nagy áldozatokat követelő sikeres olasz támadás helyszíne, a Monte Cappuccio (más néven Bosco Cappuccio) pedig a Monte San Michele alján húzódó erdős terület neve volt.

Az olasz dal tehát minden bizonnyal a front olyan szakaszán keletkezett, ahol az ellenséges oldalon legtöbbször épp magyar katonák álltak. Úgy tudom, a Kimegyek a doberdói harctérre is a háború idején keletkezett, s ha így van, különös érzés úgy hallgatni ezt a két dalt, hogy a Doberdón talán egy időben is énekelhették az egymással farkasszemet néző árkokban.

Mindkét dalnak létezik többféle változata is, én most a számomra legkedvesebb előadásokat választottam: a magyar dalt Széles András, méltó párját, a Fuoco e mitragliatricit pedig Sandra Mantovani énekli. Ez utóbbi szövegének ismét csak nyersfordítását közlöm, és ha valakit megihlet, bátran kommenteljen be egy szebb változatot.

Kimegyek a doberdói harctérre,
feltekintek a csillagos nagy égre.
Csillagos ég, merre van a magyar hazám,
merre sirat engem az édesanyám?

Én istenem, hol fogok én meghalni?
Hol fog az én piros vérem kifolyni?
Itália közepébe lesz a sírom,
édesanyám, arra kérem ne sírjon.

Feladom a levelem a postára,
rátalál az édesanyám házára.
Olvasd anyám, vérrel írott levelemet,
Doberdónál hagyom az életemet.

Édesanyám nem írok több levelet,
puskagolyó lőtte el a szívemet.
Eltemetnek az erdei gyöngyvirágok,
megsiratnak a falumbeli leányok.

 

 

Fuoco e mitragliatrici

Non ne parliamo di questa guerra
che sarà lunga un'eternità;
per conquistare un palmo di terra
quanti fratelli son morti di già!

Fuoco e mitragliatrici,
si sente il cannone che spara;
per conquistar la trincea:
Savoia! - si va!

Trincea di raggi, maledizioni,
quanti compagni son morti lassù!
Finirà dunque 'sta flagellazione?
Di questa guerra non se ne parli più.

O Monte San Michele,
bagnato di sangue italiano!
Tentato più volte, ma invano
Gorizia pigliar.

Da Monte Nero a Monte Cappuccio
fino all'altura di Doberdò,
un reggimento più volte distrutto:
alfine indietro nessuno tornò.

Fuoco e mitragliatrici,
si sente il cannone che spara;
per conquistar la trincea:
Savoia! - si va!
Tűz és géppuskák

Ne beszéljünk erről a háborúról,
aminek sosem lesz vége;
egy arasznyi földért cserébe
mennyi testvér meghalt már!

Tűz! Géppuska- és,
ágyúszót hallunk;
a lövészárkok ellen
Savoia!* – induljunk!

Az átkozott világítórakéták árkánál
mennyi társunk ottmaradt!
Véget ér valaha ez a borzalom?
E háborúról többé ne beszéljünk.

Ó, olasz vérrel áztatott
San Michele-hegy!
Hányszor kíséreltük meg,
mindhiába, elfoglalni Goriziát.

A Monte Nerótól Monte Cappucción át
a doberdói magaslatig
seregünk többször megsemmisült,
a harcokból végül senki se tért vissza.

Tűz! Géppuska- és,
ágyúszót hallunk;
a lövészárkok ellen
Savoia! – induljunk!
 

* Savoia! – a rohamozó olasz seregek csatakiáltása az I. világháborúban.

18 komment

Címkék: zene besztof katonadal monte san michele san martino del carso doberdó

A bejegyzés trackback címe:

http://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr412471529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Gefraiter 2010.11.25. 12:04:58

Szép poszt, nagyon érdekes ez a párhuzamosság, gratulálok! Az említett ükapa ott van valamelyik fotón? :-)

Babos Krisztina · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.11.25. 14:58:22

@Gefraiter: Köszönöm. Ükapám fotója nem szerepel a slideshow-ban, de valóban, bele is rakhattam volna. Persze még az is lehet, hogy majd írok róla egy posztot - egyszer.

PollmannFerenc 2010.11.26. 12:46:35

Nem lehetséges, hogy a Savoia! nem általában vett csatakiáltás, hanem a dalban szereplő katonák alakulatának a neve? Nekem rémlik valahonnan, hogy a 3. olasz lovasezred neve volt Savoia.

Babos Krisztina · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.11.26. 14:13:46

@PollmannFerenc: Én úgy tudom, hogy a hivatalos csatakiáltás az "Avanti Savoia" volt, gondolom az uralkodó Savoyai-ház után. Ha lehet hinni a Wikipédiának (sajnos nem mindig lehet), az olasz nyelvű azt írja, hogy legalábbis a Brigata Sassarinál az "Avanti Savoyát" használták, amit néha az "Avanti Sardegnával" helyettesítettek, mivel nagy részük szardíniai volt.

it.wikipedia.org/wiki/Brigata_Sassari

De Tamásék vagy olasz barátaik erről talán többet tudnak, mint én...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.11.26. 19:00:59

@Natasa Gajdarova: Jelen esetben hihetünk a wikipédiának. A "Savoia!" és az "Avanti Savoia!" volt az olaszok általános harci kiáltása roham során, ami az uralkodóra utalt. Magyarul talán a "Királyért!" és az "Előre a Királyért!" formulákkal lehetne legjobban visszaadni. Magyar visszaemlékezésekben is találkozni vele, de olasz barátaink is megerősítették. A sassarikkal (szárdokkal) egyébként több magyar ezred is találkozott a Doberdón, legtöbbet talán a debreceni 39-esek. Nagyon súlyos veszteségekkel járó, sokszor foggal-körömmel vívott közelharcig vezető harcok voltak ezek.

Kiß B. 2010.11.30. 14:11:28

A Kimegyek a Doberdói harctérre tényleg olyan szinten ivódott bele a köztudatba, mint talán semmilyen másik huszadik századi dal. Ezt jelzi az is, hogy számos változata van, -Galícia, -Itália, -Lengyelország, -Olaszország, stb.. "közepében lesz a sírom"... és még sorolhatnám. Csak megzenésített változatból több, mint tízet ismerek, gyanítom, faluhelyen az öregek sokszorosát énekelték vasárnap esténként, amikor összejöttek. Ilyen értelemben feltétlenül hasonlít a Kossuth nótára. Én magam először egy bizonyos "Herke sógor" nevű rokon bácsitól hallottam, öt-hat éves koromban, aki megjárta a harcteret, legényként a Nagy-Háborúban, felnőtt emberként a másodikban harcolt. Egyik barátom mondta nemrégiben pár palack bor mellett beszélgetve, hogy azok az emberek, akiknek az életükben történt valami sorsfordító történelmi esemény leragadtak annál, ilyenek az ötvenhatosok, vagy a a veteránok. Herke sógor életében több ilyen is volt, de mindig a nagy háborúról beszélt. Valamikor a nyolcvanas évek közepén halt meg, de magával vitt egy olyan világot, amit ha nincs ő, el sem tudnék képzelni: a parasztházat Kossuth Lajos arcképével a szobában, a falusi udvart, a hatalmas asztalosműhelyt, ahol a szerszámok méret és funkció szerint voltak mindig kézhez készítve, az állatokat, a pulikutyát, a szőlőt és a ribizlibokrokat, a lezsírozott Pannónia motort, ami akkor át lett törölve minden nap, ha hetekig nem ült fel rá a gazdája. A klarinétot, és a citerát. Ez a kemény, nyolcvan felett is napi szinten fizikai munkát végző ember énekelte sokszor a távolba meredve, potyogó könnyekkel ez a nótát. Rám kisgyerekre, elmondhatatlan hatással volt, talán ezek által a dalok által is kezdem el érdeklődni nagy háború, szűkebben családom révén a 44-esek iránt. Amikor pedig egy-egy üveg bor mellett nótásra hajlik a társaság kedve, örömmel hallom, hogy a kortársaim közül is szinte kivétel nélkül mindenki ismeri ezt a dalt. Ilyenkor az sem zavar, hogy ki Itáliát, ki Galíciát énekel. Mindenki a maga ősei után gondol!
Szép poszt, köszönöm!

RózsafiJános · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.11.30. 23:02:08

@-kraci-: Én is gratulálok a poszthoz, köszönöm Kriszta, örömmel olvastam!

"kraci" kommentjét olvasva (és talán soraihoz csatlakozva) eszembe jut egy emlék. 2002-ben, Tolmin (Szlovénia)város melletti Mrzli hegyen folytatott kutatásaink után részt vettünk egy tábori misén, az egykori szegedi 46-os gyalogezred katonái által épített "Magyar kaverna" előtti kis tisztáson. A mise előtt egy idős szlovén férfi állt ki az ideiglenes oltár elé, és tört magyarsággal elénekelte a "Kimegyek a doberdói harctérre" című magyar katonadalt. Szállt a dal a lövészárkok között a Halálvölgy felé, a kegyetlen harcok és annyi szenvedésnek helyszínén - és mi ott álltunk dermedtem, meghatottan! Talán soha az életben még nem tapasztaltuk azt az érzést, amit a dal azokban a pillanatokban kiváltott: a harctérre került katona kilátástalan jövőjét, kiszolgáltatottságát és vágyakozását, búcsúját. A mise végén szerettünk volna beszélni az idős úrral, de nem tudott magyarul, csak ezt a dalt ismerte, ezt is gyerekként tanulta a szüleitől.
És még egy emlék.
Amikor gyerek voltam, akkor már csak anyai nagyapám élt azok közül, akik megjárták a Nagy Háborút. Ha családi összejövetelek voltak (nagy a rokonság), akkor mindig szóba kerültek azok az események, katonatörténetek, amelyek az olasz fronton történtek vele, és falubeli társaival. Bár részt vett a II. világháborúban, éveket töltött szovjet hadifogságban, az igazi katonaemlékek a Nagy Háború eseményeihez kötődtek. Azt hiszem, nagyon sok családnál így volt, ha a Papa beszélt, mesélt, akkor az a nagyon régi katonaélet, frontszolgálat került előbb-utóbb szóba, amelyet fiatalon élt át.
Jó érzéssel olvastam "kraci" sorait, mert eszembe juttatták azokat az emlékeket, amikor magam is ott a sámlin űlve hallgattam öregapámat. Ilyen pillanatokat azt hiszem nem csak mi, hanem nagyon sok kissrác is hasonlóan átélt!

Babos Krisztina · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.11.30. 23:36:51

Jó ezeket a kommenteket olvasni, hiszen amikor egy szuszra leírtam a posztot, egy kicsit azt reméltem, hogy másokból is előjönnek a családi emlékek, a dalhoz és rajta keresztül a Nagy Háborúhoz való viszonyuk, és megosztják velünk. Nagyon érzékletesek a kraci által leírt életképek, mindaz, amit megidéz benne ez a dal. János sztoriját a szlovén emberről, aki gyerekkorában tanulta a mi Doberdó-dalunkat a szüleitől döbbenetesnek találom, én is dermedten álltam volna, ha hallom. És még ki tudja hány ilyen történet, emlék, stb. van. Milyen jó lenne, ha mindenki ideírná a sajátját!

Mordin Solus 2010.11.30. 23:42:21

A mi családunk kollektív emlékezetéből eltűntek a háborúval kapcsolatos történetek, ezért én csak gimnáziumban találkoztam a Doberdó-dallal: 3 osztályban, történelem órán a tanár e dal megtanításával kezdte az I. világháború témakörének tárgyalását.
Később rájöttünk, hogy ha az osztály elég halkan várakozik, majd a tanár megjelenése után meglepetésszerűen végigénekeljük, akkor néha a felelést is meg lehetett úszni... :)

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.12.01. 01:14:05

A Mrzli Vrh oldalában Jánossal együtt nekem is volt szerencsém hallani a dalt a szlovén bácsi előadásában. A helyszínnek a véráztatta hegy oldalban álló magyar kaverna kápolnával önmagában is különleges hangulata van, de ez a tört magyarsággal előadott dal ott valóban felejthetetlenné tette a helyet és a pillanatot. A dalban az ég felé tekintő, s reménytelen helyzetében az édesanyját megszólító katona keserű sóhajtása a benn álló oltár magyar nyelvű feliratát is felidézte, amiben az egykor ott harcolt szegedi baka szintén az anya felé, csak a földi helyett az égi felé fordult oltalmazását kérve mindannyiuk életére: "Szűz anyánk Mária, légy néped oltalma!" A dal és a felirat is a halál közelében élő katona hozzá legközelebb álló lény, az anya, mint az életet adó és megóvó, végső menedék és támasz utáni vágyakozása. A dal egyben a reménytelenségben a szeretett személytől való végső búcsúzás is. Ilyen értelemben a fiúi szeretet egyik legszebb magyar dala is.

Jó, hogy felkerült ez a dal, szép ez a poszt, s ugyanígy a kommentek is.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2010.12.04. 00:23:03

@Natasa Gajdarova: Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy az előző héten a blogon is ajánlott, Vasja Klavora Harcok a Doberdón 1915-1916 című magyarul most megjelent kötetében említ egy szlovén urat (131. oldal), aki a Doberdó dalunkat énekelte évekkel ezelőtt egy Tolmein melletti ünnepségen. Valószínűleg ez a személy megegyezik az általunk is hallottal, s lehet, hogy az esemény is ugyanaz... A Tolmeinben élő Joze Simonról van szó, aki a Mura vidékéről, Sulinciből (Sándorvölgy) származó, magyar honvédként szolgált édesapjától, az 1891-ben született Simon Istvántól hallotta a dalt.

charly gordon 2011.01.30. 10:03:08

Egy másik Doberdó dal,melyet 50 éve,katonakoromba tanultam :

Lent a én Doberdon fütyül a szél,
elkerül az álom nem alszom én.
Rőzselángja melett dudolgatom,
sujt engem az élet fogoly vagyok.

Kis tanyám a régi,cseréptetős
szomszédom egy régi jó ismerős.
Asztalomon ott áll amint szokás
egy üveg kadarka,s fehér kalács.

Asszonyom ruhát var a kis padon
én a hamvas ajkát csokolgatom.
átölele tartom kis gyermekem,
ő a szabadságrol beszél nekem.

Megzörren az ablak,felébredek
álmos két szememből a köny pereg
álom volt csupán hogy szabad vagyok,
sujt engem az élet,fogoly vagyok.

Lassan évek multán időm lejár.
bezörgetnek hozzám,szabad vagy már.
Elindulok lassan hazafelé,
a sok ismerős már nevet felém.

Templom elé érve térdre rogyom,
reszkető kezekel imádkozom.
Imádkozom hozád büneimért
Imádkozom hozzád kegyelemért.

Babos Krisztina · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.02.03. 09:43:22

@charly gordon: Érdekes dal, kár, hogy a kommentek nem lehetnek "hangosak", szívesen meghallgattam volna dallammal együtt. Köszönjük, hogy megosztottad.

centenárium 2012.10.30. 15:04:46

Az én nagyapám végig harcolta az északi és déli frontot is. Doberdónál nem volt csak szerb területen. Amikor 6 éves voltam megfogta
a kezem és a szobában masíroztunk.Ő énekelte
a háborús dalokat közben.Megálj,megálj kutya
Szerbia....Kimegyek a Doberdói........stb...

centenárium 2012.10.30. 15:07:41

Csodálkoztam amikor megláttam,hogy én ezen
a meghitt lapon azzal a névvel vagyok
regisztrálva amely lapok nem illenek ide.
Fura ez a média.

Fosca 2014.12.19. 16:03:05

Végigolvasva a kommenteket és a megható vis szaemlékezéseket a katona nótákról, nem tu dom magamban tartani, hogy én is őrzök egy nagypapám által 1971-ben magnóra, majd kaze ttára felvett "Doberdó" nótát, melyet az id én tavasszal sikerült digitalizálnom és köz kinccsé tennem a Szerkesztőség támogatásáva l, a blogon is. Néhány Isonzó-i csatában ha rcolt, mígnem 1916.VIII.7.-én fogságba eset t. A szemtanú tiszta hangján, hallható tőle a nóta a májusi írásban. Szeretettel ajánlo m a katona nóták iránt érdeklődőknek.

Évazsuzsanna 2015.01.21. 05:45:54

@charly gordon: Hány évtizede volt, hogy hallottam! Édesanyám énekelte, most dünnyögöm én is, emlékszem a dallamára. Köszönöm az Édesanyámnak és köszönöm Önnek is!

Évazsuzsanna 2015.01.21. 05:54:06

@Natasa Gajdarova: Hány évtizede volt, hogy hallottam! Édesanyám énekelte, most dünnyögöm én is, emlékszem a dallamára.

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Kiadványaink

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

Könyvajánló

A hadak útján 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Az ezredtulajdonosi rendszer

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Legutóbbi kommentek

Képregénypályázat

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Utazás

húavéti emlékút